8 08LELZ
80 L9/L €
BT
4
NW. O\
\ \ x >‘ 1, I ΔΑῪ
᾿ ΟΝ Y he
Dun nn IT « — ” en
Ber. *
nn es »"
ἐξ τ ρα:
ψὩνὦ ὦ Δ λα. tn
Pe
= 4
2,
en u
er x Te
Bi ie w
Ὁ]
I LGr “35 τ
᾿ Ῥ͵ιθϑοὴ | | PLATOS
AUSGEWÄHLTE DIALOGE,
ERKLÄRT
VON
οἷ SCHMELZER,
GYMNASIALDIREKTOR IN HAMM IN WESTFALEN. [ἂν]. | PHÄDRUS. % ὃ BERLIN ἃ
WEIDMANNSCHE BUCHHANDLUNG, 1882.
/
VORWORT.
Im folgenden will ich keine gelehrt-philologische, son- dern eine pädagogische Arbeit, keinen Kommentar für Lehrer und Schüler, sondern einen solchen nur für Schüler liefern d. ἢ. den Plato so zu erklären versuchen, wie er- meiner An- sicht nach in der Prima erklärt werden und zunächst auch von den Studierenden gelesen werden muls. Was sich der Schüler aus Lexikon und Grammatik selber holen kann, habe ich nicht angedeutet; eine lange Einleitung, wie sie in un- seren Tagen den Ausgaben der Schriftsteller vorangeschickt zu werden pflegt, habe ich zu geben unterlassen, weil ich glaube, der Schüler mufs über das, was sie enthalten könnte, während der Lektüre aufgeklärt werden. Mein Ziel ist gewesen, durch eine in der Hauptsache populär-ästhetische Erklärung propä- deutisch für ein tieferes Studium der Platonischen Philosophie zu wirken, ein schnelleres Lesen in der Klasse und eine ver- nünftige Privatlektüre zu ermöglichen, der Jugend den Plato lieb zu machen. Die Arbeit soll kein Muster bieten, sie ist vielmehr ein Versuch: möge er mir einigermalsen gelungen sein |
Hamm i.W. im Mai 1882.
C. Schmelzer.
1*
-Ξοααασαιχεο.. "αν. nn un — .. u
ΦΑΙ͂ΔΡΟΣ
[ἢ περὶ καλοῦ: ϑικός.]
TA ΤΟΥ͂ AIAAOTOY ΠΡΟΣΩΠᾺ ΣΩΚΡΑΤῊΣ ΚΑΙ ΦΑΙ͂ΔΡΟΣ.
1. Ὦ φίλε Φαῖδρε, ποῖ δὴ χαὶ πόϑεν;
ΦΑ͂Ι. Παρὰ Avolov, ὦ Σώχρατες, τοῦ Κεφάλου" πορξύομαι δὲ πιρὸς περίπατον ἔξω τείχους. συχνὸν γὰρ ἐχεῖ διέτριψψα χρόνον χαϑήμενος ἐξ ἑωϑινοῦ" τῷ δὲ σῷ
cap. 1. Die ersten fünf Kapitel bilden den Prolog des in der Weise eines Dramas gegliederten Dialogs. Die Frage nach der Persönlichkeit des Phädrus ist für das Verständ- nis des Dialogs gleichgiltig. Plato schildert in ihm einen jugendlich unreifen Mann, der sich vom glän- zenden Scheine so sehr bestechen lälst, dafs er darüber Logik und Sitte vergifst, dessen Kern aber von der Sophistik noch nicht vergiftet ist; denn er läfst sich von Sokra- tes bald gewinnen. Wenn Plato in unserem Phädrus, der mit dem des Symposion identisch ist, eine be- stimmte Person im Auge gehabt hat, so hat er von ihr scherzend eine Art Karikatur gegeben, aber eine harmlose, die nicht verletzt. Die satirische Schärfe des Dialogs richtet sich vielmehr gegen den Redner Lysias, der eine Zeit lang in Athen die hohle Rhetorik des Sikelioten Tisias lehrte: die Ver- achtung, welche Plato gegen diesen Mann und seine Rhetorik empfin-
det, spricht sich schon in dem Um- stande aus, dafs Plato den Lysias nicht, wie den Protagoras, Gorgias u. v. a., selbst redend einführt, son- dern am Phädrus als an einem Bei- spiele das Verderbende der hohlen Phrase zeigt. Dafs man den Mals- stab, mit welchem Plato den Leh- rer der sikeliotischen Rhetorik milst, nicht an den Redner Lysias legen darf, beweisen die Reden, welche uns von ihm überliefert sind, — Plato läfst den Sokrates den jungen Phädrus auf einer Strafse Athens treffen, wie er würdevoll einher- schreitet. Plato sagt uns das nicht direkt; aber er lälst es uns empfin- den; denn der junge Mann nimmt den Mund gewaltig voll, als er auf. die kurze Frage des alten Herrn artwortet. Er erwidert nicht ‚ein einfaches: περιπατεῖν μέλλω ἔξω τείχους, um dann eine neue Frage abzuwarten; nein, er antw τοὶ mit Phrasen: πορεύομαι πρὸς περίέ- πάτον --- ποιοῦμαι τοὺς περιπά- τους --- συχνόν διέτριψα χρόνον
ΠΛΑΤΩΝΟΣ ΦΑΙΔΡΟΣ.. 5
- > » χαὶ ἐμῷ ἑταίρῳ τιειϑόμενος Αχουμενῷ χατὰ τὰς ὅδοὺς - , > 3 ποιοῦμαι τοὺς σπιεριπάτους᾽ φησὶ γὰρ ἀχοπωτέρους εἶναι
τῶν ἐν τοῖς δρόμοις.
39: Καλῶς γάρ, ὦ ἑταῖρε, λέγει. ἀτὰρ “Τυσίας ἦν,
ὡς ἔοικεν, ἐν ἄστει. Φ 41.
Ναί, ag Ἐπικράτει, ἕν τῇδε τῇ πλησίον τοῦ ᾿Ολυμπίου οἰκίᾳ τῇ Mogvyig.
32. Tic ovv δὴ ἡ ἣν ἡ διατριβή; ἢ δῆλον ὅτι τῶν. λό-
γων ὑμᾶς AIvoiag εἱστία;
DAI. Hevoeı, εἴ σοι σχολὴ προϊόντι ἀχούειν. ΣΩ. Τί δέ; οὐκ ἂν οἴει με κατὰ Πίνδαρον καὶ ἀσχο-- Alag ὑπέρτερον τερᾶγμα ποιήσασϑαι τὸ σήν τε χαὶ Avolov
διατριβὴν ἀκοῦσαι; ®AI. Πρόαγε δή. ΣΩ. «Ζέγοις av.
-
DAI. Καὶ μὴν, ὦ Σώκχρατες, τπιροσήχουσά γέ σοι ἢ
> ΄ ἀχοή. [4 ,ὔ ὄγτινα τρόπον ἐρωτιχός.
ὃ γάρ τοι λόγος ἣν, περὶ ὃν διετρίβομεν, οὐχ οἶδ᾽ γέγραφε γὰρ δὴ ὃ Avotag Wwer-
ρώμενόν τινα τῶν χαλῶν, οὐχ Urt ἐραστοῦ δέ, ἀλλ᾽ αὐτὸ
δὴ τοῦτο χαὶ κεχόμψευται" ἐρῶντε μᾶλλον ἢ ἐρῶντι.
λέγει γὰρ ὡς χαριστέον μὴ
32. Ὦ γενναῖος, εἴϑε γράψειεν ὡς χρὴ πένητι μᾶλ-
ἐξ ξωϑινοῦ. Er erzählt von seiner werten Person: Stunden lang hat er zu Fülsen seines Lehrers gesessen und nun sorgt er für die liebe Ge- sundheit und folgt dem Rate des Doktors, wenn er spazieren geht. Dabei entschuldigt er sich unbe- wulst, wenn er dem τῷ ἐμῷ £Eral- 00 das τῷ σῷ voranstellt: „Aku- menos ist ja auch dein Freund und du wirst deshalb anerkennen, dafs man ihm folgen muls, wirst es na- türlich finden, dafs ich ihm folge.
Epikrates soll ein Demagoge ge- wöhnlichen Schlages gewesen sein. Dafs Plato den Lysias bei ihm ein- kehren läfst, empfiehlt diesen auch nicht.
Den Hohn, der in den Worten
δῆλον — εἱστία; liegt, versteht Phädrus nicht; er würde sonst auf die Redensart „jemanden mit Reden füttern“ nicht mit einer Aufforde- rung, ihn zu ‘begleiten, antworten.
Scherzhaft ist auch das χατὰ Πίνδαρον; denn es läfst einen ge- wichtigen Ausspruch erwarten, ohne ihn zu geben. Wie sehr aber das ironische σὴν in σήν τε zul Av- σίου den Phädrus kitzelt, verrät er in dem Plural διετρίβομεν sei- ner Antwort.
Sobald. Phädrus das thörichte Thema seines Meisters Lysias ver- raten, unterbricht ihn Sokrates mit einem Ausrufe lustigen Staunens »ὦ γενναῖος, ὁ die edle Seele!* und neckt ihn sodann damit, dafs
6 | ΠΛΆΤΩΝΟΣ
λον ἢ τελουσίῳ, χαὶ πρεσβυτέρῳ ἢ γεωτέρῳ, καὶ ὅσα ἄλλα ἐμοί τὲ τιρόσεστι χαὶ τοῖς πολλοῖς ἡ ἡμῶν" ἡ γὰρ ἂν ἀστεῖοι χαὶ δημωφελεῖς. εἶεν οἱ λόγοι. ἔγωγ᾽ οὖν οὕτως ἐπιτεϑύ- μηχα ἀκοῦσαι, ὥστ᾽ ἐὰν βαδίζων τιοιῇ τὸν seegiscarov ME- γαράδε, χαὶ χατὰ Ἡρόδιχον προσβὰς τῷ τείχει στάλιν ἀπίης, οὐ μή σου ἀπολειφϑῶ.
ΦΑ͂Ι. Πῶς λέγεις, ὦ βέλτιστε Σώχρατες; οἴει με, ἃ “σίας Ev roll χρόνῳ κατὰ σχολὴν συνέϑηχε, δεινότα- τος ὧν τῶν γῦν γράφειν, ταῦτα ἰδιώτην ὄντα ἀπομνημο- γεύσειν ἀξίως ἐχείνου; πολλοῦ γε δέω" χαί τοι ἐβουλόμην γ᾽ ἂν μᾶλλον ἤ μοι πολὺ χρυσίον γενέσϑαι.
2. ΣΩ. Ὦ Φαῖδρε, εἶ ἐγὼ Φαῖδρον ἀγνοῶ, καὶ ἐμαυτοῦ ἐπιλέλησμαι. ἀλλὰ γὰρ οὐδέτερά ἐστι τούτωγ" εὖ οἶδα ὅτι “υσίου λόγον ἀχούων ἐχεῖνος οὐ μόνον ἅπαξ ἤχουσεν, ἀλλὰ πολλάχις ἐπαναλαμβάνων ἐχέλευέν οἱ λέ- γειν᾽ ὃ δὲ ἐπείϑετο προϑύμως. τῷ δὲ οὐδὲ ταῦτα ἦν ἱχανά, ἀλλὰ τελευτῶν παραλαβὼν τὸ βιβλίον ἃ μάλιστα ἐχπιεϑύμει ἐπεσγχότσει, Kal τοῦτο δρῶν, ἐξ ἑωϑινοῦ χαϑή- μενος, ἀτιξιττὼν εἰς zreginarov ἤει, ὡς μὲν ἐγὼ οἶμαι, νὴ τὸν χύνα, ἐξεττιστάμενος τὸν λόγον. εἰ μὴ πάνυ τις ἦν μαχρός. ἐπορεύετο δ᾽ ἐχτὸς τείχους, ἵνα μελετῴη. ἄπαν- τήσας δὲ τῷ νοσοῦντι sregl λόγων ἄχοήν, ἰδὼν μὲν [ἰδὼν]
er seine volle Phrase σποιεῖσϑαι τὸν περίπατον wiederholt und den mit ihr ausgedrückten Gedanken übertreibt. Wie ein Knabe aber verrät sich Phädrus in dem Worte ἀπομνημονεύειν — hat doch So- krates von ihm gar nicht verlangt, dals er die Rede des Lysias aus dem Gedächtnis hersagen solle.
cap. 2. Die lange Antwort des Sokrates läfst den Phädrus um so länger empfinden, wie tief er durchschaut worden ist. Er muls die ironische Art, in welcher So- krates von ihm in der dritten Per- son redet, langsam aufkosten bis zu der Bitte, die er aufgefordert wird an sich selbst zu richten, die
Bitte, sich nicht zu verstellen. Als ironisches Beiwerk hilft dann das rhetorische Gewand, in welches S. seine Gedanken kleidet: εἰ Φαῖ- δρον ἀγνοῶ τ ἐμαυτοῦ ἐπιλέλη- σμαι, λόγον ἄχούων --- οὐ μόνον anas ‚NxovgEr, ἃ μάλιστα ἐπεϑύ- μει, ἐπεσχόπει U. 8. W.; dann die kurzen Sätze; endlich die lachenden Worte: „da hält er mich nun für so einen, der versessen (vooelr) darauf ist, eine Rede zu hören“ und: „da hat er nun gefunden, mit dem er schwärmen kann“ (ovyxo-
υβαντιᾷ»ν). Auch das doppelte ἰδὼν zu 7099 dürfte sich als Scherz erklären a,
Ph. will trotz der derben Ironie
ΦΑΙΔΡΟΣ. ᾿ 7
ἥσϑη, ὅτι ἕξοι τὸν συγχορυβαντιῶντα, Kal τιροάγειν ἐχέ- λευε᾽ δεομένου δὲ λέγειν τοῦ τῶν λόγων ἐραστοῦ, ἐϑρύ- πτετο ὡς δὴ οὐχ ἐπιϑυμῶν λέγειν" {τελευτῶν δὲ ἔμελλε, χαὶ εἰ μή τις ἑχὼν ἀκούοι, βίᾳ ἐρεῖν. σὺ οὺν, ὦ Φαῖ- dos, αὐτοῦ δεήϑητι, ὅπερ τάχα πάντως ποιήσει, νῦν ἤδη στοιεῖν. : |
DAI. Ἐμοὶ ὡς ἀληϑῶς τιολὺ χράτιστόν ἐστιν οὕτως ὅπως δύναμαι λέγειν" ὥς μοι δοχεῖς σὺ οὐδαμῶς μὲ ἀφή- σειν, πρὶν ἂν εἴπω ἁμῶς γέ πως.
ΣΩ. Πάνυ γάρ σοι ἀληϑῆ δοχώ.
8. ΦΑ͂Ι. Οὑτωσὶ τοίνυν ποιήσω. τῷ ὄντι γάρ, ὦ Σώχρατες, παντὸς μᾶλλον τά γε ῥήματα οὐχ ἐξέμαϑον" τὴν μέντοι διάνοιαν σχεδὸν ἁπάντων, οἷς ἔφη διαφέρειν τὰ τοῦ ἐρῶντος ἢ τὰ τοῦ μὴ, ἐν κεφαλαίοις ἐφεξῆς δίειμι, ἀρξάμενος ἀττὸ τοῦ πρώτου |
ΣΩ. ΖΔείξας γε πρῶτον, ὦ φιλότης, Ti ἄρα ἐν τῇ ἀριστερᾷ ἔχεις ὑπὸ τῷ ἱματίῳ. τοπτάζω γάρ σε ἔχειν τὸν λόγον αὐτόν. εἰ δὲ τοῦτό ἐστιν, αὑτωσὶ διανοοῦ zregi ἐμοῦ, ὡς ἐγώ σε ττάνυ μὲν φιλῶ, τταρόντος δὲ χαὶ Avciov ἐμαυτόν σοι ἐμμελετᾷν τταρέχειν οὐ ττάγυ δέδοχται. ἀλλ᾽
ἴϑι, δείχγυε.
des 8., trotz der Worte τελευτῶν δέ — βία ἐρεῖν immer noch nicht mit der Wahrheit heraus; er gesteht noch nicht, dafs er die Rede seines Meisters auswendig gelernt hat. Er verrät sich aber wieder dadurch, dafs er das οὕτως ὕπως δύναμαι in überflüssiger Weise wiederholt in dem ἁμῶς γέ πως; er beteuert am unrechten Orte, und 8. läfst die Beteuerung vorläufig gelten, um ihn späfer um so derber schlagen zu können,
cap. 3. In übertreibender Weise versichert Ph. in seinen ersten Wor- ten noch einmal, dafs er die Rede nicht auswendig wisse, und diese doppelte Versicherung — τῷ ὄντι und παντὸς μᾶλλον — klingt um 80 lächerlicher dem folgenden σχε-
δόν gegenüber. Nach dem ἀρξά- μενος ἀπὸ τοῦ πρώτου will er nun offenbar anfangen seine Rede herzusagen, da fällt ihm S. ins Wort und zwar so, dafs das δείξας γε πρῶτον die Schlulsworte des Ph. gewissermalsen korrigiert: „erst zeigen, willst du sagen (γέ), mein Herz“. Weiterhin entspricht in den Worten des 8. dem πάνυ μὲν φιλῶ das οὐ πάνυ δέδοκται, wobei das Perfektum dem Satze einen energi- schen Abschlufs giebt, der zu dem entschieden ausgedrückten Gedan- ken wohl palst.
Die Antwort des Ph. zeigt, wie ihn der Schlag getroffen: er gesteht ein, dafs es ihm um ein γυμνάζε- σϑαι zu thun gewesen, und erklärt sich ohne weitere Umschweife be-
u: HAATQNOZ
AI. Παῦε. ἐχχέχρουχας μὲ Eireldog, ὦ Σώχρατες, ἣν εἶχον ἐν σοὶ ὡς ἐγγυμνασόμενος. ἀλλὰ στοῦ δὴ βούλει
4 2.9 - καϑιζόμενοι ἀναγνῶμεν ;
- 2 \ \ > 22. Δ εῦρ ‚Exroarcousvor χατὰ τὸν Ἰλισσὸν ἴωμεν, $ [4 PT ὔ, 3 ς ᾽ὔ [4 εἶτα ὁπου av δόξῃ ἐν ἡσυχίᾳ καϑιξησόμεϑα. ΄, δ) AI. Εἰς καιρόν, ὡς ἔοικεν, „ ἀνυπόδητος ὧν Erv- χον᾽ σὺ μὲν γὰρ δὴ ἀεί. δᾷστον οὖν ἡμῖν χατὰ τὸ ὑδά- τιον βρέχουσι τοὺς πόδας ἰέναι, καὶ οὐχ ἀηδές, ἄλλως τε χαὶ τήνδε τὴν ὥραν τοῦ ἔτους τε χαὶ τῆς ἡμέρας. ,ὔ , C , ΣΩ. Πρόαγε δή, xal σκότει ἅμα ὅπου χαϑιζησό-
μεϑα.
DAI. Ὁρᾷς οὖν ἐχείνην τὴν ὑψηλοτάτην scharavov ;
ΣΩ. Τί um;
3 ὩΣ 2 - , DAI. Exei σκιά τ ἐστὶ χαὶ πνεῦμα μέτριον, καὶ τεόα ὶ ἂν αὶ = χαϑίζεσϑαι ἢ av βουλώμεϑα χαταχλιϑῆγαι.
ΣΩ. Προάγοις ἄν.
, > I ®AI. Eine μοι, ὦ Σώχρατες, οὐχ ἐνθένδε μέντοι γποϑὲν ἀπὸ τοῦ Ἰλισσσῦ λέγεται ὃ Βορέας τὴν Ὡρείϑυιαν
ἁρπάσαι; ΣΩ. «“Ζέγεται γάρ.
“-
> 2 a ’ ᾽, -» ΦΑ͂Ι. Ao οὖν ἐνθένδε; χαρίεντα γοῦν χαὶ χαϑαρὰ xal διαφανῆ τὰ ὑδάτια φαίνεται, χαὶ ἐπιτήδεια χόραις
is 3 I σαίζειν παρ αὑτά.
, \ , , δ). N 2 ΣΩ. Οὔκ, ἀλλὰ χάτωϑεν ὅσον δύ᾽ ἢ τρία στάδια, ἡ πρὸς τὸ τῆς Aygag διαβαίνομεν" χαὶ πού τίς ἔστι βωμὸς
αὐτόϑι Βορέου.
reit, zu lesen oder, wie er in lächerlicher Weise sagt, sich zu setzen und zu lesen. 8. wiederholt in seiner Antwort nur das χαϑί-
σϑαι se Der Schlufs des Kapitels von εἰς χαιρὸν an charakterisiert wohl die Verlegenheit des entlarvten Ph. Er redet von der Jahres- und der Tages- zeit; er zeigt auf die Platane, unter deren Laubdach sie sich in das Gras setzen oder, wie ihn doch
wohl nur die Verlegenheit sagen lassen kann, sich legen können. Und wie schön benutzt Plato diese Verlegenheit des jungen Mannes, um uns die Stätte, an die er ja auch uns führt, zu schildern ὕψη λοτατη πλάτανος, σχιὰ und πνεῦ- μᾳ μέτριον, χαρίεντα zul χαϑα- ρὰ χαὶ διαφανῆ ὑδάτια Ἰλίσσου u. Ss. w.! Ist es nicht eine Schil- derung, wie aus einem Theokriti- schen ldyll? Und als Schluls dieser
@AIAPOR. - 9
DAI. Οὐ πάνυ νενόηκα" ἀλλ᾽ eine πρὸς Διός, ὦ Σώκχρατες" σὺ τοῦτο τὸ μυϑολόγημα elFeı ἀληϑὲς εἶναι;
4. ΣΩ. ᾿Αλλ εἰ ἀπιστοίην, ὥσσιερ οἱ σοφοί, οὐχ ἂν ἄτοπος εἴην" εἶτα σοφιζόμενος φαίην αὐτὴν σπινεῦμα Βορέου κατὰ τῶν chmoiov zrergwv σὺν Φαρμακείᾳ τσιαί- ζουσαν ὦσαι, χαὶ οὕτω δὴ τελευτήσασαν λεχϑῆναι ὑπὸ τοῦ Βορέου ἀγάρπαστον 7εγονέναι n ἐξ “Τρείου πάγου" λέγεται γὰρ αὖ καὶ οὗτος ὃ λόγος, ὡς ἐχεῖϑεν ἀλλ᾽ οὐχ ἐν- ϑένδε ἡρπάσϑη. ἐγὼ δέ, ὦ Φαῖδρε, ἄλλως μὲν τὰ τοι- avra χαρίεντα ἡγοῦμαι, λίαν δὲ δεινοῦ καὶ ἐπειπόνου καὶ οὗ πάνυ εὐτυχοῦς ἀνδρός, κατ᾽ ἄλλο μὲν οὐδέν, ὅτι δ᾽ αὐτῷ ἀνάγχη μετὰ τοῦτο τὸ τῶν Ἱπποχενταύρων εἶδος ἐπτανορϑοῦσϑαι, χαὶ αὖϑις τὸ τῆς Χιμαίρας, καὶ ἐπιρρεῖ δὲ ὄχλος τοιούτων Γοργόνων χαὶ Πηγάσων χαὶ ἄλλων ἀμηχάνων τιλήϑη TE nal ἀτοττίαι τερατολόγων τινῶν φύ- σεων᾽ αἷς εἴ τις ἀπειστῶν τεροσβιβᾷ κατὰ τὸ εἰχὸς ἕχαστον, ἅτε ἀγροίχῳ τινὲ σοφίᾳ χρώμενος, “τολλῆς αὐτῷ σχολῆς δεήσει. ἐμοὶ δὲ πρὸς αὐτὰ οὐδαμῶς ἐστὶ σχολή᾽ τὸ δὲ αἴ- τιον, ὦ φίλε, τούτου τόδε" οὐ δύναμαί πω χατὰ τὸ Aeh-
Poesie die höchst prosaische Frage des Ph.: wie denkst du über die Wahrheit der Mythen? —
cap. 4. In Bezug auf die Lesart ὀλμνε.ς ich Stallbaum bei, welcher zu den Worten ἢ ἐξ Ἀρείου πάγου
ἡρπάσθη sagt: Quae cur eji- ER censeamus, caussam idoneam nullam intelligimus.
Den ersten Satz des Kap. geben Schleiermacher und Hier. Müller nicht richtig wieder. „Nicht selt- sam würde ich erscheinen, wenn ich, wie unsere Weisen, nicht daran glaubte“ übersetzt Müller die Worte, Das, würde aber griechisch heifsen: εἰ ἠπίστουν, οὐχ ἄν ἄτοπος ἦν. Die W Worte des Sokrates sind feiner, neckischer gesprochen. 8. sagt:
„ Wenn ich mit unseren Weisen (und also auch mit dir, ihrem Schüler,) nicht daran glaube, so werde ich bei ihnen, wie bei dir, nicht für
einen ἄτοπος gelten; ich kann dann als weiser Mann 'sagen“ u. 8. w. S. tadelt mit einiger Derbheit die flache Erklärungsweise der Mythen, wie sie die Sophisten gaben, deren mythologische Kniffe hier aus der plastischen Gestalt des Boreas ein πνεῦμα Βορέου machen würden. Auch manchen Mythologieen unse- rer Tage sollte man dieses Kapitel vordrucken, Die W. des S. zeigen, wie er mit Ph. spielt: der Anfang seines Urteils klingt wie ein be- ginnendes Lob — ἄλλως μὲν τὰ τοιαῦτα χαρίεντα ἡγοῦμαι ---, ἀπο die zwei ‚lolgenden Adjectiva δεινὸς und ἐπίπονος haben noch guten Klang, dann aber kommt mit dem οὐ πάνυ εὐτυχής für Ph. der schrille Mifston, der sich steigert bis zu der ἄγροικος σοφία und der πολλὴ σχολή, der Bauernweisheit von Mähiegängeizn In den Schluls-
u‘ HAATQNOLE
φιχὸν γράμμα γνῶγαι ἐμαυτόν" γελοῖον δή μοι φαίνεται, τοῦτο ἔτι ἀγνοοῦντα τὰ ἀλλότρια σκοττεῖν. ὅϑεν δὴ χαί- ρειν ἐάσας ταῦτα, σιειϑόμενος δὲ τῷ νομιζομένῳ τειερὶ αὖ- τῶν, ὃ νῦν δὴ ἔλεγον, σχοττῶ οὐ ταῦτα ἀλλὰ ἐμαυτόν, εἴτε τι ϑηρίον τυγχάνω Τυφῶνος τολυτελοχώτερον χαὶ μᾶλ- λον ἐπιτεϑυμμένον, εἴτε ἡμερώτερόν TE χαὶ ἁπλούστερον ζῶον, ϑείας τινὸς χαὶ ἀτύφου μοίρας φύσει μετέχον. ἀτάρ, ὠ ἑταῖρε, μεταξὺ τῶν λόγων, ag οὐ τόδε ἣν τὸ δένδρον, ἐφ᾽ ὅττερ ἦγες ἡμᾶς;
DAI. Τοῦτο μὲν οὖν αὐτό.
5. ΣΩ. Νὴ τὴν Ἥραν, χαλή γε ἡ καταγωγή. N τε γὰρ σιλάτανος αὕτη μάλ᾽ ἀμφιλαφής ve καὶ ὑψηλή, τοῦ re ἄγνου τὸ ὕψος χαὶ τὸ σύσχιον τεάγχαλον, χαὶ ὡς ἀχμὴν ἔχει τῆς ἄνϑης, ὡς ἂν εὐωδέστατον παρέχοι τὸν τόπον" 7) TE αὖ zEnyn χαριεστάτη ὑπὸ τῆς scharavov δεῖ μάλα ψυ- χροῦ ὕδατος, ὥστε γε τῷ ποδὶ τεχμήρασϑαι" Νυμφῶν τέ τινων χαὶ ᾿χελῴου ἱερὸν ἀπὸ τῶν χορῶν τὲ καὶ ἀγαλ- μάτων ἔοιχεν εἶναι. εἰ δ᾽ αὖ βούλει, τὸ εὔπνουν τοῦ τό- σου ὡς ἀγαπητὸν χαὶ σφόδρα ἡδύ" ϑερινόν ve καὶ λιγυ- 009 ὑπηχεῖ τῷ τῶν τεττίγων χορῷ. πάντων δὲ χομψότα- τον τὸ τῆς πόας, ὅτι ἐν ἠρέμα τεροσάντει ἱχανὴ ττέφυχε χαταχλινέντι τὴν “κεφαλὴν γπαγχάλως ἔχειν. ὥστε ἄριστά σοι ἐξενάγηται, ὦ φίλε Φαῖδρε.
ΦΑ͂Ι. Σὺ δέ͵) γε, ὦ ϑαυμάσιε, ἀτοπώτατός τις φαί-
> γει. ἀτεχνῶς γάρ, ὃ λέγεις, ξεναγουμένῳ τινὶ καὶ οὐχ.
ἐσπειχωρίῳ ἔοιχας" οὕτως ἐχ τοῦ ἄστεος οὔτ᾽ εἰς τὴν ὑπτερ- ορίαν ἀποδημεῖς, οὔτ᾽ ἔξω τείχους ἔμοιγε δοχεῖς τὸ πταρά- σαν ξξιέγαι.
IQ. Συγγίγνωσχέ μοι, ὦ ἄριστε. φιλομαϑὴς γάρ
worten, in denen S. mit Τυφῶνος dich einer solchen ἄγροιχος σοφία — ἐπιτεϑυμμένον — ἀτύφον auf hingiebst.
ein anderes Kunststück der Sophis- ten, mylthologische Namen mit unzu- reichenden etymologischen Kennt- nissen erklären zu wollen, hindeu- tet, liegt zugleich für Ph. eine Lehre versteckt: γνῶϑι σεαυτόν, ehe du
cap. ὃ. Zu εἰ δ᾽ αὖ βούλει sagt Stallb.: Formulam interpretari licet: adde et hoc. Der Deutsche sagt ganz wie der Grieche: „wenn du willst“ oder „wenn du gestattest®, Die Worte sind eine Formel der
ΦΑΙ͂ΔΡΟΣ. . 11
εἶμι" τὰ μὲν οὖν χωρία χαὶ τὰ δένδρα οὐδέν μ᾽ ἐϑέλει dı- δάσχειν, οἱ δ᾽ ἐν τῷ ἄστει ἄνϑρωτιοι. σὺ μέντοι δοχεῖς μοι τῆς ἐξόδου τὸ φάρμαχον εὑρηχέναι. ὥστσιερ γὰρ οἱ τὰ πεινῶντα ϑρέμματα θαλλὸν ἢ τινὰ καρττὸν τυροσείοντες ἄγουσι, σὺ ἐμοὶ λόγους οὕτω LBS γον ἐν βιβλίοις τήν τὲ -“Αττιχὴν φαίνει περιάξειν arcacav καὶ Orcoı ἂν ἄλλοσε βούλῃ. νῦν οὖν ἕν τῷ παρόντι δεῦρ᾽ ἀφιχόμενος ἐγὼ μέν μοι δοχῶ καταχεῖσϑαι, σὺ δ᾽ ἐν ὁποίῳ σχήματι οἴει ῥᾷστα
ἀναγνώσεσϑαι, τοῦϑ᾽ Ehousvog avayiyvwore.
ΦΑ͂Ι. ἄκουε δή.
6. Περὶ μὲν τῶν ἐμῶν πραγμάτων ἐπίστασαι, καὶ
Höflichkeit. Auch für das ἐϑέλει in τὰ δένδρα οὐδὲν μ᾽ ἐϑέλει δι- δάσχειν haben wir den entspre- chenden Ausdruck in unserem: „was will das sagen?“ In Bezug, auf den Inhalt des Kap. ist zu bemerken, dafs uns Plato den δ. zuerst als einen Mann schildert, der für die Schönheit der Natur tief empfäng- lich ist; denn die Schilderung der herrlichen Stätte wird durch keine satirische oder ironische Bemerkung unterbrochen. Die satirische Be- merkung folgt erst am Schlufs der Schilderung in den Worten σιάν- τῶν δὲ κομψότατον κ. τ. ἑ. 5. spricht sie wohl, indem er den Blick von der herrlichen Umgebung auf seinen prosaischen ξεγαγός fallen läfst, der ihn an den ihm bevor- stehenden Genufs erinnert. Wie wenig Ph. von der Schönheit des Platzes bezaubert ist, zeigt nur zu deutlich seine Antwort, die mit keiner Silbe auf S. begeisterte Schil- derung eingeht, sondern an einen Wortklang anknüpfend den 8. ta- delt, dals er so selten die Stadt verlasse.
Die Gegenrede des S. halte ich, wie mir das συγγίγνωσχέ μοι „nimm es nicht übel* anzudeuten scheint, für scherzend und würde sie deshalb nur mit Vorsicht zu einer Charakteristik des Platoni-
schen S. verwenden. Wahrhaft schalkhaft ist die Schmeichelei, die S. mit den W. σὺ μέντοι x. τ. &. dem Ph. sagt: „Du ver- stehst’s mich hinauszubringen; wie der Schäfer die Schafe mit einem Zweige lockt, den er ihnen vorhält, so hältst du mir deine Rede vor und lockst mich durch ganz Attika und wohin sonst immer du willst“, Einen leisen Hohn aber enthalten die Schlufsworte: „Ich werde es mir jetzt bequem machen und mich legen: du halte es, wie du willst — lies nur!“
cap. 6. Nachdem uns so Plato in dem Prologos über Ort und Zeit und über die Personen, die vor uns auftreten, unterrichtet hat, läfst er den Ph. seine Rede halten, ge- wissermafsen die Parodos des Dra- mas. Das Urteil über die Rede giebt S. im zehnten Kapitel selbst in seiner satirischen Weise: δεῖ τὸν λόγον ἐπαινεϑῆναι ἐχείνῃ μόνον, ὅτι σαφῆ καὶ στρογγύλα, καὶ ἀκρι: Pos, ἕχαστα τῶν ὀνομάτων ἀπο- τετόρνηυται und ἔδοξέν μοι ὃὶς χαὶ τρὶς τὰ αὐτὰ εἰρηκέναι ὡς οὐ πάνυ εὐπορῶν τοῦ πολλὰ λέ- Br περὶ τοῦ αὐτοῦ. Mit Bitter- eit ausgesprochen lautet das Urteil: „wässerige Gedanken in abgerun- deter Form zwei- und dreimal wie- derholt“*. Man darf aber die Rede
mm nn u
Zar
m τ ὩΦΤ
Ἐν. en
᾿
2 ΠΛΑΤΩ͂ΝΟΣ
ὡς νομίζω συμφέρειν ἡμῖν γενομένων τούτων ἀχήχοας" ἀξιῶ δὲ μὴ διὰ τοῦτο ἀτυχῆσαι ὧν δέομαι, ὅτε οὐχ ἐρα- eig ὧν σου τυγχάνω. ὡς ἐκείνοις μὲν τότε μεταμέλει ὧν ἂν eu ποιήσωσιν, ἐπειδὰν τῆς ἐπιϑυμίας “πταὐσωνται" τοῖς δὲ οὐχ ἔστι χρόνος, ἐν ᾧ μεταγνῶναι προσήκει. οὐ γὰρ Dre avayıng ἀλλ᾽ ἑκόντες, ὡς ἂν ἄριστα περὶ τῶν οἰκείων βουλεύσαιντο, πρὸς τὴν δύναμιν τὴν αὐτῶν εὖ ποιοῦσιν. ἔτι δὲ οἱ μὲν ἐρῶντες σχοτιοῦσιν & τὲ χαχῶς διέϑεντο τῶν αὑτῶν διὰ τὸν ἔρωτα χαὶ ἃ πεποιήχασιν εὖ, καὶ ὃν εἶχον πόνον προστιϑέντες ἡγοῦνται τιάλαι τὴν ἀξίαν ἀποδεδω- χέναι χάριν τοῖς ἐρωμένοις" τοῖς δὲ μὴ ἐρῶσιν οὔτε τὴν τῶν οἰχείων ἀμέλειαν διὰ τοῦτο ἔστι τιροφασίζεσϑαι, οὔτε τοὺς παρεληλυϑότας πόνους ὑτιολογίζεσϑαι, οὔτε τὰς πρὸς τοὺς προσήχοντας διαφορὰς αἰτιάσασθαι" ὥστε περιῃρημένων τοσούτων καχῶν οὐδὲν ὑπολείσεεται ἀλλ᾽ ἢ ποιεῖν ττροϑύμως, ὅ τι ἂν αὐτοῖς οἴωνται τιράξαντες χαρι-
εἴσϑαι. ἔτι δὲ εἰ διὰ τοῦτο ἄξιον τοὺς ἐρῶντας τεερὶ πολ- a -» a ᾽ DB ’ εν T RN λοῦ ποιξῖσθϑαι, OTı τούτους ualıora φασι φιλεῖν Wv ἂν
ja nicht ernst auffassen: Plato muls sich bewufst sein, dals er hier selbst den flachsten Rhetoriker noch karikiert. Der „kalte, selbst- süchtig berechnende, bei seinem Jagen nach möglichst leidenschafts- losem Sinnesgenuls noch den heuch- lerischen Schein sittlicher Selbst- beherrschung annehmende Ver- standesmensch“ (Steinhart) steckt wohl schon deshalb nicht in der Rede, weil sie so wenig Ver- stand enthält. Ich würde sagen: Die Rede zeigt, wie die Hingabe an die blofse Form den logischen und den sittlichen Inhalt vergessen lälst und wie das Fehlen des sittlichen und des logischen Gedankens die klare und abgerundete Form hohl erscheinen lälfst.
Die Schwierigkeit der Rede liegt für den, welcher sie zum ersten Male liest, in der Flachheit, ihrer logisch nicht geordneten Gedanken,
welche rhetorischer Schmuck ver- decken soll. Wie gleich der An- fang die Logik vermissen läfst, lehrt S. ὃς 14 selber: περὲ παντὸς μία ἀρχὴ τοῖς μέλλουσι καλῶς βου- λεύεσϑαι" εἰδέναι δεῖ περὲ οὐ ἂν
ουλή, ἢ παντὸς ἁμαρτάνειν AH νν γι Anfang ne Rede ist illkür, ein Hinweis in das Blaue: περὲ — ἐπίστασαι und dient nur, die nicht zu beweisende Voraus- setzung zu verstecken (ὡς νομίζω συμφέρειν ἡμῖν γεν. τουτ.). Platos künstlerischer Takt läfst sodann den Lysias das Thema seiner Rede nicht so schroff aussprechen, als Ph. es uns mitgeteilt hat. Des Ph. Worte: χαριστέον μὴ ἐρῶντι μᾶλλον ἢ ἐρῶντι suchen wir vergeblich. Es heilst satt ihrer: ἀξιῶ μὴ διὰ τοῦ- το ἀτυχῆσαι ὧν δέομαι x. τ. ἑ, Lysias schiebt dann statt des χαρί- ζεσϑαι das mildere περὲ πολλοῦ ποιεῖσθαι ein und gebraucht weiter-
en EEE
ΦΑΙ͂ΔΡΟΣ. ᾿ 18
ἐρῶσι, καὶ ἕτοιμοί εἰσι καὶ Ex τῶν λόγων χαὶ ἔχ τῶν ἔργων τοῖς ἄλλοις ἀπιεχϑανόμενοι τοῖς ἐρωμένοις χαρίζεσϑαι, ö@dıov γνῶναι, εἰ ἀληϑῆ λέγουσιν, οἵ γ᾽ ὅσων ἂν ὕστερον ἐρασϑῶσιν, Eneivoug αὐτῶν τιερὶ 7rhelovog ποιήσονται, καὶ δῆλον ὅτι, ἐὰν ἐκείνοις δοχῇ, καὶ τούτους χαχῶς ποιή-
σουσι.
χαὶ τοι χῶς εἶχός ἔστι τοιοῦτον πρᾶγμα προέσϑαι
τοιαύτην ἔχοντι συμφοράν, ἣν οὐδ᾽ ἂν ἐπιχειρήσειεν οὐ- δεὶς ἔμπειρος ὧν ἀποτρέπειν; καὶ γὰρ αὐτοί ὁμολογοῦσι γοσεῖν μᾶλλον ἢ σωφρονεῖν, καὶ εἰδέναι ὅτι χαχῶς φρο-
hin das χαρίζεσθαι, wenn er von dem Liebhaber, nicht, wenn er von dem Nichtliebenden spricht. So läfst er sein Thema aus dem Gegen- satze ahnen, stellt es aber nicht ‘mit klaren Worten auf.
Seinen Beweis beginnt Lysias in- folge der mangelnden Definition des Hauptbegriffes seines Themas will- kürlich mit der μεταμέλεια τῶν
ἐρώντων. Er giebt uns dann in den beiden ersten Beweissätzen ὡς ἐχείνοις — εὐ ποιοῦσιν und ἔτι δὲ zul — πράξαντες χαριεῖσϑαι
nichts als eine Tautologie, deren Armut er durch eine Fülle rheto- rischen Schmuckes zu verdecken sucht. Dahin gehört schon der Wechsel in den Verben des ersten Satzes: ἐπίστασαι und ἀχήχοας, ferner der i in den Ausdrücken τότε und οὐχ ἔστι χρόνος, μεταμέλει und μεταγνῶναι. Er bietet ferner äulserlich, scharfe Gegensätze, wie οὐχ ὑπ᾽ ἀνάγκης, ἀλλ᾽ ἑχόντες -- α TE χαχῶς. διέϑεντο und & πε- ποιήχασιν εὐ; endlich volltönende Worte, wie die Media προφασίζε- σϑαι, ὑπολογίζεσθαι, αἰτιάσασϑαι und πράξαντες χαριεῖσθαι. Die Gegenüberstellung des ἐρῶν und des un ἐρῶν aber gie ihm die beste Gelegenheit, dasselbe mit anderen Worten dig χαὶ τρὶς zu sagen.
Die folgenden Worte von ἔτι δὲ εἰ διὰ τοῦτο x. τ. &. bieten einige
grammatische Schwierigkeiten. Es fragt sich zunächst, was zu φασὶ und zu λέγουσι (in εἰ ἀληϑῆ λέγου- σι) Subjekt ist, und die Heraus- geber streiten, ob zu beiden Verben οἱ ἐρῶντες (Stallbaum und Hier. Müller) oder οἱ ἄνϑρωποι (Hein- dorf) zu ergänzen ist. Ich meine, zu φασὶ als Subjekt οἱ ἐρῶντες zu nehmen, verbietet das vorher- gehende τούτους d. i. τούτους τοὺς
ἐρῶντας; τὰ λέγουσιν aber muls
aus dem folgenden οἱ, wie mit C. F. Hermann (οἵ γε) statt ὅτι zu lesen ist, als Subjekt οὗτοι genom- men werden. Der Satzheifst deutsch:
„Verdienen deshalb die Liebenden, dals man sie hoch schätze, weil, wie es heilst, sie die besten Freunde derer sind, die sie lieben, und bereit, mit Wort und That den Hals anderer sich zuzuziehen, um ihren Geliebten gefällig zu sein, so läfst sich leicht erkennen, ob (dies nur eine Behaup- tung der Liebenden ist und ob) die- jenigen die Wahrheit sagen, welche u. 8. w.“ Aber auch wenn man die Lesart ὅτε beibehält, ändert das die Übersetzung des Vordersatzes nicht; der Nachsatz würde dann nur heifsen:
„so läfst sich leicht erkennen, ob man (οἱ ἀνϑρωποι) die Wahrheit hiermit sagt (oder nicht), weil sie (ἐκείνους Sc. τοὺς ἐρῶντας), wen sie später lieb gewinnen, immer höher schätzen u. s. w.“
Schwieriger ist die Erklärung der
14 TAATQONOZ
γοῦσιν, ἀλλ᾽ οὐ δύνασϑαι αὑτῶν χρατεῖν" ὥστε πῶς ἂν εὐ φρονήσαντες ταῦτα χαλῶς ἔχειν ἡγήσαιντο περὶ ὧν οὕτω διαχείμενοι βούλονται; χαὶ μὲν δὴ εἶ μὲν ἐχ τῶν ἐρώντων τὸν βέλτιστον αἵροῖο, ἐξ ὀλίγων ἄν σοι ἡ ἔχλεξις εἴη" εἰ δ᾽ Ex τῶν ἄλλων τὸν σαυτῷ ἐπιτηδειότατον, ἐκχ χπολλῶν᾽ ὥστε πολὺ πλείων ἐλπὶς ἐν τοῖς πολλοῖς ὄντα τυχεῖν τὸν ἄξιον τῆς σῆς φιλίας.
ἡ. Εἰ τοίνυν τὸν νόμον τὸν χαϑεστηχότα δέδοικας, μὴ τευϑομένων τῶν ἀνθρώπων ὄνειδός σοι γένηται, εἶχός ἐστι τοὺς μὲν ἐρῶντας, οὕτως ἂν οἰομένους χαὶ ὑπὸ τῶν ἄλλων ζηλοῦσϑαι ὥσττερ αὐτοὺς bp αὑτῶν, ἐπαρϑῆναι τὸ λέγειν καὶ φιλοτιμουμένους ἐπιδείχνυσϑαι πρὸς ἄπταν- τας, ὅτι οὐχ ἄλλως αὐτοῖς τιεπτόνηται᾽" τοὺς δὲ μὴ ἐρῶν- τας, χρείττους αὑτῶν ὄντας, τὸ βέλτιστον ἀντὶ τῆς δό-
- \ - 3 ΄ ind 4 Ins τῆς παρὰ τῶν ἀνϑρώττων αἱρεῖσϑαι. ἔτι δὲ τοὺς μὲν
Worte ὥστε πῶς ἀν — διαχεί- μενοι βούλονται. Der Satz ist einer von denen, welche schwierig zu ver- stehen sind, weil sie eine grolse Flachheit enthalten, die niemand vermutet. Der Redner hat mit gro- [sem Wortschwall gesagt: aus einem Liebhaber kann ein Mann werden, der schliefslich dem ersten Gelieb- ten UÜbles zufügt. Er fährt dann mit derselben Breite fort: man soll sich nicht mit jemand in ein Liebes- verhältnis einlassen, der seinem eigenen Geständnisse nach ein Kran- ker ist und der weils, dals er sich nicht selbst beherrschen kann. Die- sem an sich so flachen Satze sucht er nur mit den Worten ὥστε πῶς — βούλονται Nachdruck zu geben. Wie, sagt er, kann man nur, wenn man zu Verstande gekommen ist, glauben, ταῦτα χαλῶς ἔχειν, es verhalte sich dasjenige wohl, in Bezug worauf man, wenn man in dieser Lage ἃ. i. bei Verstande ist, sich wohl zu befinden wünscht? d. h. wie kann ein verständiger Mensch glauben, dals ein Krank- heitszustand etwas Gutes sei? Das
οὕτως διαχείμενοι weist also auf εὺ φρονήσαντες (Stallb.) zurück und ist ein anderer Ausdruck für εὖ φρονοῦντες, Objekt aber zu
Re ist χαλῶς ἔχειν. Die
orte würden, deutlicher gespro- chen, heilsen: περὲ ὧν (ἀνϑρωποὺ) οὕτω διακείμενοι χαλῶς ἔχειν βούλονται.
cap. 7. Die Hohlheit der Beweis- führung zeigt sich genügend durch die Übersetzung, und die Flachheit der rhetorischen Form mit ihren
Gegensätzen und Gleichklängen und
dem Wortschwall fällt auch von selbst in die Augen. Will man aber die ganze Seichtheit der Rede in das rechte Licht stellen, so hat man nur nötig, die überflüssigen Worte zu streichen. cap. 7 sieht dann ungefähr so aus: Ei τοίνυν τὸν νόμον δέδοιχας, μὴ ὄνειδός σοι γένηται, εἰχός ἐστι τοὺς μὲν ἐρῶντας ἐπαρϑῆναι τῷ λέγειν πρὸς ἅπαντας, ὅτι οὐχ ἄλλως αὐτοῖς πεπόνηται" τοὺς δὲ μὴ ἐρῶντας, χρείττους αὑτῶν ὅν τας, τὸ βέλτιστον ἀντὲ τῆς δόξης «i- ρεῖσϑαι. ἔτι δὲ τοὺς μὲν ἐρῶντας
ΦΑΙ͂ΔΡΟΣ. x 15
ἐρῶντας πολλοὺς avayın πυϑέσϑαι καὶ ἰδεῖν, ἀχολου- ϑοῦντας τοῖς ἐρωμένοις Aal ἔργον τοῦτο στοιουμένους, ὥστε ὅταν ὀφϑῶσι διαλεγόμενοι ἀλλήλοις, τότε αὐτοὺς οἴονται ἢ γεγενημένης ἢ μελλούσης ἔσεσϑαι τῆς ἐπειϑυ- wiag συνεῖναι" τοὺς δὲ μὴ ἐρῶντας οὐδ᾽ αἰτιᾶσϑαι διὰ τὴν συνουσίαν ἐπιχειροῦσιν, εἰδότες ὅτι ἀναγχαῖόν ἐστιν ἢ διὰ φιλίαν τῳ διαλέγεσϑαι ἢ δι᾿ ἄλλην τινὰ ἡδονήν. χαὶ μὲν δὴ εἰ σοι δέος παρέστηχεν ἡγουμένῳ χαλεπὸν εἶναι φιλίαν συμμένειν, χαὶ ἄλλῳ μὲν τρόπῳ διαφορᾶς γενομέ- γης χοιγὴν ἀμφοτέροις χαταστῆναι τὴν συμφοράν, τέροε- μένου δέ σου ἃ περὶ πλείστου ποιεῖ μεγάλην av σοι βλά- βην γενέσϑαι, εἰχότως ἂν τοὺς ἐρῶντας μᾶλλον ἂν φοβοῖο" πολλὰ γὰρ αὐτούς ἐστι τὰ λυττοῦντα, καὶ save ἐπὶ τῇ αὑτῶν βλάβη νομίζουσι γίγνεσϑαι. διόττερ χαὶ τὰς πρὸς τοὺς ἄλλους τῶν ἐρωμένων συνουσίας ἀποτρέπουσι, φο- βούμενοι τοὺς μὲν οὐσίαν χεχτημένους, μὴ χρήμασιν αὐ- τοὺς ὑπερβάλωνται, τοὺς δὲ πετιαιδευμένους, μὴ συνέσει χρείττους γένωνται᾽ τῶν δ᾽ ἄλλο τι χεχτημένων ἀγαϑόν͵
τὴν δύναμιν ἑχάστου φυλάττονται. πείσαντες μὲν οὖν 2 7 N ß - \ ἀτεέχϑεσϑαί σε τούτοις εἰς ἐρημίαν φίλων χαϑιστᾶσιν, ἐὰν
>
x = 7 2 a
δὲ TO σεαυτοῦ σχοττῶν ἄμεινον ἐχείνων φρονῆς, ἥξεις av- - > AR 9 4 \ 45... m ΕΣ 3 \ 2
τοῖς εἰς διαφοράν" ὁσοι δὲ μὴ ἐρῶντες ἔτυχον, ἀλλὰ δὲ
2 x ) BY Ἂς z
ἀρετὴν ἔπραξαν ὧν ἐδέοντο, οὐχ ἂν τοῖς συνοῦσι φϑο- - 2 \ , u ’ >
γοῖεν, ἀλλὰ τοὺς μὴ ἐθέλοντας μισοῖεν, ἡγούμενοι ὑπ’
πολλοὺς ἀνάγκη πυϑέσϑαι, ἀχο- πάντα γὰρ ἐπὶ τῇ αὑτῶν βλάβῃ
λουϑοῦντας τοῖς ἐρωμένοις, VOTE Ὅταν ὀφϑῶσι διαλεγόμ EvoL ἀλλή- λοις, αὐτοὺς οἴονται ἢ γεγενημέ- vnsn μελλούσης ἔσεσϑαι τῆς ἐπιϑυ- μίας συνεῖναι" τοὺς δὲ μὴ ἐρῶντας οὐδ᾽ αἰτιᾶσθαι διὰ τὴν συνουσίαν ἐπιχειροῦσιν, εἰδότες ὅτι avay- χαῖόν ἐστι διαλέγεσϑαί τῳ. καὶ
μὲν δὴ εἴ σοι δέος παρέστηκεν ἡγουμένῳ χαλεπὸν εἶναι φιλίαν συμμένειν καὶ διαφορᾶς γενομέ- νης χφιγὴν ἀμφοτέροις χαταστῆ- va τὴν συμφοράν, εἰχότως ἂν τοὺς ἐρῶντας μᾶλλον ἂν φοβοῖο"
νομίζουσι γενέσθαι" x. τ. ἕ.
Die flachen Gedanken der Rede sind oft ganz unvermittelt an ein- ander geknüpft, oft bietet ein an sich gleichgiltiges Wort die Brücke zwischen zweien von ihnen. So das Wort φιλία in dem Satze: εἰς δότες, ὅτι ἀναγκαῖόν ἐστιν ἢ διὰ φιλίαν x. τ. &., das den folgenden Gedanken veranlafst: el σοι “δέος χαλεπὸν εἶναι φιλίαν συμμένειν, oder die Worte 1 ὄνον ἐσομένης, die in dem ἐσχυρᾶν (ὡς οὐχ οἷόν τε ἰσχυρὰν φιλίαν γενέσθαι) des
16 ΠΛΑΤΏΝΟΣ
ἐχείνων μὲν ὑτιερορᾶσϑαι, ὑπὸ τῶν συνόντων δὲ ὠφελεῖ- σϑαι, ὥστε τιολὺ τελείων ἐλτεὶς φιλίαν αὐτοῖς ἐκ τοῦ τεράγ- ματος ἢ ἔχϑραν γενήσεσϑαι.
8, Kal μὲν δὴ τῶν μὲν ἐρώντων πολλοὶ πρότερον τοῦ σώματος ἐτιεϑύμησαν ἢ τὸν τρόπτον ἔγνωσαν καὶ τῶν ἄλλων οἰχείων ἔμπειροι ἐγένοντο, ὥστε ἄδηλον [αὐτοῖς] ei ἔτι τότε βουλήσονται φέλοι εἶναι, ἐπειδὰν τῆς ἐπιϑυ- μέας παύσωνται" τοῖς δὲ μὴ ἐρῶσιν, οἱ καὶ πιρότερον ἀλλήλοις φίλοι ὄντες ταῦτα ἔπραξαν, οὐκ ἐξ ὧν ἂν εὖ πάϑωσι ταῦτα εἰχὸς ἐλάττω τὴν φιλέαν αὐτοῖς ποιῆσαι, ἀλλὰ ταῦτα μνημεῖα καταλειφϑῆναι τῶν μελλόντων ἔσε- σϑαι. χαὶ μὲν δὴ βελτίονέ σοι πιρροσήχει γενέσϑαι ἐμοὶ γιδιϑομένῳ ἢ ἐραστῇ. ἐνεῖνοι μὲν γὰρ χαὶ παρὰ τὸ βέλ- τιστον va τὰ λεγόμενα χαὶ τὰ τιραττόμεγα ἐπαινοῦσι, τὰ μὲν δεδιότες μὴ ἀττέχϑωνται, τὰ δὲ καὶ αὐτοὶ χεῖρον διὰ τὴν ἐπιϑυμίαν γιγνώσχοντες. τοιαῦτα γὰρ ὃ ἔρως ἐπι- δείχνυται" δυστυχοῦντας μέν, ἃ μὴ λύπην τοῖς ἄλλοις παρ- ἔχει, ἀνιαρὰ ποιεῖ νομίζειν" εὐτυχοῦντας δὲ Kal τὰ μὴ ἡδονῆς ἄξια παρ᾽ ἐχείνων ἐπαίνου ἀναγχάζει τυγχάνειν" ὥστε πολὺ μᾶλλον ἐλεεῖν τοῖς ἐρωμένοις ἢ ζηλοῦν αὐτοῦς γιροσήχει. ἐὰν δ᾽ ἐμοὶ τεείϑῃ, ττρῶτον μὲν οὐ τὴν πεαροῦσαν ἡδονὴν ϑερατιεύων συνέσομαί σοι, ἀλλὰ καὶ τὴν μέλλουσαν ὠφέλειαν ἔσεσϑαι, οὐχ Ur ἔρωτος ἡττώμενος, ἀλλ᾽ ἐμαυ- τοῦ χρατῶν, οὐδὲ διὰ σμιχρὰ ἰσχυρὰν ἔχϑραν ἀναιρούμενος, ἀλλὰ διὰ μεγάλα βραδέως ὀλίγην ὀργὴν ποιούμενος, τῶν μὲν ἀχουσίων συγγνώμην. ἔχων, τὰ δὲ ἑχούσια πειρώμε- γος ἀτιοτρέσιδιν" ταῦτα γάρ ἐστι φιλίας σεολὺν χρόνον ἐσο- μένης τεχμήρια. εἰ δ᾽ ἄρα σοι τοῦτο πιαρέστηχεν, WS οὐχ
folgenden Satzes wiederklingendden geben durch die allgemeine oder Gedanken dieses letzteren Satzes verallgemeinernde Form, dieerihnen hervorriefen, giebt. So in den W. ταῦτα γὰρ
cap. 8. In diesem Kapitel sucht ὁ ἔρως δείκνυται" δυςτυχοῦντας der Redner nach Art grolser Redner, μὲν x. τ. ὃ. Oder in den W, rav-
die eine Beweisführung mit einer Sentenz beginnen oder schlielsen, (so häufig Thukydides und Demo- sthenes) seinem Beweise Kraft zu
τὰ γάρ ἐστι φιλίας πολὺν χρόνον ἐσομένης τεχμήρια. Er führt dabei selbst, um nur die Antithese zu gewinnen, einen Satz an — weyi-
ΦΑΙΔΡΟΣ. 17
οἷόν TE ἰσχυρὰν φιλίαν γενέσϑαι, ἐὰν μή τις ἐρῶν τυγχά- vn, ἐνθυμεῖσϑαι χρή: ὅτι οὔτ᾽ ἂν τοὺς υἱεῖς τιερὶ 1 πολλοῦ ἐποιούμεϑα οὔτ᾽ ἂν τοὺς zrar£gag χαὶ τὰς μητέρας, οὔτ᾽ ἂν πιστοὺς φίλους ἐκεχτήμεϑα, οἱ οὐκ ἐξ ἐπιϑυμίας τοι- αύτης γεγόνασιν ἀλλ᾽ ἐξ ἑτέρων ἐπιτηδευμάτων.
9. Ἔτι δὲ εἰ χρὴ τοῖς δεομένοις μάλιστα χαρίζε- σϑαι, “προσήχει χαὶ τοῖς ἄλλοις μὴ τοὺς βελτίστους ἀλλὰ τοὺς ἀπορωτάτους Ev ποιεῖν" μεγίστων γὰρ ἀτταλλαγέν- τες χαχῶν scheiornvy χάριν αὐτοῖς εἴσονται. καὶ μὲν δὴ χαὶ ἐν ταῖς ἰδίαις δαττάναις οὐ τοὺς φίλους ἄξιον παρακαλεῖν, ἀλλὰ τοὺς προσαιτοῦντας χαὶ τοὺς δεομένους ττλησμονῆς" ἐχεῖνοι γὰρ χαὶ ἀγαπήσουσι χαὶ ἀχολουϑήσουσι καὶ Erel τὰς ϑύρας ἥξουσι καὶ μάλιστα ἡσϑήσονται καὶ οὐκ ἐλαχί- στην χάριν εἴσονται χαὶ πολλὰ ἀγαϑὰ αὐτοῖς εὔξονται. ἀλλ᾽ ἴσως προσήκχει οὐ τοῖς σφόδρα δεομένοις χαρίζεσϑαι, ἀλλὰ τοῖς μάλιστα ἀποδοῦναι χάριν δυναμένοις οὐδὲ τοῖς 70000170001 μόνον, ἀλλὰ τοῖς τοῦ πράγματος ἀξίοις" οὐδὲ ὅσοι τῆς σῆς ὥρας ἀπολαύσονται, ἀλλ᾽ οἵ τινες περε- σβυτέρῳ γενομένῳ τῶν σφετέρων ἀγαϑῶν μεταδώσουσιν᾽ οὐδὲ οἱ διατεραξάμενοι τερὸς τοὺς ἄλλους φιλοτιμήσονται, ἀλλ᾽ οἵ τινὲς αἰσχυνόμενοι τιρὸς Arcavrag σιωττήσονται" οὐδὲ τοῖς ὀλίγον χρόνον σπουδάζουσιν, ἀλλὰ τοῖς δμοίως διὰ παντὸς τοῦ βίου φίλοις ἐσομένοις" οὐδὲ οἵ τινες πταυ- όμενοι τῆς ἐπιιϑυμίας ἔχϑρας πρόφασιν ζητήσουσιν, ἀλλ᾽ οἱ πταυσαμένοις τῆς ὥρας τότε τὴν αὑτῶν ἀρετὴν ἐτιιδεί- ξονται. σὺ οὖν τῶν τε εἰρημένων μέμνησο, χαὶ ἐκεῖνο ἐν- ϑυμοῦ, ὅτι τοὺς μὲν ἐρῶντας οἱ φίλοι νουϑετοῦσιν ὡς ὄν- τος χαχοῦ τοῦ ἐπιτηδεύματος, τοῖς δὲ μὴ ἐρῶσιν. οὐδεὶς χτώττοτε τῶν οἰχείων ἐμέμψατο ὡς διὰ τοῦτο κακῶς βου- λευομένοις τυερὶ ἑαυτῶν. ἴσως μὲν οὖν ἂν ἔροιό με, εἰ
στων γὰρ ἀπαλλαγέντας χαχῶν
rag 2 χάριν αὐτοῖς εἴσονται---,
dessen Wahrheit er bald selbst an-
zufechten scheint, wenn er sagt:
ἀλλ᾽ ἴσως προσήκει οὐ τοῖς σφό-
ὅρα δεομένοις x. τ. &. (cap. 9). Plato, Phädrus,
cap. 9. In ihrem Ausgange wird die Rede auch in der Form am flachsten; denn sie bewegt sich in dem immer wiederholten οὐχ — ἀλλά, οὐδὲ — ἀλλά in geradezu ermüdenden Gegensätzen, die da-
2
-
18 HAATSNOZ
arcaoi σοι agawo τοῖς un ἐρῶσι χαρίζεσθαι" ἐγὼ δὲ ol- uar οὐδ᾽ ἂν τὸν ἐρῶντα τιρὸς ἅτιαντάς σὲ κελεύειν τοὺς ἐρῶντας ταύτην ἔχειν τὴν διάνοιαν. οὔτε γὰρ τῷ λόγῳ λαμβάνοντι χάριτος ἴσης ἄξιον, οὔτε σοὶ βουλομένῳ τοὺς ἄλλους λανϑάνειν ὁμοίως δυνατόν" δεῖ δὲ βλάβην μὲν are αὐτοῦ μηδεμίαν, ὠφέλειαν δὲ ἀμφοῖν γίγνεσϑαι. ἐγὼ μὲν οὖν ἱχανά μοι γομέζω τὰ εἰρημένα" εἰ δέ τε σὺ σπο-
᾿- c ’ χὰ , ϑεῖς, ἡγούμενος ππαραλελεῖφϑαι, ἐρώτα. 10 Τί σ , 5 - ς λ , τ > ς . . Τί σοι φαίνεται, ὦ Σώχρατες, ὃ λόγος ; οὐχ ὑὕττερ - , 2 er > ’ - φυῶς τὰ τὲ ἄλλα χαὶ τοῖς ὀνόμασιν εἰρῆσϑαι; ; 5 5 Ex [4 ΣΩ. δαιμονίως μὲν οὖν, ὦ ἑταῖρε, WOTE uE ἔχτελα- γῆναι. χαὶ τοῦτο ἐγὼ ἔπαϑον διὰ σέ, ὦ Φαῖδρε, πρὸς σὲ 2 ,ὔ cr [4 [4 x nz [2 ἀπτοβλέπτων, ὅτε ἐμοὶ ἐδόχεις γάνυσϑαι ὑττὸ τοῦ λόγου
\ 3 ’ μεταξὺ ἀναγιγνώσχων.
ἡγούμενος γὰρ σὲ μαλλον ἢ ἐμὲ
ἐχταΐειν ττερὶ τῶν τοιούτων σοὶ εἱπόμην, χαὶ ἑπόμενος συνεβάχχευσα μετὰ σοῦ τῆς ϑείας χεφαλῆς.
®AI. Εἶεν" οὕτω δὴ δοχεῖ τταίζειν;
ΣΩ. 4Δοχῶ γάρ σοι παίζειν χαὶ οὐχὲ ἐστιουδαχέναι;
®AI. ηδαμῶς, ὦ Σώχρατες, ἀλλ᾽ ὡς ἀληϑῶς εἰπὲ χερὸς Διὸς φιλίου, οἴει av τινα ἔχειν εἰχεεῖν ἄλλον τῶν
durch langweilen, dafs sie, wie eine schlechte Predigt, den Schlufs zu langeahnen lassen, ehe sieihn geben. Wie charakteristisch aber für die Moral des Redners der Schlufsge- danke der eigentlichen Rede (der δὲ βλάβην — ylyvsodaı) ist, braucht wohl kaum angedeutet zu werden.
eap. 10. Als Ph. seine Rede beendet hat, wendet er sich mit einer triumphierenden Frage an S.: οὐχ ὑπερφυῶς x. τ. &. und cha- rakterisiert sich dabei selber mit dem τοῖς ὀνόμασιν, verrät, dals ihm die ὀνόματα das Wichtigste an der Rede sind. S. überbietet das jubelnde ὑπερφυῶς sehr gut mit dem δαιμονίως, schwächt aber dann sein Urteil ab oder hebt es vielmehr auf damit, dals er sagt, nicht die Rede, sondern Ph. mit
seinem Vortrage habe ihn bezaubert. Dabei ist zu achten auf die wirkungs- volle Stellung der W. μεταξὺ ave- γιγνώσχων, Welche das mit dem γάνυσϑαι ὑπὸ τοῦ λόγου dem Ph.
scheinbar gespendeteLobrecht derb, .
wie in einem Lustspiel wieder auf- heben: „und du hast doch nur etwas vorgelesen!“ Die übertreibenden Ausdrücke συμβαχχεύειν und ϑεία χεφαλή rufen dann selbst in Ph. Zweifel wach. Er lälst sich aber leicht beruhigen und wiederholt seine Frage in einer immer noch zuversichtlichen, aber doch nicht mehr so triumphierenden Form. S. simuliert darauf Staunen mit der Frage: τί δέ; und dem folgenden. S. peinigt den Ph. dadurch, dafs er sein Erstaunen, so zu sagen, brockenweise zu erkennen giebt.
DAIAPON. 19
Ἑλλήνων ἕτερα τούτων μείζω χαὶ τιλείω “τερὶ τοῦ αὐτοῦ πράγματος;
ΣΩ. Τί δέ; χαὶ ταύτῃ δεῖ ὑτε᾽ ἐμοῦ TE xal σοῦ τὸν λόγον ἐπαινεθῆναι, ὡς τὰ δέοντα εἰρηκότος τοῦ ποιητοῦ, ἀλλ᾽ οὐχ ἐκδίνῃ μόνον, ὅτι σαφὴ χαὶ στρογγύλα, χαὶ ἄχρι-. βῶς ἕχαστα τῶν ὀνομάτων ἀποτετόρνευται; ; εἰ γὰρ δεῖ, συγχωρητέον χάριν σήν, ἐπεὶ ἐμέ γε ἔλαϑεν ὑπὸ τῆς ἐμῆς οὐδενίας. τῷ γὰρ δητοριχῷ αὐτοῦ μόνῳ τὸν γοῦν πέροσ- εἴχον, τοῦτο δὲ οὐδὲ αὐτὸν ᾧμην Avolavy οἴεσϑαι ἱχαγὸν εἶναι. χαὶ οὖν μοι ἔδοξεν, ὦ Φαῖδρε, εἰ μή τι σὺ ἄλλο λέ- γεις, δὶς καὶ τρὶς τὰ αὐτὰ εἰρηκέναι, ὡς οὐ πάνυ εὐπορῶν τοῦ πολλὰ λέγειν περὶ τοῦ αὐτοῦ, ἢ ἴσως οὐδὲν αὐτῷ μέλον τοῦ τοιούτου" χαὶ ἐφαίνετο δή μοι νεανιεύεσϑαι ἐπειδειχνύμενος, ὡς οἷός TE ὧν ταῦτα ἑτέρως TE χαὶ ἑτέρως λέγων ἀμφοτέρως εἰπεῖν ἄριστα.
DAI. Οὐδὲν λέγεις, ὠ “Σώχρατερ᾽ αὐτὸ γὰρ τοῦτο χαὶ μάλιστα ὃ λόγος ἔχει. τῶν γὰρ ἐνόντων ἀξίως δηϑῆ-
Zuerst geht er auf das μείζω 468 Ph. (ἕτερα τούτων μείζω καὶ πλείω) ein und trennt es gewissermalsen in τὰ δέοντα und τὰ ἀχριβῶς ἀποτετορνευμένα. Τὰ δέοντα geht auf den Inhalt und bedeutet sowohl das Erschöpfende als auch das sich Gebührende, die richtige und die vollständige Angabe der Gründe. Dies, was er dem Lysias absprechen mufs, falst S. in ein kurzes Wort und stellt dies voran, als ob es da keinen Widerspruch dulde. Was er ihm zugestehen will, drückt er mit drei Worten aus, von denen das σαφῆ in seiner Verbindung mit στρογγύλα von dem Begriff des „Leichtfafslichen“, wie oben schon angedeutet (ef. cap. 6), in den des Öberflächlichen hinüber schielt. Ei- nen solchen Doppeisinn haben auch die Ausdrücke στρογγύλα und ἄχρι- βῶς ἀποτετορνευμένα; sie können das Lob der Redekunst ausdrücken und den Tadel der Redekünstelei, des Handwerksmäflsigen, wie es das
Verbum ausdrückt. In den W. & γὰρ δεῖ — οὐδενίας nimmt dann S. eine Einrede dem Ph. scherzend vorweg, die Einrede: „Davon ver- stehst du nichts, lieber Sokrates!“ und zwar dadurch, dafs er scherzend dies selbst eingesteht. Weiterhin ist: aufmerksam zu machen auf die Feinheit des Vorwurfs, und der Iro- nie; S. sagt οὐ πάνυ εὐπορῶν 5 statt ἀπορῶν "und ironisiert: ἢ ἴσως οὐδὲν ἀυτῷ μέλον „oder er hat es in seiner Rede auf den Gedanken gar nicht abgesehen gehabt“. Ein solcher hübscher Sarkasmus liegt auch in dem Verbum νεανιεύεσθαι (νεανίας der junge Mann) und in der Infinitivform: das Partieipium zu ἐφαίνετο gesetzt würde dem Gedanken entsprochen haben in grö- berer Form.
„ Die Antwort des Ph. zeigt seine Überraschung: οὐδὲν λέγεις ist deutsch: „Schwatze doch nicht, So- krates*. Dann wiederholt er nur mit vielen W, das schon Behaup-
)#
20° ΠΛΑΤΏΝΟΣ
var ἐν τῷ πράγματι οὐδὲν τταραλέλοιτιεν, ὥστε παρὰ τὰ ἐχείνῳ εἰρημένα μηδένα wort δύνασϑαι εἰπεῖν ἄλλα πλείω χαὶ τιλείονος ἄξια.
22. Τοῦτο ἐγώ 001 οὐχέτι οἷός τε ἔσομαι πιϑέσϑαι “παλαιοὶ γὰρ xal σοφοὶ ἄνδρες τε καὶ γυναῖχες περὶ αὐτῶν εἰρηχότες χαὶ γεγραφότες ἐξελέγξουσί με, ἐάν σοι χαριζό- LLEVOS συγχωρῶ.
ΦΑ͂Ι. Τίνες οὗτοι; καὶ ποῦ σὺ βελτίω τούτων ἀχήχοας;
11. ΣΩ. Νὺν μὲν οὕτως οὐκ ἔχω εἰπεῖν" δῆλον δὲ ὅτι τινῶν ἀχήχοα, N που Σαπφοῦς τῆς χαλῆς ἢ Ava- χρέοντος τοῦ σοφοῦ ἢ καὶ συγγραφέων τινῶν. στόϑεν δὴ τεχμαιρόμενος λέγω; ττλῆρές τως, ὦ δαιμόνιε, τὸ στῆϑος ἔχων αἰσθάνομαι apa ταῦτα ἂν ἔχειν εἰτεεῖν ἕτερα μὴ χείρω. ὅτι μὲν οὖν παρά γε ἐμαυτοῦ οὐδὲν αὐτῶν ἔἐννε- γόηχα, εὖ οἶδα, συνειδὼς ἐμαυτῷ ἀμαϑίαν" λείτεεται δή, οἶμαι, ἐξ ἀλλοτρίων τεοϑὲν ναμάτων διὰ τῆς ἀχοῆς werchn-
ΜῈΝ ΄ / 2 7 , > > ρῶσϑαί μὲ δίκην ἀγγείου" ὑπὸ δὲ νωϑείας av καὶ αὐτὸ en , c τ τοῦτο ἐπιλέλησμαι, ὅτίως TE χαὶ ὧν τινων ἤχουσα. > 2 3 ΄ , ΦΑ͂Ι. All, ὦ γενναιότατε, χάλλιστα εἴρηχας. σὺ
tete, dafs niemand ἄλλα πλείω über das Thema verlangen könne. Des S. Gegenrede läfst diesen auch, den Ph. überbietend, den Mund vollneh- men. Statt eines ἀλλ᾽ οὐ neloo- μαι erwidert er mit den vielen W. τοῦτο — πιϑέσϑαι und fährt dann lachend fort: „Schon vor tausend Jahren (παλαιοῦ hat das die Weis- heit von Mann und Weib bewie- sen!* So leitet er den Ph. auf die folgende Bahn und zwingt ihn, sich in die Kleider des 5. der ersten Scene des Dialogs zu werfen. Und Ph. folgt, und wir erhalten so eine Scene, die dem besten Lustspiel Ehre machen würde.
cap. 11. In seiner ersten Ant- wort spielt S. zuerst den Verle- genen: νῦν μὲν οὕτως x. τ. &. d.i. „so im Augenblick kann ich dir nicht Rede stehen“. Diese seine scheinbare Verlegenheit wird durch
das folgende 7 — ἢ — ἢ noch weiter hervorgehoben; 8. sucht scheinbar einige Namen und giebt dann, in das Unbestimmte über- gehend, ein ganzes Genus von Schriftstellern an. Dann nimmt er, wie Ph. in der Einleitung, den Mund voll und sagt mit einer grolsen Wortfülle das, wofür wenige Worte genügt haben würden. Die schein- bare Verlegenheit des S. läfst nun Ph. in dem Wunsche, seinem Geg- ner mit gleicher Münze zurückzu- zahlen, die Rolle desselben aus den ersten Kapiteln nachspielen. Aber Ph. fällt aus der feinen Ironie des S., den er kopieren will, in das Plumpe. Ἐν übertreibt. Schon in der Anrede giebt er das ὦ γενναῖος, den Ausruf des S. aus dem cap. 1, mit einem superlativen Vokativ wieder: ὦ γενναιότατε; vor allem aber übertreibt er die Worte des
ΦΑΙΔΡΟΣ. ἢ 21
\ 2 \ 2 \ KGA 2 „3 x v γὰρ ἐμοὶ ὧν τινων μὲν Kal ὁσίως ἤχουσας, und av χελεύω ΕΣ - \ DrFi zer , ΕἸ nd 2 - N elrıng, τοῦτο δὲ αὑτὸ 0 λέγεις zcoinoov' τῶν ἐν τῷ βιβλίῳ
Ψ ς ει ’ : βελτίω τε xal un ἐλάττω ἕτερα ὑπόσχες εἰπεῖν, τούτων 7 ’ co , ῇ ἀτιεχόμενος. χαί σοι ἐχώ, ὥστεερ οἱ ἐννέα ἄρχοντες, ὑτει- -“" -“" ,’ὔἢ > ᾿σχγοῦμαι χρυσῆν εἰχόνα ἰσομέτρητον εἰς Aelyous ava- A} ’ 5 ϑήσειν, οὐ μόνον ἐμαυτοῦ ἀλλὰ χαὶ σήν. 6' 2 - - 3 = ΣΩ. Φίλτατος εἶ καὶ ὡς ἀληϑῶς χρυσοῦς, ὦ Φαῖδρε, εἰ μὲ οἴει λέγειν ὡς “υσίας τοῦ παντὸς ἡμάρτηχε, καὶ Η £ Fi Y γι . 25 er οἷόν τε δὴ παρὰ πάντα ταῦτα ἄλλα εἰτεεῖν" τοῦτο δὲ οἶμαι ἣν ἫΝ ΄, =; 2 οὐδ᾽ ἂν τὸν φαυλότατον παϑεῖν συγγραφέα. avtixa zregl = 7 x “«- eg ΒλῚ οὗ ὃ λόγος, τίνα οἴει λέγοντα ὡς χρὴ μὴ ἐρῶντι μᾶλλον ἢ ἐρῶντι χαρίζεσθαι, παρέντα τοῦ μὲν τὸ φρόνιμον ἐγχω- ’ -»" ’ ,ὕ 2 2 » μιάζειν, τοῦ δὲ τὸ ἄφρον ψέγειν, ἀναγκαῖα γοῦν ὄντα, ἀρῶν » 3.) ; Cr 7 ὃς > 4 \ \ - εἶτ ἀλλ ἄττα ἕξειν λέγειν; ἀλλ᾽, οἶμαι, τὰ μὲν τοιαῦτα ; ΄ὔ ΄, ΕΞ ns 2 | ἐατέα xal συγγνωστέα λέγοντι" χαὶ τῶν μὲν τοιούτων οὐ \ [42 2 \ \ ΄ 2 ’ nm \ \ τὴν evgeoıw ἀλλὰ τὴν διάϑεσιν ἐπαινετέον, τῶν δὲ μὴ ἄναγχα ὧν τὲ χαὶ χαλετῶν εὑρεῖν πρὸς τῇ διαϑέσει χαὶ “ τὴν ευρεσιν. | 12. D®AI. Συγχωρῶ 9 λέγεις" μετρίως γάρ μοι do- ΜᾺ 7 Σ c \ χεῖς εἰρηχέναι. ποιήσω οὖν Kal ἐγὼ οὕτως" TO μὲν τὸν ἐρῶντα τοῦ μὴ ἐρῶντος μᾶλλον νοσεῖν δώσω σοι ὑποτέ- ϑεσθϑαι, τῶν δὲ λοιχτιῶν ἕτερα τιλείω χαὶ τιλείονος ἄξια -» , m 2 , ᾽, εἰπτὼν τῶν Avclov παρὰ τὸ Κυψελιδῶν ἀνάϑημα σφυρή- y N] ’ λατος Ev Olvurig στάϑητι.
S. ἐὰν βαδίζων ποιῇ τὸν περί- πατον εγαγάδε κ. τ. δ. mit seinem Versprechen der in Delphi aufzu- stellenden goldenen Statue.
Zu den W. ὥσπερ οἱ ἐννέα ἄρχοντες führt Stallb. an Muret. Varr. Leitt. VII, 18: „Novem ar- chontes, quum magistratum inirent, publice jurabant se observaturos esse leges neque passuros fidem suam donis muneribusve corrumpi: si quis ipsorum secus fecisset, eum multae nomine auream statuam suam pensurum esse“, z
S. giebt dem Ph. seine goldene Statue zurück, wenn er ihn in
seiner Antwort ὡς ἀληθῶς χρυ- σοῦς, einen Goldjungen nennt; er macht dann scheinbar Einwendun- gen gegen des Ph, Verlangen, dafs er reden solle, und veranlafst die- sen dadurch, sich um so mehr auf das hohe Pferd zu setzen.
cap. 12. Ph. wiederholt mit den W. τῶν δὲ λοιπῶν — στάϑητι den eben gemachten Witz, wie ein unreifer Mensch, der eine ihm, wie er glaubt, gelungene Bemerkung öfter macht.
S. stellt sich, als bringe ihn Ph. Art immer mehr in Verlegenheit.
Er habe Ph, nur necken wollen,
ἡ " "4 i ἡ ᾿
᾿ ἶ ᾿ | | | I
Tre hs mn > Zune
22 TAATQNOX
ΣΩ. Ἐσπούδαχας, ὦ Φαῖδρε, ὅτι σου τῶν audırzav ἐτιελαβόμην ἐρεσχηλῶν σε, καὶ οἴει δή με ὡς ἀληϑῶς ἔτει- χειρήσειν εἰτίεῖν τιαρὰ τὴν ἐχείνου σοφίαν ἕτερόν τι 7τοι- χιλώτερον;
DAI. Περὶ μιὲν τούτου, ὦ φίλε, εἰς τὰς ὁμοίας λα- βὰς ἐλήλυϑας. δητέον μὲν γάρ σοι eavrog μᾶλλον οὕτως ϑηίως οἷός ve εἰ. ἵνα δὲ μὴ τὸ τῶν χωμῳδῶν φορτιχὸν rgayuc ἀγαγχαξώμεϑα χιοιεῖν ἀντατιοδιδόντες ἀλλήλοις, δὐλαβήϑητι χαὶ μὴ βούλου we ἀναγχάσαι λέγειν ἐχεῖγο τὸ εἰ ἐγώ, ὠ Σώκχρατερ, Σωκράτην ἀγνοῶ, χαὶ ἐμαυτοῦ ἐειλέλησμαι, καὶ ὅτι ἐπεϑύμει μὲν λέγειν, ἐϑρύτσιτετο δέ" ἀλλὰ διανοήϑητι ὅτι ἐντεῦϑεν οὐχ ἄπιμεν, τιρὴὲν ἂν σὺ εἴ- uns ἃ ἔφησϑα ἐν τῷ στήϑει ἔχειν. ἐσμὲν δὲ μόνῳ ἐν ἐρη- μίᾳ, ἰσχυρότερος δὲ ἐγὼ χαὶ νεώτερος, ἐχ δ᾽ ἁτιάντων τού- των- ξύνες ὃ σοι λέγω, χαὶ μηδαμῶς τιρὸς βίας βουληϑῆς μᾶλλον ἢ ἑχὼν λέγειν.
ΣΩ. A, ὦ μαχάριε Φαῖδρε, γελοῖος ἔσομαι παρ᾽ ἀγαϑὸν τιοιητὴν ἰδιώτης αὐτοσχεδιάζων τιερὶ τῶν αὐτῶν.
DAI. Οἶσϑ᾽ ὡς ἔχει; τεαῦσαι τιρός μὲ καλλωτειζόμιε- vos‘ σχεδὸν γὰρ ἔχω 6 εἰσπτὼν ἀναγχάσω σὲ λέγειν.
ΣΩ. Mydauog τοίνυν εἴπης.
Φ.41. Οὔκ, ἀλλὰ χαὶ δὴ λέγω" ὃ δέ μοι λόγος ὅρχος ἔσται. ὄμνυμι γάρ σοι --- τίνα μέντοι, τίνα ϑεῶν; ἢ βού- λει τὴν τιλάταγνον ταυτηνί; ἢ μήν, ἐάν μοι μὴ εἴτεῃς τὸν λόγον ἐναντίον αὐτῆς ταύτης, μηδέτεοτέ σοι ἕτερον λόγον μηδένα μηδενὸς ἐγεεδείξξιν μηδ᾽ ἐξαγγελεῖν.
18. 20. Βαβαί w μιαρέ, ὡς EV ἀνεῦρες τὴν ἀνάγ- χὴν ἀνδρὶ φιλολόγῳ τιοιεῖν ὃ av χελεύῃς.
ΠΦ}.Α1. Τί δῆτα ἔχων στρέφει;
sagt er. Seine Worte haben aber giebt, zeigen die W, ἐσμὲν δὲ vor dabei doch die ironische Färbung ἐν ἐρημέᾳ x. τ. &., denn wenn auc
nicht verloren; die Ironie liegt in dem Worte ποιχιλώτερον (eig. bunter, buntscheckiger), das er statt einer βέλτερον oder πλείονος ἄξιον bietet. Wie ἀγροικῶς Ph.die Stelle des $S. aus der Einleitung wieder-
natürlich nicht ernst gemeint, blei- ben sie doch auch als Witz plump.
cap. 13. Sehr belustigend ist der a des S., sein Haupt zu ver- hüllen, angeblich, um seine Rede möglichst schnell zu durchlaufen,
ΦΑΙ͂ΔΡΟΣ. . 29
ΣΩ. Οὐδὲν ἔτι, ἐττειδὴ σύ γε ταῦτα ὁμώμοχας. πῶς γὰρ ἂν οἷός τ᾽ εἴην τοιαύτης ϑοίνης ἀττέχεσϑαι;
Φ ΑΙ. ““ἐγε δή.
ΣΩ. Οἶσϑ'᾽ οὖν ὡς ποιήσω;
ΦΑ͂Ι. Τοῦ πέρι;
ΣΩ. Ἐγκαλυψάμενος ἐρῶ, ἵν᾿ ὃ τι τάχεστα διαδρά- uw τὸν λόγον, καὶ μὴ βλέπττων πρὸς σὲ Ur αἰσχύνης δια- σπορῶμαι. |
DAI. Atys μόνον, τὰ δ᾽ ἄλλα ὅπως βούλει ποίει.
ΣΩ. Ayere δή, ὦ Μοῦσαι, εἴτε di’ wong εἶδος λί- γειαι, εἴτε διὰ γένος μουσιχὸν τὸ “ιγύων ταύτην ἔσχετε τὴν ἐπωνυμίαν, ξύμ μοι λάβεσϑε τοῦ μύϑου, ὅν μὲ avay- χάζει ὃ βέλτιστος οὑτοσὶ λέγειν, iv" ὃ ἑταῖρος αὐτοῦ, καὶ πρότερον δοχῶν τούτῳ σοφὸς εἶναι, νῦν ἔτι μᾶλλον δοξη. — Ἦν οὕτω δὴ παῖς, μᾶλλον δὲ μειραχίσχος, μάλα κα- λός᾽ τούτῳ δὲ ἦσαν ἐρασταὶ ττάνυ ττολλοί. εἷς δέ τις αὖ- τῶν αἱμύλος ἦν, ὃς οὐδενὸς ἧττον ἐρῶν ἐττεπείχει τὸν παῖδα ὡς οὐκ down‘ καί more αὐτὸν αἰτῶν ἔπειϑε τοῦτ᾽ αὐτό, ὡς μὴ ἐρῶντι πρὸ τοῦ ἐρῶντος δέοι χαρίζεσϑαι,
ἔλεγέ τε ὧδε"
14. Περὶ παντός, ὦ παῖ, μία ἀρχὴ τοῖς μέλλουσι
χαλῶς βουλεύεσθαι" παντὸς ἁμαρτάνειν ἀνάγχη.
ohne vor dem gestrengen Ph. er- röten zu müssen: in Wahrheit spielt bei dieser Situation aber Ph. den Lächerlichen; denn er hört jemand zu, der hinter einem Vorhange sitzt und aus dessen Zügen er nicht lesen kann, ob er Ernst oder Scherz treibt.
S. beginnt denn auch seine Rede zunächst mit der die Schule des Ph. und des Lysias neckenden Er- klärung der λίγειαι Movocı und leitet sodann seine Rede, ich möchte sagen, mit gesuchter Einfachheit i in der Darstellung ein — ἡ» οὕτω δὴ παῖς κ. τ. &.—, ein prächtiges Ge- re zu dem faden Eingange der
de des Ph. περὶ μὲν τῶν ἐμῶν
7 T τα: 5 7 δι εἰδέναι δεῖ περὶ οὗ ἂν ἢ ἡ βουλή, ἢ x N ’ σι τοὺς δὲ πολλοὺς λέληϑεν ὅτι
ἐπίστασαι χ. τ. ξ. Er nimmt dann seinem ganzen Vortrage, seinem Thema das Absurde, wenn er sagt, sein Redner habe, trotzdem auch er ei Liebhaber des Knaben gewesen ‚ diesen nur zu beschwatzen ge- ik. er sei ein οὐχ ἐρῶν. eap. 14. Der nun folgenden Rede darf man, glaube ich, ebenso wenig, wie der des Lysias-Phädrus, einen ernsten Gedanken zu Grunde legen, wie dies die gelehrten phi- losophischen Erklärer thun. Die Rede des Ph. hatte etwas Abgerun- detes, Gedrechseltes in den Wort- formen und in der Satzform, sie war aber unklar im Gedanken. Die
24 ΠΛΑΤΩΝΟΣ
οὐχ ἴσασι τὴν οὐσίαν ἑχάστου. ὡς οὖν εἰδότες οὐ διομο- λογοῦνται ἐν ἀρχῇ τῆς σκέψεως, τροελϑόντες δὲ τὸ εἰχὸς ἀτιοδιδόασιν᾽" οὔτε γὰρ ἑαυτοῖς οὔτε ἀλλήλοις ὁμολογοῦ- σιν. ἐγὼ οὖν καὶ σὺ μὴ σπάϑωμεν ὃ ἄλλοις ἐπιτιμῶμεν, ἀλλ᾽ ἐπειδὴ σοὶ καὶ ἐμοὶ ὃ λόγος πρόχειται, ἐρῶντι ἢ μὴ μᾶλλον εἰς φιλίαν ἱτέον, πιερὶ ἔρωτος, οἷόν τὲ ἔστι Kal ἣν ἔχει δύναμιν, ὁμολογίᾳ ϑέμενοι ὅρον, εἰς τοῦτο ἀττοβλέ- ποντὲς χαὶ ἀναφέροντες τὴν σκέψιν ποιώμεϑα, εἴτε ὠφέ- λειαν εἴτε βλάβην παρέχει. ὅτι μὲν οὐν δὴ ἐπιϑυμία τις ὃ ἔρως, ἅπαντι δῆλον" οτι δ᾽ αὐ χαὶ μὴ ἐρῶντες ἐπιϑυ- μοῦσι τῶν χαλῶν, ἴσμεν. τῷ δὴ τὸν ἐρῶντά τὲ χαὶ μὴ κρεγοῦμεν; δεῖ av γοῆσαι , ὅτι ἡμῶν ἐν ἑκάστῳ δύο τινέ ἐστον ἰδέα ἄρχοντε χαὶ ἄγοντε. οἷν ἑπόμεϑα ἧ ἂν ἄγητον, ἡ μὲν ἔμφυτος οὖσα ἐσιϑυμία ἡδονῶν, ἄλλη δὲ ἐ δπέχτητος δόξα, ἐφιεμένη τοῦ ἀρίστου. τούτω δὲ ἐν ἡμῖν τοτὲ μὲν ὁμονοεῖτον, ἔστι δὲ ὅτε στασιάζετον᾽ χαὶ τοτὲ μὲν ἡ ἑτέρα, ἄλλοτε δὲ ἢ ἑτέρα χρατεῖ. δόξης μὲν οὖν ἐπὶ τὸ ἄριστον λόγῳ ἀγούσης χαὶ χρατούσης τῷ χράτει σωφροσύνη ὄνο- μα΄ ἐπιϑυμίας δὲ ἀλόγως ἑλκούσης ἐπὶ ἡδονὰς καὶ ἀρξά- σης ἐν ἡμῖν τῇ ἀρχῇ ὕβρις ἐπτωνομάσϑη. ὕβρις δὲ δὴ πο-
vorliegende erste Rede des 5. be- hält das Abgerundete der Wort- formen und des Satzbaues bei, giebt ihm aber einen Inhalt, dadurch dafs sie einen falschen Gedanken in eine logische Form bringt. Dafs aber kein ernster Gedanke in der Rede steckt, scheint mir die Disposition zu beweisen. S. disponiert: Definition. Die Liebe ist eine ἐπιϑυμία πρὸς ἡδονὴν ἀχϑεῖσα κάλλους. Die ἐπιϑυμία ἡδονῆς ist eine ὕβρις, folglich ist der Ἰούδα 1) ein βλαβερός a. κατὰ τὴν διάνοιαν b. κατὰ τὴν τοῦ σώματος ἕξιν ὁ. περὲ τὴν κτῆσιν. 2) ein ἀηδής 3) ein ἄπιστος. Folglich soll man den Nichtlieb- haber dem Liebhaber vorziehen,
S. kommt zu der Definition des ἔρως in der lustigsten Weise, und nur ein Ph., den selbst des Lysias Rede gewonnen hatte, kann sich von ihm bethören lassen. Er stellt die Behauptung auf, die Liebe sei ἐπιϑυμία τις, schiebt dann unver-, mittelt die Ausdrücke ἡδονή und ἄλογον ein, ohne dafs Ph. dies merkt, setzt der so gewonnenen ἄλογος ἐπιϑυμία τῆς ἡδονῆς die δόξα ἐφιεμένη τοῦ ἀρίστου ent- gegen, identificiert mit letzterer die σωφροσύνη und mit ersterer die ὕβρις und ordnet nun neben der γαστριμαργία und der μεέϑη auch den ἔρως dem Begriffe ὕβρις unter. Wie man hinter einer so urkomi- schen Begriflserklärung einen ern- sten Gedanken suchen kann, ver- verstehe ich nicht; nein, $. hatte nötig, sein Antlitz zu verhüllen,
@AIAPOR. ᾿ 25
Avovvuov‘ rolvueltg γὰρ καὶ ττολυξιδές" καὶ τούτων τῶν -» \ [4 pP} , \ Ἐς ἂν > ἰδεῶν Erregerseng ἢ ἂν τύχῃ γενομένη, τὴν αὐτῆς Ercw-
’ὔ ’, , A γυμίαν ὀνομαζόμενον τὸν ἔχοντα παρέχεται, οὔτε τινὰ
, -» Ν Ἶ 2 χαλὴν οὔτε ἐπταξίαν χεχτῆσϑαι. περὶ μὲν γὰρ ἐδωδὴν » m ’ m 3 » 2 χρατοῦσα τοῦ λόγου τοῦ ἀρίστου χαὶ τῶν ἀλλων ἐπιϑυ-
μιῶν ἐπιϑυμία γαστριμαργία TE καὶ τὸν ἔχοντα ταὐτὸν τοῦτο χεχλημένον σταρέξεται" περὶ δ᾽ αὖ μέϑας τυραννεύ- σασα, τὸν χεχτημένον ταύτῃ ἄγουσα, δῆλον οὗ τεύξεται προσρήματος" καὶ τἄλλα δὴ τὰ τούτων ἀδελφὰ καὶ ἀδελ- φῶν ἐπιϑυμιῶν ὀνόματα τῆς ἀεὶ δυναστευούσης ἧ σπιροσ- ήχει καλεῖσθαι πρόδηλον. ἧς δ᾽ ἕνεχα πάντα τὰ πρόσϑεν εἴρηται, σχεδὸν μὲν ἤδη φανερόν, λεχϑὲν δὲ ἢ μὴ λεχϑὲν γᾶν πως σαφέστερον᾽ ἡ γὰρ ἄνευ λόγου δόξης ἐπὶ τὸ 00- ϑὸν ὁρμώσης κρατήσασα ἐπιϑυμία πρὸς ἡδονὴν ἀχϑεῖσα κάλλους, χαὶ ὑπὸ αὖ τῶν Eavang συγγενῶν ἐπειϑυμιῶν ἐπὶ σωμάτων κάλλος € ἐρρωμένως ῥωσϑεῖσα γικήσασα ἀγωγή, are’ αὐτῆς τῆς ῥώμης ἐπωνυμίαν λαβοῦσα ᾿ ἔρως ἐκλήϑη.
Arag, ὠ φίλε Φαῖδρε, δοχῶ τι σοί, ὥσπερ ἐμαυτῷ, ϑεῖον τιάϑος τιεπογϑέγαι;
®AI. Πάνυ μὲν οὖν, ὦ Σώκρατες, παρὰ τὸ εἰωϑὸς εὔροιά τίς 08 εἴληφεν.
ΣΩ. Σιγῇ τοίνυν μου ἄχουε" τῷ ὄντι γὰρ ϑεῖος ἔοι- χὲν ὅ τόπος εἶναι ὥστε ἐὰν ἄρα “τολλάχις νυμφόλητιτος zeooiovrog τοῦ λόγου γένωμαι, μὴ ϑαυμάσῃς" τὰ νῦν γὰρ οὐχέτι 776000 διϑυράμβων φϑέγγομαι.
DAI. Almslorara λέγεις.
32. Τούτων μέντοι σὺ αἴτιος" ἀλλὰ va λοιπὰ Grove’ ἴσως γὰρ κἂν ἀποτράποιτο τὸ ἐττιόν. ταῦτα μὲν οὖν ϑεῷ μελήσει, ἡμῖν δὲ zcoög τὸν παῖδα πάλιν τῷ λόγῳ ἰτέον.
wenn er ernst bleiben wollte. Ph.
geführt, dafs sich S. nach dieser sieht nicht auf den Gedanken: ihn
krampfhaft gewonnenen Definition
besticht die neckische, falsche phi- lologische Erklärung, die das Wort ἔρως in den Ausdrücken ἐῤῥω- μένως, ῥωσθϑεῖσα und 5} wie- derklingen läfst.
Das Scherzhafte der Rede wird uns dadurch lebhaft vor Augen
selbst unterbricht und seinen jungen Freund aus dem gröfsten Staunen mit einer launigen Frage heraus- reilst. Dessen Antwort giebt uns in den Worten παρὰ τὸ εἰωϑὸς εὔροιά τίς σε εἴληφεν den Beweis, dafs S. mit seinen obigen Worten
26 ἨΛΑΤΏΝΟΣ
15. Εἶεν, ὦ φέριστε" ὃ μὲν δὴ τυγχάνει ὃν ττερὶ οὗ βουλευτέον, εἴρηταί τε χαὶ ὥρισται, βλέτεοντες δὲ δὴ πρὸς αὐτὸ τὰ λοιτιὰ λέγωμεν, τίς ὠφέλεια ἢ βλάβη ἀπό τε ἐρῶν- τος χαὶ μὴ τῷ χαριζομένῳ ἐξ εἰχότος συμβήσεται. τῷ δὴ ὑχεὸ ἐπιϑυμίας ἀρχομένῳ δουλεύοντέ τε ἡδονῇ ἀνάγχη σίου τὸ ἐρώμενον ὡς ἥδιστον ἑαυτῷ :ταρασχευάζειν" vo- σοῦντι δὲ σεἂν ἡδὺ τὸ μὴ ἀντιτεῖνον, χρεῖττον δὲ χαὶ ἴσον ἐχϑρόν. οὔτε δὴ χρείττω οὔτε ἰσούμενον ἑχὼν ἐραστὴς σπαιδιχὰ ἀνέξεται, ἥττω δὲ καὶ ὑποδεέστερον ἀεὶ ἀτεεργάζε- ται ἥττων δὲ ἀμαϑὴς σοφοῦ, δειλὸς ἀνδρείου, ἀδύνατος εἰχεεῖν δητοριχοῦ, βραδὺς ἀγχίνου. τοσούτων χαχῶν χαὶ ἔτι τελειόνων χατὰ τὴν διάνοιαν ἐραστὴν ἐρωμένῳ ἀνάγχη γιγνομένων TE χαὶ φύσει ἐνόντων, τῶν μὲν ἥδεσθαι, τὰ δὲ “ταρασχευάζειν, ἢ στέρεσθαι τοῦ παραυτίχα ἡδέος. φϑονερὸν δὴ avayın εἶναι, καὶ ττολλῶν μὲν ἄλλων συνου- σιῶν ἀτιξίργοντα χαὶ ὠφελίμων, ὅϑεν ἂν μάλιστ᾽ ἀνὴρ γίγνοιτο, μεγάλης αἴτιον εἶναι βλάβης, μεγίστης δὲ τῆς ὅϑεν ἂν φρονιμώτατος εἴη. τοῦτο δὲ ἡ ϑεία φιλοσοφία τυγχάνει ὄν, ἧς ἐραστὴν “ταιδικὰ ἀνάγχη τιόρρωϑεν εἴρ- γειν, τεερίφοβον ὄντα τοῦ χαταφρονηϑῆναι" τά τὲ ἄλλα μηχανᾶσϑαι, ὅττως ἂν ἢ πιάντ᾽ ἀγνοῶν χαὶ τεάντ᾽ ἀτιοβλέ- cwv εἰς τὸν ἐραστήν, οἷος ὧν τῷ μὲν ἥδιστος, ἑαυτῷ δὲ βλαβερώτατος ἂν εἴη. τὰ μὲν οὖν κατὰ διάνοιαν ἐπίτρο- γιός τε χαὶ χοινωνὸς οὐδαμῇ λυσιτελὴς ἀνὴρ ἔχων ἔρωτα.
16. Τὴν δὲ τοῦ σώματος ἕξιν re χαὶ ϑερατιξίαν
ἵνα ὅτι τάχιστα διαδράμω τὸν λόγον Ernst gemacht hat.
eap. 15. In Bezug auf die Form der Beweisführung ist zu bemer- ken, dals S. gleich den dialektisch schwachen Rhetoren die mangelnde Logik versteckt hinter einem den Widerspruch untersagenden Worte. Er führt seine Behauptungen allein in diesem Kapitel viermal mit einem ἀνάγκη ein; er giebt seinen vagen oder seinen flachen Gedanken die Form von Gemeinplätzen, von all- gemein giltigen Sätzen: νοσοῦντι
πᾶν ἡδὺ τὸ μὴ ἀντιτεῖνον, χρεῖτ- τον δὲ zul ἴσον ἐχϑρὸν sagt er in einer falschen Behauptung, und ἥττων δὲ ἀμαϑὴς σοφοῦ x. τ. in einem falschen Gedanken. Der scherzhaften Wendungen aber sind hier, wie in der ganzen Rede, viele, so der Sprung vom νοσῶν zum ἐραστής, das plötzliche Auftauchen der Worte χατὰ τὴν διάνοιαν, der an seiner Stelle scherzhalte Satz τοῦτο ἡ ϑεία φιλοσοφίᾳ τυγχάνει ὃν χ. τ.
eap. 16. Absprechend schlielst
PAIAPOZ. : 27
οἵαν ve καὶ wg ϑερατιεύσει οὗ ἂν γένηται κύριος, ὃς ἡδὺ 7.00 ἀγαϑοῦ ἠνάγχασται διώχειν, δεῖ μετὰ ταῦτα ἰδεῖν. ὀφϑήσεται δὲ μαλϑαχόν τινα χαὶ οὐ στερεὸν διώχων, οὐδ᾽ ἐν ἡλίῳ χαϑαρῷ τεϑραμμένον ἀλλ᾽ ὑπὸ συμμιγεῖ σχιᾷ, zeovwv μὲν ἀνδρείων χαὶ ἱδρώτων ξηρῶν ἄτιξιρον, ἔμτεξι- ρον δὲ ἁπαλῆς χαὶ ἀνάνδρου διαίτης, ἀλλοτρίοις χρώμασι χαὶ χόσμοις χήτει οἰχείων χοσμούμεγον, ὅσα τε ἄλλα τού- τοις ἕτεδεαι τὐάντα ἐτειτηδεύοντα, ἃ δῆλα χαὶ οὐχ ἄξιον τιε- ραιτέρω προβαίνειν, ἀλλ᾽ ἕν χεφάλαιον δρισαμένους ἐτε᾽ ἄλλο ἰέναι" τὸ γὰρ τοιοῦτον σῶμα ἐν πολέμῳ TE χαὶ Gi, haus χρείαις ὅσαι μεγάλαι οἱ μὲν ἐχϑροὶ θαρροῦσιν, οἱ δὲ φίλοι χαὶ αὐτοὶ οἱ ἐρασταὶ φοβοῦνται. τοῦτο μὲν 00V ὡς δῆλον ἐατέον, τὸ δ᾽ ἐφεξῆς ὁ ῥητέον, τίνα ἡμῖν ὠφέλειαν ἡ ἢ τίνα βλάβην περὶ τὴν χτῆσιν ἡ τοῦ ἐρῶντος ὁμιλία τε χαὶ ἐχειτροτιξέα τεαρέξεται. σαφὲς δὴ τοῦτό γε τιαντὶ μέν, μά- λιστα δὲ τῷ ἐραστῇ, ὅτι τῶν φιλτάτων TE χαὶ εὐνουστά- τῶν χαί ϑειοτάτων χτημάτων ὀρφανὸν 7100 παντός εὔ- Eat’ ἂν εἶναι τὸν ἐρώμενον" ττατρὸς γὰρ χαὶ μητρὸς χαὶ ξυγγενῶν χαὶ φίλων στέρεσϑαι ἂν αὐτὸν δέξαιτο, διαχω- λυτὰς χαὶ ἐπιτιμητὰς ἡγούμενος τῆς ἡδίστης πρὸς αὐτὸν ὁμιλίας. ἀλλὰ μὴν οὐσίαν γ᾽ ἔχοντα χρυσοῦ ἢ τινος ἄλλης χτήσεως οὔτ᾽ εὐάλωτον ὁμοίως οὔτε ἁλόντα εὐμιεταχεί- ριστον ἡγήσεται" ἐξ ὧν τιᾶσ᾽ ἀνάγχη ἐραστὴν παιδιχοῖς. φϑονεῖν μὲν οὐσίαν χεχτημένοις, ἀττολλυμένης δὲ χαίρειν. ἔτι τοίνυν ἄγαμον, ἄτιαιδα, ἄοιχον ὃ τι τιλεῖστον χρόνον
S. auch in diesem Kapitel: ἃ δῆλα χαὶ οὐχ ἄξιον περαιτέρω προβαί- νειν — τοῦτο μὲν ὡς δῆλον ἐατέον — σαφὲς δὴ τοῦτό γε παντί -- ἐξ ὧν πᾶσ᾽ ἀνάγχη κ. τ. &.
Von komischer Wirkung aber sind einmal wieder die Gegensätze: Bad ϑαχὸν καὶ οὐ στερεόν, οὐδ᾽
ἡλίῳ καϑαρῷ, τεϑραμμένον, rg ὑπὸ συμμιγεῖ σκιᾷ, πόνων ἀν- ὁρείων χαὶ ἱδρώτων en ἄπει- ρον, ἔμπειρον δέ χ. τ. £., in denen er des Ph, Leistungen überbietet, und sodann das kolossal Übertrei-
bendeinden W. πατρὸς χαὶ μητρὸς καὶ. ξυγγενῶν καὶ φίλων %. τ. ἑ,, ferner in ἄγαμον, ἄπαιδα, ἄοικον, Mafslosigkeiten, wie sie nur ein ganz unachtsamer Mensch hin- nehmen kann. Dabei ist auf den Wechsel selbst in den Partikeln zu achten; so in den erwähnten Gegen- überstellungen μαλϑακχόν υ. 8. νυ wo er die ersten Glieder mit καὶ οὐ gegenüberstellt, die zweiten mit οὐχ — ἀλλὰ, die dritten mit μὲν — δέ; so wechselt er ferner mit dem Polysyndeton und dem Asyn-
N 28 ΠΛΑΤΩ͂ΝΟΣ
scaudıra ἐραστὴς εὔξαιτ᾽ ἂν γενέσϑαι, τὸ αὑτοὺ γλυχὺ ὡς scheiotov χρόνον χαρτοῦσϑαι ἐπιϑυμῶν. ! 17. Ἔστι μὲν δὴ χαὶ ἄλλα nana, ἀλλά τις δαίμων | ἔμιξε τοῖς τιλείστοις ἐν τῷ sragavrixa ἡδονήν, οἷον κόλακι, δεινῷ ϑηρίῳ καὶ βλάβῃ μεγάλῃ, ὅμως ἐπέμιξεν ἢ φύσις \ ς ΄ 2 BJ} , 2 Τ' ς \ ἡδονήν zıva οὔκ ἄμουσον, καί τις ἐταίραν ὡς βλαβερὸν | ψέξειεν av, καὶ ἄλλα πολλὰ τῶν τοιουτοτρότεων ϑρεμμά- των τὲ nal ἐπιτηδευμάτων, οἷς τό γε καϑ' ἡμέραν ἡδί- | στοισιν εἶναι ὑτιάρχει" τταιδιχοῖς δὲ ἐραστὴς πρὸς τῷ βλα- | βερῷ καὶ εἰς τὸ συνημερεύειν ττάντων ἀηδέστατον. ἥλιχα | γὰρ καὶ ὃ παλαιὸς λόγος τέρπειν τὸν ἥλικα" ἡ γάρ, οἶμαι, | χρόνου ἰσότης ἐπ ἴσας ἡδονὰς ἄγουσα δι΄ ὁμοιότητα φι- | λίαν ταρέχεται᾽" ἀλλ᾽ ὅμως χόρον γε χαὶ ἣ ταύτων συνου- σία ἔχει. καὶ μὴν τό γε ἀναγχαῖον αὖ βαρὺ τιαντὶ τεερὶ σεᾶν | λέγεται; ὃ δὴ πιρὸς τῇ ἀνομοιότητι μάλιστ᾽ ἐραστὴς πρὸς παιδικὰ ἔχει. “γεωτέρῳ γὰρ πρεσβύτερος συνὼν οὔϑ' ἡμέ- | gas Bee νυχτὸς ὅχωὼν ERS λ ΘΟ ΕΝ ἀλλ᾿ Urt ul τε | χαὶ οἴστρου ἐλαύνεται, ὃς ἐχείνῳ μιὲν ἡδονὰς ἀεὶ διδοὺς ᾿ ἄγει δρῶντι, ἀχούοντι, ἁτπιτομένῳ, χαὶ πᾶσαν αἴσϑησιν αἰσϑανομένῳ τοῦ ἐρωμένου, ὥστε μεϑ'᾽ ἡδονῆς ἀραρότως
deton in πατρὸς χαὶ μητρὸς καὶ x. τ. &. und in ἄγαμον, ἄπαιδα, ἄοικον u. 8. W.
eap. 17. Das Kapitel giebt das Muster eines feinen sophistischen Beweises. S. beginnt mit einem richtigen Satze: δαίμων τις τοῖς πλείστοις χακοῖς ἐν τῷ παραυτίχα ἡδονὴν ἔμιξεν. Er giebt dann das richtige Beispiel in dem Schmeich- ler. An dieses knüpft er aber dann den neckischen Satz χαί τις ἑταίραν ὡς βλαβερὸν ψέξαιεν &v,neckisch, weil wir ein Beispiel erwarten gleich dem vom Schmeichler, der neben vielem Unangenehmen auch etwas Angenehmes hat, aber das von der ἑταίρα erhalten, die nach S. ironi- schem Ausdruck neben vielem An- genehmen auch eine Dosis des Schäd- lichen haben dürfte. Dies Beispiel führt dann über auf den ἐραστής,
der nun, echt sophistisch, nicht, wie der richtige Schlufs lauten mülste, ein wenig des Angenehmen aufzu- weisen hat, sondern nicht nur ein βλαβερόν, sondern sogar ein πών- τον ἀηδέστατον ist. Den sophisti- schen Schlußs versteckt nun die Rede zuletzt wieder hintereinen allgemei- nen Satz, einen παλαιὸς λόγος: ἡλιξ γὰρ τέρπει τὸν ἡλικὰ und ἡ χρόνου ἰσότης --- φιλίαν παρέχε- ται. Dann lälst er sich in malsloser Weise über das ἀηδέστατον des ἐραστής aus, indem er wieder in so- phistischer Weise aus dem πρεσβύ- τερὸς ἐραστής einen πρεσβύτατος, einen abgelebten Greis, macht und dann wieder mit einem Gemeinplatze schliefst: „Unverdienter Tadel von Seiten eines Nüchternen ist schon schwer zu ertragen, ekelhaft aber von Seiten eines, der trunken ist“,
-- u nn nn
ΦΑΙ͂ΔΡΟΣ. . 29
αὐτῷ ὑπηρετεῖν" τῷ δὲ δὴ ἐρωμένῳ zroiov σταραμύϑιον ἢ τίνας ἧδονάς διδοὺς ποιήσει τὸν ἴσον χρόνον συνόντα μὴ οὐχὶ ἐγε ἔσχατον ἐλϑεῖν ἀηδίας; δρῶντι μὲν ὄψιν πιρεσβυ- τέραν χαὶ οὐκ ἐν ὥρᾳ, ἑπομένων δὲ τῶν ἄλλων ταύτῃ, ἃ καὶ λόγῳ ἐστὶν ἀχούειν οὐκ ἐπιιτερπές, μὴ ὅτι δὴ ἔργῳ ἀγάγχης ἀεὶ τιροσχειμένης μεταχειρίζεσθαι" φυλαχάς τε δὴ χαχυπιοτότεους φυλαττομένῳ διὰ παντὸς Kal πρὸς ἅπαν- τας, ἀχαίρους τε χαὶ ἐπαίνους χαὶ ὑπερβάλλοντας ἀχού- οντι, ὡς δ᾽ αὕτως ψόγους γήφοντος μὲν οὐχ ἀνεχτούς, εἷς δὲ μέϑην ἰόντος πρὸς τῷ μὴ ἀνεχτῷ ἐπ᾽ αἴσχει τταρρησίᾳ χαταχορεῖ χαὶ ἀνατιετιταμένῃ χρωμένου.
18. Kai ἐρῶν μὲν βλαβερός τε καὶ ἀηδής, λήξας δὲ τοῦ ἔρωτος εἰς τὸν ἔπειτα χρόνον ἄπιστος, εἰς ὃν πολλὰ χαὶ μετὰ πολλῶν ὅρχων TE χαὶ δεήσεων ὑπισχνούμεγος μόγις χατεῖχε τὴν ἐν τῷ τότε ξυνουσίαν Ercircovov φέρειν δι᾿ ἐλπίδα ἀγαϑῶν. τότε δὴ δέον ἐχτίνειν, μεταβαλὼν ἄλ- λον ἄρχοντα ἐν αὑτῷ καὶ προστάτην, νοῦν χαὶ σωφρο- σύγην ἀντ᾽ ἔρωτος χαὶ μαγίας, ἄλλος γεγονὼς λέληϑε τὰ παιδιχά. χαὶ ὃ μὲν αὑτὸν χάριν ἀπταιτεῖ. τῶν τότε, ὑστο- μιμνήσχων τὰ πιραχϑέντα χαὶ λεχϑέντα, ὡς τῷ αὐτῷ δια- λεγόμενος" ὃ δὲ Dr αἰσχύνης οὔτε εἰτεεῖν τολμᾷ ὅτι ἄλλος γέγονεν, οὐϑ᾽ ὅπως τὰ τῆς προτέρας ἀνοήτου ἀρχῆς ὃρ- χωμόσιά τε χαὶ ὑποσχέσεις ἐμτιεδώσει ἔχει, νοῦν ἤδη ἐσχη- χὼς χαὶ σεσωφρονηχώς, ἵνα μὴ σπιράττων ταὐτὰ τῷ 7700- σϑεν ὅμοιός τε ἐχείνῳ χαὶ ὃ αὐτὸς πάλιν γένηται. φυγὰς δὴ γίγνεται ἐκ τούτων, χαὶ ἀτπιεστερηχὼς ὑπ ἀνάγχης ὃ γιρὶν ἐραστής, ὀστράχου μετατιεσόντος, ἵεται φυγῇ μετα- βαλών" ὃ δὲ ἀναγχάζεται διώκειν ἀγαναχτῶν καὶ ἐπιϑειά- ζων, ἠἡγνοηχὼς τὸ ἅπαν ἐξ ἀρχῆς, ὅτι οὐχ ἄρα ἔδει ποτὲ
cap. 18. Das Sophistische der
Rede ‚liegt hier in der Identificierung des ἔρως mit der μανία, und des
Yela τιμιώτερον οὔτε ἔστιν οὔτε ποτὲ ἔσται, den falschen Schlufs. Aber noch nicht genug: die per-
μὴ ἐρῶν mit dem νοῦν ἔχων. iederum verbirgt eine Fülle von leeren Worten: anlory, 600x200, φϑονερῶ, ἀηδεῖ, βλαβερῶ μὲν πρὸς οὐσίαν x. τ. &. und ἧς οὔτε ἀνθρώποις οὔτε ϑεοῖς τῇ ἀλη-
oratio mufs mit einem Knalleffekt, mit einem Verse schliefsen, der einen ganz faden Gedanken enthält und schon deshalb nicht aus einer Reminiscenz an Hom. Iliad. XXII, 262 u. 63 entsprungen sein kann.
Eu ΟΝ
Zn ne Ze ς ὌΨΙΝ
ER
—
30 IIAATQNOL
> - \ c > ) ! ) 1 N > x “Δ ἐρῶγτε χαὶ vr avayang ἀγοήτῳ χαρίζεσϑαι, ἀλλὰ πολὺ μᾶλλον μὴ ἐρῶντι χαὶ νοῦν ἔχοντι" εἰ δὲ μή, ἀναγχαῖον ’ m \ > ’ , m = ein ἐνδοῦναι αὑτὸν ἀπίστῳ, δυσχόλῳ, φϑονερῷ, ἀηδεῖ, ” - \ > N m > x - [4 βλαβερῷ μὲν τιρὸς οὐσίαν, βλαβερῷ δὲ πρὸς τὴν τοῦ σώ- c \ \ ͵ \ \ - - ματος ἕξιν, “τολὺ δὲ βλαβερωτάτῳ πρὸς τὴν τῆς Wuyns σιαίδευσιν, ἧς οὔτε ἀνϑρώπιοις οὔτε ϑεοῖς τῇ ἀληϑείᾳ τιμεώτερον οὔτε ἔστιν οὔτε σπτοτὲ ἔσται. ταῦτά TE οὖν χρή, -“" ς. ὦ τα, ξυννοεῖν, χαὶ εἰδέναι τὴν ἐραστοῦ φιλέαν, ὅτι οὐ > 2 ’ N 2 ἡ \ N ,ὔ uer Evvolag γίγνεται, ἀλλὰ σιτίου τρόττον, χάριεν τιλη- - ς 7, 0 2 wo } \ τῶ mn σμονῆς, ὡς λύχοι ἂρν ἀγαπῶσ᾽, ὡς παῖδα φιλοῦσιν ἐρασταί. λς 2 “ὦ 5 & 2 2 N x N 19. Τοῦτ ἐχεῖνο, ὦ Φαῖδρε. οὐχέτ᾽ ἂν τὸ πέρα 3 , 2 - ͵ ΕΣ Au DE , Re ς , ἀχοῦσαις Euov λέγοντος, ἀλλ᾽ ἤδη σοι τέλος ἐχέτω 6 λόγος. DAI. Καίτοι ᾧμην σὲ μεσοῦν αὑτοῦ, καὶ ἐρεῖν τὰ ἴσα σπιερὶ τοῦ μὴ ἐρῶντος, ὡς δεῖ ἐχείνῳ χαρίζεσθαι μᾶλ- ” N πῆ ἄν νυ ἢ ) Du n \ N = π λον, λέγων 00 av ἔχει ἀγαϑα᾽ νῦν δὲ δή, ὦ Σώχρατες,
BARS τί anomaveı;
30. Οὐχ ἤσϑου, ὦ μαχάριε, ὅτι ἤδη ἔπη φϑέγγο- μαι, ἀλλ᾽ οὐχέτι διϑυράμβους, χαὶ ταῦτα ψέγων; ἐὰν δ᾽ ἑσταινεῖν τὸν ἕτερον ἄρξωμαι, τί μὲ οἴει ποιήσειν; ἀρ οἶσϑ᾽ ὅτι ὑπὸ τῶν Νυμφῶν, αἷς ue σὺ προὔβαλες € ἔκ 00-
γοίας, σαφῶς ἐνϑουσιάσω;
τὸν ἕτερον λελοιδορήχαμεν,
> ,ὔ , ἀγαϑὰα ττροσεστι.
cap. 19. Aus den ersten W. des S. merkt man gewissermafsen, wie der Redner der Hülle, die sein Ant- litz barg, sich entledigend aufatmet. Das ἀν ἀχούσαις würde unsere Sprache hier kräftiger geben, da es dem folgenden Imperativ ἐχέτω parallel steht: „Du sollst hören“, Wie wenig Ph. sich. um den Ge- danken der Rede bekümmert hat, zeigt seine naive Antwort, er habe gehofft, S. werde τὰ ἴσα über den Nichtliebenden reden, nach der Weise des Lysias. Der Gedanke der ironischen Antwort des 8. ist: „Mit Dithyramben , deren vielfach
λέγω οὖν ἑνὶ λόγῳ, ὅτι ὅσα
τῷ ἑτέρῳ ταἀναντία τούτων 7 - es ΄ \ >
χαὶ τί δεῖ μαχροὺ λόγου; zregl γὰρ au-
wechselndes Metrum der begeister- ten Sprache der Prosa nahe kommt, habe ich begonnen und bin am Ende mit dem schönen Verse ὡς λύκοι x. τ. δ. in ein fest bestimmtes, in das epische Versmals hineinge- raten. Dabei habe ich immer nur getadelt. Wenn ich nun erst lobe und das Gute preise, was für ein Dichter soll da noch aus mir wer- den?“ Denn ποιήσειν bedeutet hier im Rückblick auf ἔπη φϑέγγομιαι und διϑυράμβους „dichten“,
Ἢ δὴ καλουμένη σταϑερά würde ich Biobt mit ὦ. FE. Hermann be- seitigen: es ist das wohl nicht die
ΦΑΙ͂ΔΡΟΣ. 91
- ς “ ΡΣ \ [4 RL) wo “ ’ poiv ἱκανῶς εἴρηται. καὶ ovrw δὴ ὁ μῦϑος, ὁ τι zraoysıy > - - χιροσήχει αὑτῷ, τοῦτο “εἰσεται"
I ,ὕ c \ m ns > τον διαβὰς ἀτιέρχομαι, 7rolv ὑπὸ σοῦ τι μεῖζον avayaa- σϑῆγαι. ’ 5 a N - ΦΑ͂Ι. ήπω γε, ὦ Σώχρατες, zolv av τὸ χαῦμα ya » ΡΒ > c m c do "ὃ N a χεαρέλϑῃ" ἢ οὐχ ὁρᾷς ὡς 0XE00v ἤθη μεσημβρία ἵσταται ς \ , 7, 3 \ N a ἢ δὴ χαλουμένη σταϑερά, ἀλλὰ ττεριμείναντες, χαὶ ἀμαὰ - , , ’ > > zegl τῶν εἰρημένων διαλεχϑέντες, τάχα ἐπειδὰν ἄτιο- ψυχῇ ἴμεν. ΤΆ 2 = \ 5, = 22. Oeiog y ei περὶ τοὺς λόγους, ὦ Φαῖδρε, καὶ οἶμαι γὰρ ἐγὼ τῶν Ezet τοῦ σοῦ βίου
P} x \ \ » καγὼ τὸν 7οόταμον του-
ἀτεχνῶς ϑαυμάσιος.
γεγονότων μηδένα πλείους ἢ σὲ πεδυθεηκέναι γεγενγῆσϑαι
ἤτοι αὐτὸν λέγοντα ἢ ἄλλους Evi γέ τῳ τρόπῳ ζροσαγναγ- χάζοντα. Σιμμίαν Θηβαῖον ξξαιρῶ Aöyonr τῶν δὲ ἄλλων eaurcokv χρατεῖς᾽ χαὶ νῦν αὖ δοχεῖς αἴτιός μοι γεγενῆ- σϑαι λόγῳ τινὶ ῥηϑῆγαι.
ΦΑ͂Ι. Οὐ πόλεμόν γε ἀγγέλλεις τίνι τούτῳ:
20. ΣΩ. Hoin ἔμελλον, ὦ ᾿γαϑέ, τὸν ποταμὸν διαβαίνειν, τὸ δαιμόνιόν τε καὶ [τὸ] εἰωϑὸς σημεῖόν μοι γέγνεσϑαι ἐγένετο --- ἀεὶ δέ με ἐπίσχει, 6 ἂν μέλλω σπιράτ- τειν — χαί vıva φωνὴν ἔδοξα αὐτόϑεν ἀχοῦσαι, ἡ ψιὲ οὐχ ἐᾷ ἀπτιέναι τιρὶν ἂν ἀφοσιώσωμαι, ὥς τι ἡμαρτηχότα εἰς
RN » x ἀλλὰ πῶς δὴ χαὶ
“-
τὸ ϑεῖον.
Glosse eines Abschreibers, der wohl kaum das dr hinzugesetzt haben würde, sondern die W. sehen einem etwas billigen Witze ähnlich: 7 με- σημβρία ἵσταται und das ist die Zeit, ruhig sitzen zu bleiben. Simmias und sein Freund Kebes waren zwei Thebaner, die, wie aus Platos Phädon hervorgeht, dem S. sehr nahe standen. Beide liefsen sich, wie S. dort sagt, nicht leicht überzeugen. cf. Phaedon. cap. 35 u. f. cap. 20. In Bezug auf das δαι- μόνιον ist Plat. Euth. c. 2, apol. Soer. 6. 19 u. 21, sympos ὁ. 3 nach- zuschlagen und dann nachzulesen,
ER \ 3 , , 2 , \ 3 εἰμὶ δὴ οὖν μάντις μέν, οὐ σιάνυ δὲ σπουδαῖος,
was die Philosophen in den Ge- schichten der Philosophie darüber sagen. Die innere Stimme treibt den S. nie zu etwas an, sondern hält ihn nur, wie hier, zurück. Ich glaube, man darf, wenn man das Dämonion philosophisch erklären, seinen Begriff formulieren will, nach dem Vorgange von Fraguier und a. doch nicht vergessen, sich mit der Ironie des S. abzufinden. Hier führt er dasselbe scherzend an, wieweit in der Apologie und im Euthyphron mit Ironie, dürfte hier nieht zu untersuchen sein. Im folgenden ist auf die W. μάντις, μανϑάνω, μαν-
32 ΠΛΑΤΏΝΟΣ
ἀλλ᾽ ὥστιερ οἱ τὰ γράμματα φαῦλοι, ὅσον μὲν ἐμαυτῷ μόνον ἱκανός" σαφὼς οὖν ἤδη μανϑάνω τὸ ἁμάρτημα. ὡς δή τοι, ὦ ἑταῖρε, μαντιχόν γέ τι καὶ ἡ ψυχή" ἐμὲ γὰρ ἔϑραξε μέν τι χαὶ πάλαι λέγοντα τὸν λόγον, nal πως ἐδυσωτιούμην xar Ἴβυχον, μή τι παρὰ ϑεοῖς ἀμβλαχὼν τιμὰν 008 ἀνϑρώττων ἀμείψω" νῦν δ᾽ ἤσϑημαι τὸ ἁμάρ- τημα.
DAI. “έγεις δὲ δὴ τί;
ΣΩ. Δεινόν, ὦ Φαῖδρε, δεινὸν λόγον αὐτός τε ἐχό- μισας ἐμέ τε ἠνάγχασας εἰτιεῖν.
ΦΑ͂Ι. Πῶς δή;
ΣΩ. Εὐήϑη καὶ ὑτιό τι ἀσεβῆ" γότερος;
DAI, Οὐδείς, εἴ γε σὺ ἀληϑὴ λέγεις.
ΣΩ. Τίοὐν; τὸν Ἔρωτα οὐχ Agpoodiemg χαὶ ϑεόν τινα ἡγεῖ;
DAI. Atysval γε δή.
ΣΩ. Οὗ τι ὑπό γε Avolov, οὐδὲ ὑπὸ τοῦ σοῦ λόγου, ὃς διὰ τοῦ ἐμοῦ στόματος καταφαρμαχευϑέντος ὑπὸ σοῦ ἐλέχϑη. εἰ δ᾽ ἔστιν, ὥσπερ οὖν ἔστι, ϑεὸς ἢ τι ϑεῖον ὃ Ἔρως, οὐδὲν ἂν χαχὸν εἴη" τὼ δὲ λόγω τὼ γῦν δὴ eg! αὐτοῦ eirernv ὡς τοιούτου ὄντος. ταύτῃ τὲ οὖν ἡμαρτα- γέτην ττερὶ τὸν Ἔρωτα, ἔτι TE ἡ εὐήϑεια αὐτοῖν πάνυ ἀστεία, τὸ μηδὲν ὑγιὲς λέγοντε μηδὲ ἀληϑὲς σεμνύνεσθαι ὡς τὶ ὄντε, εἰ ἄρα ἀνϑρωπίσχους τινὰς ἐξαπατήσαντε εὐδοχιμήσετον ἐν αὐτοῖς. ἐμοὶ μὲν οὖν, ὦ φίλε, χαϑήρα-
- a οὗ τίς av εἴη der-
giebt sodann den Beweis für die
τιχὸς zu achten: S. will spalsend Gottlosigkeit der Rede in ‚einem
μάντις und μαντιχὸς mit μανϑάνω
zusammenstellen, wie oben ἔρως mit δώννυμι.
S. steigert sich nun in seinem Urteil über die gehaltenen Reden, oder vielmehr über Lysias und Ph. selbst, von δεινὸν durch das εὔηϑες zum ἀσεβές, vom Sehen. zum Einfältigen — denn diese scharfe Bedeutung liegt hier in dem εὐήϑη — und zum Gotteslästerlichen. Er
kurzen, ‚schlagenden Satze: εἰ ἔστιν ϑεὸς ὁ Ἔρως, οὐδὲν ἃ ἂν χαχὸν εἴη und läfst nun seinem bittersten Hohn in den folg. W. freien Lauf, in denen er den ἀνϑρώπισχοι, den 'Männlein Lysias und Phädrus ihre spafshafte Einfalt vorhält und ihren Reden alle Gesundheit und Wahrheit abspricht. Zum Schlufs weist er in derbster Weise auf den Schlufs des cap. 13:
@AIAPOR. 35
εσϑαι avayın“ ἔστι δὲ τοῖς ἁμαρτάνουσι πιερὶ μυϑολογίαν χαϑαρμὸς ἀρχαῖος, ὃν Ὅμηρος μὲν οὐχ ἤσϑετο, Στησί- χορος δέ. τῶν γὰρ ὀμμάτων στερηϑεὶς διὰ τὴν Ἑλένης χαχηγορίαν οὐχ ἠγνόησεν ὥστιερ Ὅμηρος, ἀλλ᾽ ἅτε μου- σιχὸς ὧν ἔγνω τὴν αἰτίαν, καὶ ποιεῖ εὐϑὺς
οὐχ ἔστ᾽ ἔτυμος λόγος οὗτος,
οὐδ᾽ ἔβας ἐν νηυσὶν εὐσέλμοις, οὐδ᾽ ἵκεο Πέργαμα
Τροίαρ᾽ χαὶ ποιήσας δὴ πᾶσαν τὴν χαλουμένην παλινῳδέαν 710- ραχρῆμα ἀγέβλεψεν.. ἐγὼ οὖν σοφώτερος ἐχείνων γενή- σομαι Kar αὐτό γε τοῦτο πρὶν γάρ τι παϑεῖν διὰ τὴν τοῦ Ἔρωτος καχηγορίαν “πειράσομαι αὐτῷ ἀττοδοῦναι τὴν πα- λινῳδίαν, γυμνῇ τῇ κεφαλῇ, καὶ οὐχ ὥσττερ τότε ὑπ᾽ αἰσχύνης ἐγχδχαλυμμένος.
DAI. Τουτωνί, ὦ Σώχρατες, οὐχ ἔστιν ἅττ᾽ ἂν ἐμοὶ εἶσχτες ἡδίω.
21. ΣΩ. Καὶ γάρ, ὦ ᾿᾽γαθὲ Φαῖδρε, ἐννοεῖς ὡς ἀναιδῶς εἴρησϑον τὼ λόγω, οὗτός τε καὶ ὃ ἐκ τοῦ βιβλίου ῥηϑείς. εἰ γὰρ ἀχούων τις τύχοι ἡμῶν γεννάδας καὶ 710009 τὸ ἦϑος, ἑτέρου δὲ τοιούτου ἐρῶν ἢ καὶ πρότερόν τοτὲ ἐρασϑείς, λεγόντων ὡς διὰ σμιχρὰ μεγάλας ἔχϑρας οἱ ἐρασταὶ ἀναιροῦνται χαὶ ἔχουσι πρὸς τὰ παιδικὰ φϑονε- ρῶς τε καὶ βλαβερώς, OS οὐχ ἂν οἴει αὐτὸν ἡγεῖσθαι ἀχούειν ἐν γαύταις σου τεϑραμμένων χαὶ οὐδένα ἐλεύ- ϑέερον. ἔρωτα ἑωραχότων, πολλοῦ δ᾽ ἂν δεῖν ἡμῖν ὅμολο- γεῖν ἃ ψέγομεν τὸν Ἔρωτα;
ἐγγαληναμενος χ. τ. ξ. zurück: die ὑπ ἀισχυγης ἐγχεκαλυμμένος klingen hier‘ nach dem Gesagten schroff, während sie dort durch den Zusatz. un βλέπων πρὸς σὲ einen scherzhaften Beigeschmack hatten.
cap. 21. Ph. hat das Ernste in den W. des S. nicht ‚verstanden, wie seine Antwort οὐχ ἂν ἐμοὶ εἶπες ἡδίω zeigt. Daher wird 5. noch deutlicher mit ἀναιδῶς, d. i. ohne Scheu vor sich oder anderen, etwa „frech“. Mit ὃ 2x τοῦ βιβλίου ön-
Plato, Phädrus.
ϑεὶς nennt. den Lysias einen Rede- schreiber, wie er auch weiterhin das γράφειν desselben hervorhebt. τὸ 7905 gehört zu den beiden Adjec- tivis, zu γεννάδας und πρᾶος „ein edler Charakter und ein milder, dem das Freche als Mafsloses fremd ist“. Dem γεννάδας stehen im f. die W. οὐδένα ἐλεύϑερον ἔρωτα ἑωρακότων, dem πρᾶος die W ἐν ναύταις που τεθραμμένων ent- gegen. Die ΝΥ. πῶς --- δωραχότων enthalten das schär fste, das Schlufs-
3
34 ΠΛΑΤΩ͂ΝΟΣ
"AI. Ἴσως νὴ N, ὦ Σώχρατες.
ΣΩ, Τοῦτόν ye τοίνυν ἔγωγε αἰσχυνόμενος, χαὶ αὖ- τὸν τὸν Ἔρωτα δεδιώς, ἐπιϑυμῶ ποτίμῳ λόγῳ οἷον ἄλμυ- ρὰν ἀχοὴν ἀποχλύσασϑαι" συμβουλεύω δὲ καὶ “υσίᾳ ὅ τι τάχιστα γράψαι, ὡς χρὴ ἐραστῇ μᾶλλον ἢ μὴ ἐρῶντι ἐχ τῶν ὁμοέων χαρίζεσϑαι.
DAI. ᾿41λλ᾽ εὖ ἴσϑε ὅτι ἕξει τοῦϑ'᾽ οὕτως" σοῦ γὰρ εἰχεόντος τὸν τοῦ ἐραστοῦ ἔτεαινον, zuaoa ἀνάγχη Avciav ὑτε ἐμοῦ ἀναγχασϑῆναι γράψαι αὖ περὶ τοῦ αὐτοῦ λόγον.
>22. Τοῦτο μὲν “ιιστεύω, ἕωστιερ ἂν ἧς ὃς εἶ.
®AI. ““ἐγε τοίνυν ϑαρρῶν.
ΣΩ. Ποῦ δή μοι ὃ παῖς πρὸς ὃν ἔλεγον; ἵνα zei τοῦτο ἀκούση, χαὶ μὴ ἀνήχοος ὧν φϑάσῃ χαρισάμενος τῷ
Ἃ > nz un ἔρωντι.
DAI. Οὗτος παρά 004 μάλα τιλησίον ἀεὶ «ττἄρεστιν.
a \ 7 ὁταν σὺ βουλῃ.
22. ΣΩ. Οὑτωσὶ τοίνυν, ὦ παῖ χαλέ, ἐννόησον, ὡς ὃ μὲν πρότερος ἦν λόγος Φαίδρου τοῦ μοϑδμλέους, ἸΠυρρινουσίου ἀνδρός" ὃν δὲ μέλλω λέγειν, Στησιχόρου
- 2 7, ς , , \ “Ὁ “ > Ir 3 τοῦ Εὐφήμου, ᾿Ιμεραίου. λεχτέος δὲ WdE, oTı οὐχ ἔστ
urteil des S, über die Rede des Lysias, und dies Urteil zwingt er dem Ph. mit dem πῶς οὐχ οἴξι — du mulst glauben — gewissermalsen auf. Ph. antwortet verlegen, zuerst seine Zustimmung beschränkend mit ἴσως und dann gleich die Beschrän- kung durch den "Schwur aufhebend. Das τοῦτόν γε in den folg. W. des S. aber geht wohl auf Zeus, welchen Ph. eben angerufen hat: „Zeus eben ist's, den ich scheue, und Eros selbst, den ich fürchte“, nicht aber auf γεννάδας und πρᾶος τὸ ἦϑος, wie die Erklärer wohl sonst annehmen ; Zeus ist Ja der Gott der Philosophen. In ἁλμυρὰν ἀκοὴν aber ist ἀχοὴ „das Gehörte“: „das, was ich Sal- ziges zu hören bekommen habe, will ich mit einem reinen Rede- trunke hinunterspülen“. Mit den W. συμβουλεύω — Οχαρίζεσϑαι
(ἐχ τῶν ὁμοίων Si cetera paria sunt. Heind.) hilft dann S. dem Ph. wieder zu Worten. Eine neue Rede soll er hören, und da verspricht Ph. mit, grölster Bestimmtheit (πᾶσα avayan — ἀναγχασϑῆνας), was S. nur als guten Rat aufstellte. Nun ist er wieder im Fluls und so erwidert er denn die letzte, scher- zende Frage des 8. ποῦ δὴ uoı ὃ. παῖς; mit fünf Ausdrücken: οὗτος Ξ: παρά ε σοι --- μάλα πλησίον — ἀεί --- πάρεστι, deren erster fast schon genügt hätte.
cap. 22. Die folgende Rede des S. ist das Meisterwerk einer Lob- rede. „Ihr Gegenstand — sagt Stein- hart — ist die Schilderung des ersten Erwarhens eines höheren und edle- ren Seelenlebens durch begeisterte Liebe zur idealen Schönheit.“ S. giebt wohl sein Thema selbst mit
ΦΑΙ͂ΔΡΟΣ. 35
’ c ὃν [4 and w -“" » ἔτυμος λόγος, ὃς ἂν πιαρόντος ἐραστοῦ τῷ μὴ ἐρῶντι μᾶλ- - Pr ,ὔ 4 c N λον φῆ δεῖν χαρίζεσθαι, διότι δὴ ὃ μὲν μαίνεται, ὃ δὲ σω-
‘ ? ? φρονεῖ. εἰ μὲν γὰρ nv ἁτιλοῦν τὸ μανίαν χαχὸν εἶναι, ἀα- = ᾽ν Ἢ Be - > n ud λῶς av ἐλέγετο νῦν δὲ τὰ μέγιστα τῶν ἀγαϑῶν ἡμῖν ,ὔ ’ὔ ’ [4 ᾽, co γίγνεται διὰ μανίας, ϑείᾳ μέντοι δόσει διδομένης. N τὲ \ ae) a4 (FE Me | ΄ Cr ᾿ γὰρ δὴ Ev “Ιελφοῖς προφῆτις αἵ τ ἐν “ΪΙωδώγῃ ἱέρειαι μα- 2 ἊΝ \ c γεῖσαι μὲν ττολλὰ δὴ χαὶ χαλὰ ἰδίᾳ τε καὶ δημοσίᾳ τὴν Ei- - ὟΝ > γι-. ἐδ λάδα εἰργάσαντο, σωφρονοῦσαι δὲ βραχέα ἡ οὐδέν". καὶ \ ΄, , Ὶ 14 ἂν ἐὰν δὴ λέγωμεν͵ Σίβυλλὰν TE χαὶ ἄλλους, 0001 μαντιχῇ ) ἐγϑέῳ πολλὰ δὴ λλοῖς προλέγοντες εἰς τὸ χρώμενοι ἐνθέῳ πολλὰ δὴ πολλοῖς προλέγοντες εἰς Ρ Υ 2 δ) m , ,ὕ = μέλλον ὠρϑωσαν, μηχύνοιμεν av δῆλα παντέ λέγοντες i 7, [4 » m τόδε μὴν ἄξιον ἐπειμαρτύρασϑαι, ὅτι χαὶ τῶν ταλαιῶν οἱ > ’ ’ > » 2 τὰ ὀνόματα τιϑέμενοι οὐκ αἰσχρὸν ἡγοῦντο οὐδὲ ὄνειδος ὔὕ δ) ἘΞ ὔ Φ , ΄ὔ uaviav. οὐ γὰρ ἂν τῇ καλλίστῃ τέχνῃ, ὑ τὸ μέλλον χρίνε- > - 7) 7 ται, αὐτὸ τοῦτο τοὔνομα ἐμηιλέχοντες μανικὴν ἐχάλεσαν" and: € 7, a 5 ; r a ἀλλ᾽ ὡς καλοῦ ὄντος, ταν ϑείᾳ μοίρᾳ γίγνηται, 0UTW γο- f r m ’ \ ae , μίσαντες ἔϑεντο, οἱ δὲ νῦν ατιξιροχάλως τὸ ταῦ ἐπεμβαλ- λοντες μαντιχὴν ἐχάλεσαν. ἐπεὶ καὶ τήν γε τῶν ἐμφρόνων ζήτησιν τοῦ μέλλοντος διά τε ὀρνέϑων ποιουμένων καὶ AR ’ Ὁ] N , > τῶν ἄλλων σημείων, ar ἐχ διανοίας ττοριζομένων ἀνϑρω-
den einfachen Worten: ὅ ἔρως ἐπ᾿ εὐτυχίᾳ τῇ μεγίστῃ παρὰ ϑεῶν τοῖς ἀνθρώποις δέδοται. Die Rede ist so wunderbar schön, weil ihre Form durchweg dem Gedanken ent- spricht, sich durch diesen bedingen läfst, weil S. in ihr dem rechten Gedanken die richtige Form giebt.
S. beginnt mit einem harmlosen Scherze, den Ast richtig erklärt: „Oratio prior dieitur Phaedri esse, cujus nomine signifieatur is, qui vana obluctatur specie; isque filius vocatur Pythoclis, quo homo famae et gloriae cupidus designatur;; prae- terea Myrrhinusius vocatur, quasi in toris myrteis cubans, quod moris est delicatorum et otiosorum. Alte- rius contra orationis ingenium neve musicum ac religiosum egregie hoc indicatur, quod Stesichori fingitur esse, Stesichorus videlicet a choris
instituendis nomen invenit ; porro filius fuit Euphemi, quo vir pius significatur, et Himera oriundus, quo vir amore (ἡμέρῳ) quasi ini- tiatus designatur“.
Im. scherzenden Tone ist das Ka- pitel auch weiterhin gehalten. Schon das Thema, welches er bespricht, ist ein Spals; er will beweisen, dafs der ἔρως eine μανία ist. Sein Hauptsatz ist das in Wahrheit nicht: er schiebt sehr bald (cap. 23) dem Begriffe μαίνεσθαι den des χινεῖ- σϑαι und später (cap. 29) diesem wieder den des ἐνθουσιάζειν unter. Der Hauptsatz des S. heifst also nicht: ὃ ἔρως μανία τίς ἐστι, son- dern: ὃ ἔρως ἐστὶν ἐνθουσιασμός oder ἐνθουσίασίς τις, wie er cap. 30 auch sagt: αὕτη πασῶν τῶν ἐν- ϑουσιάσεων ἀρίστη κ. τ. δ. Solcher ἐνθουσιάσεις, βασὶ er, giebt esaulser
3 Ὲ
36 ΠΛΆΤΩΝΟΣ
zeivn οἰήσει νοῦν ve καὶ ἱστορίαν, οἱονοϊστικὴν ἐτεωνόμα- σαν, ἣν νῦν οἰωνιστιχὴν τῷ ὦ σεμνύνοντες οἱ νέοι καλοῦ-
a \ 5 ͵ σιν" 00% δὴ οὖν τελεώτερον χαὶ ἐντιμότερον μαντιχὴ
οἰωνιστιχῆς, τό TE ὄνομα τοῦ ὀνόματος ἔργον τ᾽ ἔργου, τόσῳ χάλλιον μαρτυροῦσιν οἱ “αλαιοὶ μανίαν σωφροσύ- γης τὴν ἐχ ϑεοῦ τῆς παρ᾽ ἀνϑρώτιων γιγνομένης. ἀλλὰ μὴν νόσων γε χαὶ πόνων τῶν μεγίστων, ἃ δὴ παλαιῶν ἐκ μηνιμάτων ποϑὲν ἔν τισι τῶν γενῶν ἣν, μανία ἐγγενο- μένῃ καὶ τιροφητεύσασα οἷς ἔδει ἀταλλαγὴν εὕρετο, κατα- φυγοῖσα πρὸς ϑεῶν εὐχάς τε nal λατρείας, ὅϑεν δὴ χα- ϑαρμῶν τε χαὶ τελετῶν τυχοῦσα ἐξάντη ἐποίησε τὸν ἕαυ- τῆς ἔχοντα τιρός TE τὸν παρόντα χαὶ τὸν ἔπειτα χρόνον, λύσιν τῷ ὀρϑῶς μανέντι TE χαὶ χατασχομένῳ τῶν σιαρόν-
e , ’ > - τῶν χαχῶν εὑρομένῃ. τρίτη δὲ ἀπὸ Movowv κατοχωχή τὲ χαὶ μανία, λαβοῦσα ἁπαλὴν χαὶ ἄβατον ψυχήν, ἐγείρουσα
Δ [4 ͵ 2 Nr \ \ \ » r χαὶ ἐχβαχχεύουσα zara Te ῳδὰς χαὶ χατὰ τὴν ἄλλὴν τιοίη-
σιν, μυρία τῶν παλαιῶν ἔργα κοσμοῦσα τοὺς Erriyıyvoue-
’ ar EN ΝΥ » N - 2 \ vovg παιδεύει" ὃς δ᾽ ἂν avev μανίας Movoov Evi romrtı- ΄ > N zus ϑύρας ἀφίχηται, τιεισϑεὶς ὡς ἄρα Ex τέχνης ἱχανὸς
2 \ , N x m σπιοιητὴς ἐσόμενος, ἀτελὴς αὐτός τὲ χαὶ ἡ ποίησις ὑπὸ τῆς
-" , > -. 2 , τῶν μαινομένων ἢ τοῦ σωφρονοῦντος ἡφανίσϑη. 23. Τοσαῦτα μέντοι χαὶ ἔτι σπιλείω ἔχω μανίας γι-
dem Eros mehrere, wie die μαντεχή, Die ersten W. der Rede: Οὐχ ἔστ᾽ die er scherzend und die sophisti- ἔτυμος λόγος zeigen zurück auf sche Philologie, wie öfter, neckend das im 20. Kapitel Gesagte. Es mit der μανική (μανία) identifieiert wiederholen sich dann die Satz-
und ihr eine Unterabteilung der σωφροσύνη, des Gegensatzes der μανία, die οἰωνιστιχή entgegen- stellt, die τῶν ἐ μφρόνων ζήτη; σις τοῦ μέλλοντος: die τελεστικχή, den begeisterten Mysteriendienst; und die wovoıxn, worunter selbst- verständlich nicht blofs die Poesie zu verstehen ist.
Ton und Form der Rede in die- sem und dem folg. Kapitel sind die der praktischen Darlegung, wie sie die Aufführung der verschiedenen Arten der μανία, die eine Art de- monstratio per exempla ist, verlangt.
formen im wesentlichen: ε ἐ — 7», ἂν ἐλέγετο, vor δὲ — διδομέ- ve ἢ τε γὰρ κ. τ. ἕ. und dieser Form entsprechend: ἐὰν δὴ λέγω- μεν, μηκύνοιμεν ἄν" τόδε — μα- γίαν᾽ οὐ γὰρ x. τ. ὃ. Die Dar- stellung ist durchaus nicht knapp, beschränkt sich nicht auf das Not- wendige, wie das mit ἐπεὶ καὶ ein- geleitete Beispiel der ‚lomıorıen und der mit ὃς δ᾽ ἂν ἄνευ μανίας eingeführte Gegensatz der wovaux u.a. darthun, aber er ist auch durch aus nicht breit u. s. w.
cap. 23. Scherzend ist wohl
ΦΑΙΔΡΟΣ. 37
ER Ἢ vy ur N.
γγομένης αὐτὸ ϑεῶν λέγειν καλὰ ἔργα" WOTE τοῦτό Ye
9 \ N 4 [4 ς Ἂ» ΄ / αὐτὸ μὴ φοβώμεϑα, μηδέ τις ἡμᾶς λόγος ϑορυβείτω de- διττόμενος, ὡς πρὸ τοῦ χεκινημένου τὸν σώφρονα δεῖ
᾿.- N > \ ’ \ 2 ,ὔ , σπροαιρεῖσϑαι φίλον" ἀλλὰ τόδε πρὸς ἐχείνῳ δείξας φε- , 2 τ 8 3 Ἂν θέσϑω τὰ γικητήρια, ὡς οὐχ ἐπ ὠφελείᾳ ὃ ἔρως τῷ ἐρῶντι χαὶ τῷ ἐρωμένῳ ἐκ ϑεῶν ἐτειπεέμτνεται. ἡμῖν δὲ ἀτιοδεικτέον αὖ τοὐναντίον, ὡς ἐπε εὐτυχίᾳ τῇ μεγίστῃ παρὰ ϑεῶν ἢ τοιαύτη μανία δίδοται" ἡ δὲ δὴ ἀπόδειξις ἔσται δεινοῖς μὲν ἄπιστος, σοφοῖς δὲ πιστή, δεῖ οὖν σπερῶ- τον ψυχῆς φύσεως πέρι ϑείας τὲ καὶ ἀνϑρωπίνης ἰδόντα πάϑη τε χαὶ ἔργα τἀλῃϑὲς νοῆσαι" ἀρχή δὲ ἀποδείξεως ἥδε. » ,ὔ > N > ‚ 24. Ψυχὴ πᾶσα ἀϑάνατος. τὸ γὰρ ἀειχένητον ἀϑά- ᾿ \ 27 m WE: Ψ΄. .; ’ -
varov' τὸ ὃ ἀλλο χινοῦν χαὶ use ἀλλου χινούμεγον, scaühav ἔχον χινήσεως, πιαῦλαν ἔχει ζωῆς" μόνον δὴ τὸ αὑτὸ χι-
» u > > a ,ὔ ! ’ γοῦν, ἅτε οὐχ aroheiscov ἑαυτό, οὔ score λήγει χινούμεγον, >A . 2 n co ἊΣ a 2 \ ἀλλὰ zul τοῖς ἄλλοις ὅσα χιγεῖται τοῦτο “τηγὴ χαὶ ἀρχὴ ΄, 2 \ % > , 2 2 - \ > ,ὔ » χιγήσεως. ἀρχὴ δὲ ἀγένητον. ἐξ ἀρχῆς γὰρ ἀνάγχη τιᾶν \ , ; \ \ Iwein δὸς 2 \ τὸ γιγνόμενον γίγνεσϑαι, αὑτὴν δὲ und ἐξ ἑνός" εἰ γὰρ
yr > \ N 2 N 2 2 -» , 2 \ ἔχ του ἀρχὴ γίγνοιτο, οὐκ ἂν ἐξ ἀρχῆς γίγνοιτο. ἐτιξιδὴ
die Häufung der Ausdrücke der Furcht: φοβώμεϑα, ϑορυβείτω, δε- διττόμενος. Der Ausdruck zexı- pnu£vog für das νοσών der vorigen Rede oder das μαινόμενος der jetzi- gen wird dann, wie gesagt, wie zu- fällig untergeschoben, erhält aber, um in dem Geiste des Zuhörers zu haften, eine prononcierte Stellung. Zu δείξας φε ἐμ ist natürlich ὁ λόγος Subjekt. Die W. οὐχ ἐπ᾿
ὠφελείᾳ χ. τ. &. weisen auf ähn- liche Ausdrücke der vorhergegange- nen Rede zurück, nur liegt in ihnen wegen des ἐκ ϑεῶν ἐχπέμπεται eine andere Färbung, als i in dem früheren εἶτε ὠφέλειαν εἴτε βλάβην παρ-
ἔχει, Auffällig kann es erscheinen, dafs ernun in seinem enger gefafsten Thema — ἐπ᾽ «εὐτυχίᾳ τῇ μεγίστῃ παρὰ ϑεῶν ἡ τοιαύτη μανία δέ- ὅοται, Worte, bei denen auch auf die Stellung der Satzteile zu achten
ist — ein Objekt, wie ἀνθρώπῳ oder ἡμῖν, vermeidet. Er thut dies, um bald statt eines δεῖ οὖν πρῶ- τον περὲ ἀνθρώπου φύσεως ἰδεῖν das schönere ψυχῆς φύσεως πέρι ϑείας τε καὶ ἀνθρωπίνης einflech- ten zu können, W mit denen er die ganze Betrachtung zu edlerer Höhe erhebt. Dafs er unter den δεινοῖς in δεινοῖς μὲν ἄπιστος die „starken Geister“ der Sophisten ver- steht, haben Heindorf und Stallb. nachgewiesen.
cap. 24. Das Kapitel giebt das Muster einer dialektischen Beweis- führung und wird deshalb vor- trefflich durch die praktische Dar- legung der vorigen Kapitel ein- geleitet. Die Hauptsätze sind in schärfster Kürze, selbst ohne Co- pula, hingestellt: ψυχὴ πᾶσᾳ ἀϑά- νατος "τὸ γὰρ ἀεικίνητον ἀϑάγα- τον. Ἀρχὴ δὲ ἀγένητον. Οὕτω
38 ΠΛΆΤΩΝΟΣ
3 y , 3 ‚ 3 \ ΄ 5 δὲ ἀγένητόν ἐστι, χαὶ ἀδιάφϑορον αὐτὸ avayın εἶναι. > m \ ἊΝ > ΄ w ἊΝ , r ἀρχῆς γὰρ δὴ ἀπολομένης οὔτε αὐτή core ἔχ του οὔτε »” , , 2 - "τὰ ΄ ἄλλο ἐξ ἐχείνης γενήσεται, εἴττιερ ἐξ ἀρχῆς δεῖ τὰ πάντα N cr \ ! > \ x \ x yiyveodaı. οὕτω δὴ χινήσεως μὲν ἀρχὴ τὸ αὐτὸ αὑτὸ -» » \ > ΜΡ] Do@ir 2} , χκιγοῦν. τοῦτο δὲ οὐτ ἀττόλλυσϑαι οὔτε γίγνεσϑαι δυνα- ’ BI ‚ > ζ δ -" 7, N -“ τὸν, N στίανγτα τὲ οὐραγὸν πᾶσάν τὲ γένεσιν συμττεσοῦσαν - ͵ 3 r Ὁ ,’ στῆναι χαὶ μήποτε αὖϑις ἔχειν οϑὲν κινηϑέντα γενήσεται. > ’ , - > - , ἀϑανάτου δὲ πεφασμένου τοῦ ὑφ᾽ ἕαυτοῦ κινουμένου; - > ͵ [4 - > > Woyns οὐσίαν τὲ χαὶ λόγον τοῦτον αὑτόν τις λέγων οὐχ αἰσχυνεῖται. πᾶν γὰρ σῶμα, ᾧ μὲν ἔξωϑεν τὸ χινεῖσϑαι, > € ar DE 4 LEN ς ἕως v5 ς , ἄψυχον, ᾧ δὲ ἔνδοϑεν αὐτῷ ES αὑτοῦ, ἔμιψυχον, ὡς ταύτης Υ̓ ΄ὔ -" 2 , - C \ οὔσης φύσεως ψυχῆς" εἰ δ᾽ ἔστι τοῦτο οὕτως ἔχον, μὴ ’ 5 \ BERN x m δ) ΄, ’ ἄλλο τι εἶναι τὸ αὐτὸ ἑαυτὸ κιγοῦν ἢ ψυχήν, ἐξ ἀνάγχης
ἀγένητόν τε χαὶ ἀϑάνατον ψυχὴ ἂν εἴη.
25. Περὶ μιὲν οὖν ἀϑανασίας αὐτῆς ἱχανῶς" δὲ τῆς ἰδέας αὐτῆς ὧδε λεχτέον"
δὴ κινήσεως μὲν ἀρχὴ τὸ αὐτὸ ξαυτὸ χινοῦν. Nur einmal, wo 8. nicht beweisend, sondern beteuernd spricht, giebt er einen volleren Satz: τοῦτο δὲ οὔτ᾽ ἀπόλλυσϑαι --- χι- γηϑέντα γενήσεται. Die Beweis- führung ist dabei sehr klar und durchsichtig; denn sie beschränkt sich nicht, nur die positiven Haupt- sätze zu geben, die ja eigentlich genügen würden, sondern sie stellt diese in ein helleres Licht, dadurch dafs sie auch die Negative zeigt: τὸ δὲ ἄλλο — παῦλαν ἔχει ζωῆς. — αὐτὴν δὲ μηδ᾽ ἐξ ξνός᾽ εἰ γὰρ ἔχ τοῦ κ. τ. ὃ, α. 8. ἵ,
In Bezug auf die Übersetzung ist zu bemerken, dals man deutsch ge- nau die W. τὸ δ᾽ ἄλλο χινοῦν καὶ ὑπ᾽ ἄλλου κινούμενον wiedergeben muls, dadurch dafs man das χαὶ durch „und dabei“ übersetzt: „was anderes bewegt und dabei von an- derem bewegt wird“. Der Schüler übersieht es zu leicht, dals der griechische Artikel die beiden Be- grifle ἀλλο κινοῦν und ὑπ᾽ ἄλλου
χερὶ
οἷον μέν ἔστι, τιάντῃ
χινούμενον zu einem zusammen- falst.
Schliefslich ist wieder auf eine Schalkhaftigkeit aufmerksam zu machen. S. hat mit dem χεχινὴ- μένος des vorigen Kapitels. das χι- νεῖν dieses Kapitels gewisserma- [sen vorher angekündigt: der in dem χεχινημένος, das ja dem διάφρων entgegengestellt wird, liegende "Be- griff ist aber ein wesentlich an- derer, als der, mit welchem wir es hier zu thun hatten.
cap. 25. Auch die fernere Aus- einandersetzung erinnert mit den mehrfach wiederkehrenden kurzen Sätzen ohne Copula, welche ein- gestreut sind, an die Form des vo- rigen Kapitels. Zu wortreicherer Darstellung steigt S. auf in dem Verhältnisse, als er in die Er sche Schilderung übergeht. Diese führt er ein im Anfange dieses Ka- pitels mit den ΝΥ. οἷον μὲν — ἐλ- λάττον ος, "welche auf das obige deu- γοῖς μὲν ἄπιστος, σοφοῖς δὲ πιστὴ hinweisen. „Die Natur der Seele
®AIAPOZ. 39
γάντως ϑείας εἶναι xal μαχρᾶς διηγησέως, ᾧ δὲ ἔοικεν, ἀνϑρωπίνης τὲ καὶ ἐλάττονος" ταύτῃ οὖν λέγωμεν. ἐοιχέ- τω δὴ ξυμφύτῳ δυνάμει ὑποτετέρου ζεύγους TE καὶ ἡνιό- χου. ϑεῶν μὲν οὖν Tresor TE χαὶ ἡνίοχοι γτάγτες αὑτοί Te ἀγαϑοὶ χαὶ ἐξ ἀγαϑῶν, τὸ δὲ τῶν ἄλλων μέμιχται" nal χερῶτον μὲν ἡμῶν ὃ ἄρχων ξυνωρίδος ἡγνιοχεῖ, εἶτα τῶν γυίων ὃ μὲν αὐτῷ χαλός τε καὶ ἀγαϑὸς καὶ Ex τοιούτων, ὁ δὲ ἐξ ἐναντίων τε καὶ ἐναντίος" χαλεπὴ δὴ καὶ δύσχολος ἐξ ἀνάγχης ἡ περὶ ἡμᾶς ἡνιόχησις. zen δὴ οὖν ϑνητὸν καὶ ἀϑάνατον ζῶον ἐχλήϑη, πειρατέον eilrceiv. «“τᾶσα ἢ ψυχὴ zcavrog ἐπιμελεῖται τοῦ ἀψύχου, στάντα δὲ οὐρανὸν σπίερι- πολεῖ, ἄλλοτ᾽ ἐν ἄλλοις εἴδεσι γιγνομένη" τελέα μὲν οὖν οὖσα χαὶ ἔπτε ἐρωμένη μετεωροτίορεῖ τὲ χαὶ wavra τὸν χό- σμον διοικεῖ" ἡ δὲ πττερορρυήσασα φέρεται, ἕως ἂν 0TEQE00 τινὸς ἀγντιλάβηται, οὗ χατοιχισϑεῖσα, σῶμα γήϊνον λα-
als eines Unendlichen will ich hier nicht darlegen, in aller Kürze aber, sowie ein einfacher Mensch dies vermag, mich eines Bildes bedie- nen.“ Weil er nun im Bilde spricht, kann er den Glauben an seine Worte niemandem aufdringen; das konnte nur ein strenger Beweis. Die deı- vol werden dem blofsen Bilde nicht Glauben schenken.
Hat S. im vorigen Kapitel über die φύσις der Seele gesprochen und als das Wesen jeder Seele, alles dessen, was. Seele ist, die Eigenschaft der Unsterblichkeit, die aus dem αὐτὸ ἑαυτὸ κινεῖν her- vorgeht, hingestellt, so will er jetzt die Gestaltung, die sie als Götter- seele oder als Menschenseele an- nimmt, die ἐδέα derselben, uns in einem Bilde zeigen. Die Gestalt der Götterseele nun, sagt er, kön- nen wir, da wir sie weder sehen noch ‚genau, zu erkennen vermögen — οὔτε ἰδόντες οὔτε ἱχανῶς γοή- σαντες --- nicht beschreiben, son- dern wir stellen sie uns plastisch dar (πλάττομεν) nach der Gestalt, die wir der menschlichen Seele
geben. So sagen wir: Götter und Menschen bestehen aus Leib und Seele. Diese sind bei den Göttern für alle Ewigkeit vereint; der Leib der Götter unterscheidet sich also von dem der Menschen dadurch, dals er die Unsterblichkeit der Seele teilt und unvergänglich ist. Die Seele des Menschen aber ist ver- schieden insofern von der der Götter, als sie der Möglichkeit verfallen ist, zeitweilig an einen vergäng- lichen Körper gebunden zu sein. Als das eigentlich Wesentliche der Seele giebt er nun in dem Bilde des von einem Wagenlenker regier- ten Gespannes das πτεροῦσϑαι, die Schwungkraft, die dem χινεῖσϑαι des obigen dialektischen Beweises entspricht, an. Diese Schwungkraft bleibt sich bei den Göttern immer gleich, bei der Menschenseele nimmt sie zu und ab, ihre Abnahme aber bindet sie eben an einen sterblichen Leib. Wie oben den Begriff χι- γνεῖσθαι, 50 führt auch hier 5, den Begriff ᾿πτεροῦσϑαι zuerst in un- tergeordneter, attributiver Stellung ein: ἐοικέτω ξυμφύτῳ δυνάμει
m ντὦ--- -ἡ
40 TAATQNOZ
βοῦσα, αὐτὸ αὑτὸ δοχοῦν κινεῖν διὰ τὴν ἐκείνης δύναμιν, ζῶον τὸ ξύμπαν ἐχλήϑη, ψυχὴ καὶ σῶμα παγέν, ϑνητόν τ᾽ ἔσχεν ἐπωνυμίαν" ἀϑάνατον δὲ οὐδ᾽ ἐξ ἑνὸς λόγου λε- λογισμένου, ἀλλὰ πλάττομεν οὔτε ἰδόντες οὔτε ἱχανῶς γοήσαντες ϑεόν, ἀϑάνατόν τι ζῶον, ἔχον μὲν ψυχήν, ἔχον δὲ σῶμα, τὸν ἀεὶ δὲ χρόνον ταῦτα ξυμτιεφρυχότα. ἀλλὰ ταῦτα μὲν δή, ὅπῃ τῷ ϑεῷ φίλον, ταύτῃ ἐχέτω re καὶ λε- γέσϑω" τὴν δ᾽ αἰτίαν τῆς τῶν “ιτερῶν ἀπττοβολῆς, δι᾿ ἣν ψυχῆς arroggei, λάβωμεν. ἔστι δέ τις τοιάδε.
26. Πέφυχεν ἡ πτεροῦ δύναμις τὸ ἐμβριϑὲς ἄγειν ἄνω μετεωρίζουσα, ἡ τὸ τῶν ϑεῶν γένος οἶχεῖ" χεχοι- γώνηχε δέ πῇ μάλιστα τῶν περὶ τὸ σῶμα τοῦ ϑείου [ψυχή]. τὸ δὲ ϑεῖον χαλόν, σοφόν, ἀγαϑόν, καὶ πᾶν ὅ τι τοιοῦτον" τούτοις δὴ τρέφεταέ τε καὶ αὔξεται μάλιστά γε τὸ τῆς Ψυχῆς πτέρωμα, αἰσχρῷ δὲ καὶ καχῷ καὶ τοῖς ἐναν- τίοις φϑίνει τὲ χαὶ διόλλυται. ὁ μὲν δὴ μέγας ἡγεμὼν ἐν οὐρανῷ Ζεύς, ἐλαύνων τιτηνὸν AQUA, πρῶτος πορεύεται, διακοσμῶν πάντα χαὶ ἐπιμελούμενος" τῷ δ᾽ ἕπεται στρα- τιὰ ϑεῶν TE χαὶ δαιμόνων, χατὰ ἕνδεχα μέρη χεχοσμὴη- μένη" μένει γὰρ Ἑστία ἐν ϑεῶν οἴχῳ μόνη" τῶν δὲ ἄλλων ὅσοι ἐν τῷ τῶν δώδεχα ἀριϑμῷ τεταγμένοι ϑεοὶ ἄρχοντες ἡγοῦνται χατὰ τάξιν ἣν ἕχαστος ἐτάχϑη. πολλαὶ μὲν οὖν χαὶ μαχάριαι ϑέαι τε καὶ διέξοδοι ἐντὸς οὐρανοῦ, ἃς ϑεῶν ὑποπτέρου ζεύγους χαὶ ἡνιόχου. lam vero inter corporea ala (τὸ πτέ-
Terz μὲν οὐσα καὶ ἐπτερωμένη μα) maxime particeps est rerum ΧΘῈΣ δι ivinarum. Quidquid autem divi-
In Bezug auf die Übersetzung, ist num est, id in pulchro, honesto, das εἷς in ἀϑάνατον δὲ οὐδ᾽ ἐξ bono cernitur etc. Der Gedanke ἑνὸς λόγου λελογισμένου hervor- der ersten Worte πέφυχεν --- οἰχεῖ zuheben. Wie oben cap. 24 (αὐ- und der der späteren τὸ δὲ ϑεῖον τὴν δὲ μηδ᾽ ἐξ δγὸς), so trennt — διόλλυται verlangt als Gedanken Plato hier auch das ἑνὸς von seiner des vermittelnden Satzes unbedingt
Negation durch ‚die Prapöskion und sagt οὐδ᾽ ἐξ ἑνὸς statt ἐξ οὐδενός.
cap. 26. Der erste Satz ist nach Stallb. mit Streichung des sinnentstellenden W. wvyn zu er- klären: Alae vis ita comparata est, ut gravia sursum evehat in ea loca, in quibus deorum genus habitat,
den angegebenen, verlangt als Sub- jekt zu χεχοινώνηκε den Begriff τὸ πτέρωμᾳ.
Ἐντὸς οὐρανοῦ ist unser „un- terhalb des ‚Himmelsgewölbes“ und daher τὰ ἔξω τοῦ οὐρανοῦ die Welt, welche über dem Himmels- gewölbe, jenseits desselben gedacht
®AIAPOR. 41
γένος εὐδαιμόνων Erriorgäperar, “τράττων ἕχαστος αὐτῶν τὸ αὑτοῦ, ἕπεται δὲ ὃ ἀεὶ ἐϑέλων TE καὶ δυνάμενος" φϑό- vos γὰρ ἔξω ϑείου χοροῦ ἵσταται" ὅταν δὲ δὴ σπιρὸς δαῖτα χαὶ ἐπὶ ϑοίνην ἴωσιν, ἄχραν ὑπὸ τὴν ὑτιουράνιον ἁψῖδα πορεύονται τιρὸς ἄναντες ἤδη" τὰ μὲν ϑεῶν ὀχήματα ἰσορρόπεως εὐήνια ὄντα ῥᾳδίως πορεύεται, τὰ δὲ ἄλλα μό- a Botser γὰρ ὁ τῆς κάχης ἵππος μετέχων, ἐστὶ τὴν γῆν ῥέπων τὲ χαὶ βαρύνων, ᾧ μὴ καλῶς ῇ τεϑραμμένος τῶν ἡνιόχων" ἔνϑα δὴ πόνος TE χαὶ ἀγὼν ἔσχατος ψυχῇ τιρό- χειται. αἱ μὲν γὰρ ἀϑάνατοι χαλούμεναι, ἡνίκ᾽ av πρὸς ἄχρῳ γένωνται, ἔξω στορευϑεῖσαι ἔστησαν Errl τῷ τοῦ οὐ- ρανοῦ νώτῳ, στάσας δὲ αὐτὰς περιάγει N) cegıpoga, αἱ δὲ ϑεωροῦσι τὰ ἔξω τοῦ οὐρανοῦ.
2. Τὸν δὲ ὑπερουράνιον τόσον οὔτε τις ὑμνησέ zw τῶν τῇδε ποιητὴς οὔτε σοϑ' ὑμνήσει κατ᾽ ἀξίαν, ἔχει δὲ ὧδε. TOhENTEON γὰρ οὖν τό γε ἀληϑὲς εἰπεῖν, ἄλ- λως TE χαὶ σιερὶ ἀληϑείας λέγοντα. N γὰρ ἀχρώματός τὲ χαὶ ἀσχημάτιστος χαὶ ἀγαφὴς οὐσία ὄντως ψυχῆς οὖσα κυβερνήτῃ μόνῳ ϑεατὴ vo regt nv vo τῆς ἀληϑοῦς ἐπι- στήμης γένος τοῦτον ἔχει τὸν τόπον. ἅτ᾽ οὖν ϑεοῦ διάνοια vo τὲ χαὶ ἐπιστήμῃ ἀχηράτῳ τρεφομένη (χαὶ ἁπτάσης ψυ-
= u ἊΝ N 2 “ IE \ , χῆς, ὁση ἂν μέλλῃ τὸ τεροσῆχον δέξεσϑαι), ἰδοῦσα διὰ χρό- vov τὸ ὃν ayand τε καὶ ϑεωροῦσα τἀληϑῆ τρέφεται καὶ εὐπαϑεῖ, ἕως ὧν κύχλῳ ἡἣ περιφορὰ εἰς ταὐτὸν περιενέγ-
wird. Mit dem καλούμεναι in αἱ ἐπεῤῥώσαντο ἄνακτος χρατὸς
μὲν γὰρ ἀϑάνατοι χαλούμεναι weist S. auf das zurück , was er cap. 25 mit οὐδ᾽ ἱχανῶς vonsav- τες κ. τ. δ. über die Unsterblichen gesagt hat. Ἢ περιφορὰ ist „das Himmelsgewölbe ın seiner Um- drehung“.
Schliefslich ist auf die Form der Darstellung aufmerksam zu machen: S. schildert hier das Gewaltigste und Erhabenste, das jemals menschliche Phantasie erdacht hat, mit wirklich Homerischer Einfachheit: Ἦ, καὶ χυανέῃσιν en’ ὀφρύσι νεῦσε Κρο- νίων᾽ ἀμβρόσιαι δ᾽ ἄρα χαῖται
ἀπ ἀϑανάτοιο᾽ μέγαν δ᾽ ἐλέλιξεν Ὄλυμπον.
cap. 27. Dies Kapitel ist das schwierigste der Rede. Um es zu verstehen, mufs man vor allem fest- halten, dafs S. hier nur von den Göttern redet, wie er ja seine Dar- stellung schliefst mit den W. χαὶ οὗτος μὲν ϑεῶν Blog, Die schwie- rigen W. nun sind: ἅτ᾽ οὖν ϑεοῦ — περιενέγχῃ. Ich halte nun die Lesart Imm. Beckers und C. F. Her- manns für die richtige, schliefse aber die W. καὶ ἁπάσης ψυχῆς --- δέξεσθαι in Parenthese und erkläre
42 ΠΛΑΤΩΝΟΣ
un‘ ἐν δὲ τῇ σπτεριόδῳ χαϑορᾷ μὲν αὐτὴν δικαιοσύνην, χαϑ- ορᾷ δὲ σωφροσύνην, χαϑορᾷ δὲ ἐσιστήμην, οὐχ ἡ γένε- σις σιρόσεστιν, οὐδ᾽ m ἐστί που ἑτέρα ἐν ἑτέρῳ οὐσα ὧν ἡμεῖς νῦν ὄντων καλοῦμεν, ἀλλὰ τὴν ἐν τῷ ὅ ἐστιν ὃν ὃν- τως ἐγιιστήμην οὐσαν᾿ χαὶ τἀάλλα ὡσαύτως τὰ ὄντα ὄντως ϑεασαμένη χαὶ ἑστιαϑεῖσα, δῦσα στάλιν εἰς τὸ εἴσω τοῦ οὐρανοῦ, οἴχαδε ἤλϑεν, ἐλϑούσης δὲ αὐτῆς ὃ ἡνίοχος πρὸς τὴν φάτνην τοὺς ἵσίπους στήσας παρέβαλεν ἀμβροσίαν τὲ χαὶ ἐπι αὐτῇ νέκταρ ἐπότισε.
28. Kal οὗτος μὲν ϑεῶν βίος" αἱ δὲ ἄλλαι ψυ- χαί, ἡ μὲν ἄριστα ϑεῷ ἑπομένη χαὶ εἰχασμένῃ ὑπιερῆρεν eis τὸν ἔξω τόπον τὴν τοῦ ἡγιόχου χεφαλήν, χαὶ συμ- χιδριηνέχϑη τὴν zregıpogav, ϑορυβουμένη ὑπὸ τῶν ἵπτεων χαὶ μόγις χκαϑορῶσα τὰ ὄντα᾽ ἡ δὲ τοτὲ μὲν ἦρε, τοτὲ δὲ
dann: „Da nun göttliches Denken sich durch reine Gedanken und rei- nes Wissen nährt — und ebenso das jeder Seele, die das Gute in sich aufnehmen soll — so sieht es nach längerer Zeit das Seiende gern (einmal wieder) und stärkt sich im Anschauen der Wahrheit und ist (bleibt nun) glücklich, bis der Um- schwung es wieder an dieselbe Stätte bringt“; d. h.: Während der göttliche Leib sich mit Nektar und Ambrosia nährt, hat der gött- liche Geist als Nahrung das An- schauen der Ideale nötig. Diese schaut er nicht während der gan- zen Fahrt durch das Himmelsge- wölbe; sondern nur von Zeit zu Zeit erhebt sich das göttliche We- sen über den Himmel hinaus; dann stärkt sich der Geist durch den Anblick der Ideale, und nun setzen die Götter in seligem Glück ihre Fahrt fort u. s. w.
Ist der Gedanke dieses Satzes klar gelegt, so bietet das Kapitel für das Verständnis kaum noch Schwierigkeiten. Einen eigenen Reiz aber hat es, wenn ὃ. mitten in diese erhabenen Vorstellungen und hohen Gedanken eine schel-
mische Bemerkung wirft. Solcher Art sind die ersten Worte: „Kein Dichter hat das würdig gepriesen und keiner wird es würdig preisen: es steht aber so damit d. h. ich aber werde es dir auseinander- setzen“. Und solcher Art ist wohl auch der Schluls des Kapitels, in dem die Darstellung plötzlich aus dem Präsens in den Aorist fällt. cap. 28. In diesem und dem folg. Kapitel schildert S., dem ewig- gleichen, glücklichen Leben der Götter gegenüber, die, wann sie wollen, sich durch den Anblick der Ideale neu beleben, das wandel- bare Seelenleben der Sterblichen. Deren Seelen erreichen nicht mit dem ganzen Gespann den ὑπερ- ουράνιος τόπος, sondern erheben sich höchstens so weit, dals das Haupt. des Wagenlenkers in den Him- mel hineinschaut und nur mit Mühe einen Blick auf das Seiende wirft. Aber auch er sieht dasselbe nicht dauernd, sondern τότε μὲν ἦρε, τότε δὲ ἔδυ. Die Seelen, deren ἡνίοχος nun gar nicht in den Him- mmel hineingeschaut hat, gewin- nen deshalb auch kein Wissen, son- dern nähren sich, wie es mit einem
ΦΑΙ͂ΔΡΟΣ. 43
ἔδυ, βιαζομένων δὲ τῶν ἵππων τὰ μὲν εἶδε, τὰ δ᾽ οὔ" αἱ δὲ δὴ ἄλλαι γλιχόμεναι μὲν ἅπασαι τοῦ ἄνω ἕπονται, ἀδὺυ- γατοῦσαι δὲ ὑποβρύχιαι ξυμττεριφέρονται, ττατοῦσαι ἀλ- λήλας καὶ ἐπιβάλλουσαι, ἑτέρα τιρὸ τῆς ἑτέρας πειρωμένη γενέσϑαι. ϑόρυβος οὖν καὶ ἅμιλλα καὶ ἱδρὼς ἔσχατος γί- γνδται, οὗ δὴ χαχία ἡνιόχων πολλαὶ μὲν χωλεύονται, 1coh- λαὶ δὲ πολλὰ πτερὰ ϑραύονται᾽ πᾶσαι δὲ πολὺν ἔχουσαι zeovov ἀτελεῖς τῆς τοῦ ὄντος ϑέας ἀπέρχονται, καὶ ἀττελ- ϑοῦσαι τροφῇ δοξαστῇ χρῶνται. οὗ δ᾽ ἕνεχ᾽ ἡ ττολλὴ σττου- δή, τὸ ἀληϑείας ἰδεῖν “τεδίον οὗ ἐστίν, 7 τὸ δὴ προσ- ἤχουσα ψυχῆς τῷ ἀρίστῳ vom ἐχ τοῦ ἐχεῖ λειμῶγος τυγχάνει οὖσα, N TE τοῦ πιτεροῦ φύσις, ᾧ ψυχὴ κουφίζε- ται, τούτῳ τρέφεται ϑεσμός τε Yöokoreias ὅδε, ἥτις ἂν ψυχὴ ϑεῷ ξυνοτεαδὸς γενομένη κατίδῃ τι τῶν ἀληθῶν, μέχρι τὲ τῆς ἑτέρας περιόδου εἶναι ἀπήμονα, χὰν ἀεὶ τοῦτο δύνηται ποιεῖν, ἀεὶ ἀβλαβῆ εἶναι" ὅταν δὲ ἀδυνα- τήσασα ἐπισπέσϑαι μὴ ἴδη., καί τινι συντυχίᾳ χρησαμένη λήϑης τε χαὶ vorlag ττλησϑεῖσα βαρυνϑῇ, βαρυνϑεῖσα δὲ σιτερορρυήσῃ τε χαὶ ἐπὶ τὴν γὴν ττέσῃ, τότε νόμος ταύτην μὴ φυτεῦσαι εἰς μηδεμίαν ϑηρείαν φύσιν ἐν τῇ πρώτῃ γενέσει, ἀλλὰ τὴν μὲν τιλεῖστα ἰδοῦσαν εἰς γονὴν ἀνδρὸς γενησομένου φιλοσόφου ἢ φιλοχάλου ἢ μουσιχοῦ τινὸς χαὶ ἐρωτιχοῦ, τὴν δὲ δευτέραν εἰς βασιλέως ἐννόμου ῇ πολεμικοῦ χαὶ ἀρχιχοῦ, τρίτην εἰς πολιτικοῦ ἢ τινος οἶχο- γομιχοῦ ἢ “χρηματιστικοῦ, τετάρτην εἰς φιλοπόνου γυ- μναστιχοῦ ἢ zvegi σώματος ἴασίν τινος ἐσομένου, euren? μαντιχὸν βίον ἢ τινα τελεστιχὸν ἕξουσαν" ἕχτῃ ποιητιχὸς
Seitenhieb auf die Sophisten heilst, dentia.... Quoecirca χαὶ expli- von dem Meinen, dem Schein. care licet id est, hoc est. D. H. In der Aufzählung der neun Stu- Die Begriffe ἐρωτιχὸς und ἄρχι-
fen menschlicher Seelen ist zu ach- ten auf das zei in φιλοσόφου ἢ φιλοχάλου ἡ μουσιχοῦ τινος καὶ ἐρωτικοῦ und Evvouov ἢ πολεμι- χοῦ χαὶ ἀρχιχκοῦ. Von diesem καὶ gilt, was Stallbaum über das χαὶ in zal τινι ovvruyla sagt: haec adduntur ad interpretenda praece-
xög umfassen hier ‚als generelle ihre einzelnen mit ἢ — ἢ einan- der gegenübergestellten Einzelbe- griffe. Dafs aber S. die Seele des Dichters so tief stellt, erklären an- dere Dialoge, in denen Plato sagt, aus dem Dichter rede nicht er selbst, sondern ein Gott.
44 ITAATQNOE
ἢ τῶν χερὶ μέμησίν τις ἄλλος ἁρμόσει, ἑβδόμῃ δημιουργι- χὸς ἢ γεωργικός, ὀγδόῃ σοφιστιχὸς ἢ δημοτιχός, ἐννάτῃ τυρανγγιχός.
29. Ἔν δὴ τούτοις ἅπιασιν ὃς μὲν ἂν δικαίως δια- γάγῃ, ἀμείνονος μοίρας μεταλαμβάνει, ὃς δ᾽ ἂν ἀδίκως, χείρονος. εἰς μὲν γὰρ τὸ αὐτὸ ὅϑεν ἤχει ἡ ψυχὴ Exaorn οὐκ ἀφιχνεῖται ἐτῶν μυρίων" οὐ γὰρ πτεροῦται πρὸ τοσούτου χρόνου, zuhmv N) τοῦ φιλοσοφήσαντος ἀδόλως ἢ γαιδεραστήσαντος μετὰ φιλοσοφίας" αὗται δὲ τρίτῃ zregı- όδῳ τῇ χιλιετεῖ, ἐὰν ἕλωνται τρὶς ἐφεξῆς τὸν βίον τοῦ- τον, οὕτω τιτερωϑεῖσαι τρισχιλιοστῷ ἔτει ἀττέρχονται" αἵ δὲ ἄλλαι, ὅταν τὸν πιρῶτον βίον τελευτήσωσι, χρίσεως ἔτυχον, χριϑεῖσαι δὲ ai μὲν εἰς τὰ ὑττὸ γῆς δικαιωτήρια ἐλϑοῦσαι δίχην ἐχείνουσιν, αἱ δ᾽ εἰς τοὐρανοῦ τινὰ τόττον ὑχεὸ τῆς δίχης χουφισϑεῖσαι διάγουσιν ἀξίως οὗ ἐν av- ϑρώπου εἴδει ἐβίωσαν βίου. τῷ δὲ χιλιοστῷ ἀμφότεραι ἀφιχνούίμεναι Errt χλήρωσίν τε χαὶ αἵρεσιν τοῦ δευτέρου βίου αἱροῦνται ὃν ἂν ἐθέλῃ ἑχάστη" ἕνϑα καὶ εἰς “ϑηρίου βίον ἀνϑρωχείνη Wogn ἀφικνεῖται, χαὶ ἐχ ϑηρίου, ὅς orte ἄνϑρωσος ἣν, πάλιν εἰς ἄνϑρωπον. οὐ γὰρ ἢ γε μή ποτὲ ἰδοῦσα τὴν ἀλήϑειαν εἰς τόδε ἥξει τὸ σχῆμα. δεῖ γὰρ ἄν- ϑρωσίον ξυνιέναι χατ᾽ εἶδος λεγόμενον, ἐχ πολλῶν ἰὸν αἰσϑήσεων εἰς ἕν λογισμῷ ξυναιρούμενον" τοῦτο δέ ἐστιν ἀνάμνησις ἐχείνων. & scor' εἶδεν ἡμῶν ἡ ψυχὴ συμττορευ- ϑεῖσα Fer) χαὶ ὑπεριδοῦσα ἃ νῦν εἶναέ φαμεν, καὶ ἀναχύ- ψασα εἰς τὸ ὃν ὄντως. διὸ δὴ δικαίως μόνη πτεροῦται N) τοῦ φιλοσόφου διάνοια" πρὸς γὰρ Exelvorg ἀεί ἐστε μνήμῃ
cap. 29. Scherz ist es, wenn tificiert er auch den φιλοσοφῶν
S., was er in der Republik bei Erörterung derselben Frage nicht thut,: von einer bestimmten Zahl von Jahren, von zehntausend, tau- send und dreitausend Jahren spricht, und wenn er das Wort εἶδος wie- der in der bekannten sophistisch- philologischen Weise erklärt: τοῦ- To δέ ἐστιν ἀνάμνησις ἐκείνων, & ποτ᾽ εἶδεν. Spalsend iden-
ἀδόλως, und den παιδεραστῶν με- τὰ φιλοσοφίας. Γι den W. πρὸς γὰρ ἐχείνοις ἔστι μνήμῃ κατὰ δύναμιν δ. re &. erklärt Stallbaum die Re- densart πρός τινὶ εἶναι vel γέγνε- σϑαι 1. 6. in aliqua re esse de- fixum, totum in aliqua re esse. Sub- jekt zu πρὸς ἐχείνοις ἐστίν ist natürlich ἡ διώνοια; πρός τοῦ
ΦΑΙΔΡΟΣ. 45
χατὰ δύναμιν, τιρὸς οἵσττερ ϑεὸς ὧν ϑεῖός ἐστι. τοῖς δὲ δὴ τοιούτοις ἀνὴρ ὑπομνήμασιν ὀρϑῶς χρώμενος, τελέους ἀεὶ τελετὰς τελούμενος, τέλεος ὄντως μόνος γίγνεται" ἐξιστάμενος δὲ τῶν ἀνϑρωπιένων σπουδασμάτων Aal τιρὸς τῷ ϑείῳ γιγνόμενος νουϑετεῖται μὲν ὑπὸ τῶν πολλῶν ὡς “αραχινῶν, ἐνθουσιάζων δὲ λέληϑε τοὺς πτολλούς.
30. Ἔστι δὴ οὖν δεῦρο ὃ πᾶς ἥκων λόγος περὶ τῆς τετάρτης μανίας, ἣν ὅταν τὸ τῆδέ τις ὁρῶν κάλλος, τοῦ ἀληϑοῦς ἀναμιμνησχόμενος, στιτερῶταί TE καὶ ἀναπτερού- μενος πιροϑυμούμεγνος ἀνατιτέσϑαι, ἀδυνατῶν δέ, ὄρνι- ϑὸς δίκην βλέπων ἄνω, τῶν χάτω δὲ ἀμελῶν, αἰτίαν ἔχει ὡς μανιχῶς διαχείμενος " ὡς ἄρα αὕτη σπιασῶν τῶν ἐνϑου- σιάσεων ἀρίστη τε καὶ ἐξ ἀρίστων τῷ τε ἔχοντι καὶ τῷ κοι- γωνοῦντι αὐτῆς γίγνεται, καὶ ὅτι ταύτης μετέχων τῆς μα-
γίγνεσϑαι heilst nun oft „sich eif- rig mit etwas beschäftigen“; legen wir denselben Begriff in den Aus- druck πρός τινι εἶναι, so erhal- ten wir als passenden Gedanken: „Der Geist des Philosophen treibt immer vermöge der Erinnerung nach Kräften dasjenige, dessen Betrieb die göttliche Natur ausmacht“, d.h. wie S. weiterhin sagt: N φιλοσό- φοῦυ διάνοια ἀεὶ γίγνεται πρὸς τῷ ϑείῳ.
cap. 30. Den hier beginnen- den neuen Abschnitt führt S. im Gegensatze zu dem vorigen Ab- schnitte mit einem langen, vollen Satze ein und kennzeichnet damit gleich die Art der nun folgenden Redeweise, die durchgängig ent- gegen der Einfachheit der früheren Kapitel grofse Fülle und poetischen Schwung zeigt. Die W. ἣν ὅταν τὸ τῇδέ τις δρῶν --- ἐραστὴς χα- λεῖται hat wohl auch Stallbaum nieht richtig erklärt. Er sieht in ἣν scil. μανίαν einen Akkusativ der Beziehung und verbindet za nv μανίαν --- ἀιτίαν ἔχει ὡς μα- γιχῶς διαχείμενος. Ich glaube, man muls bei der Erklärung dieser schwierigen Stellen ausgehen von
den W. ὡς ἄρα αὕτη πασῶν τῶν ἐνθουσιάσεων ἀρίστη κ. τ. λ..) wel- che den eigentlichen Gedanken des Satzes enthalten. Mit ὡς ἄρα nun nimmt Plato einen Gedanken, den er hat fallen lassen, wieder auf. Diesen Gedanken hat er erst mit nv einleiten und, im Hinblick auf das im Beginn‘ der Rede Gesagte, etwa fortfahren wollen: ἣν ἐλέγομεν ϑείᾳ τινὶ δόσει τοῖς ἀνϑρώποις δίδοσϑαι (ef. cap. 22). Nun wird der Satz schwierig, weil auch, wie Stallbaum richtig erklärt, der Zwi- schensatz eine Anakoluthie enthält;
denn an πτερῶται wird mit τε καὶ kein Konjunktiv angeknüpft, son- dern der Vordersatz verläuft mit Participien, die vielen vorhergehen- den Partieipien lassen den Redner dieKonstruktion vergessen und statt eines βλέπῃ und ἀμελῇ ein βλέπων und ἀμελῶν setzen. Richtig kon- struiert mulste der Satz also lauten:
nv —orTav τὸ τῇδέ Tıc δρῶν κάλλος πτερῶταί τε καὶ βλέπῃ, ἄνω, τῶν δὲ χάτω ἀμελῇ; αἰτίαν ἔχει ὡς μα- νικῶς διακείμενος — πασῶν τῶν ἐνθουσιάσεων ἀρίστην εἶναι ἐλέ- γομεν d. i. und diese μανία --- wenn einer im Anblick der irdi-
46 IIAATQANOE
vias ὃ ἐρῶν τῶν καλῶν ἐραστὴς καλεῖται. χαϑάπερ γὰρ εἴρηται, ττἄσα μὲν ἀνϑρώπου ψυχὴ φύσει τεϑέαται τὰ ὄντα, ἢ οὐχ ἂν ἦλϑεν εἰς τόδε τὸ ζῶον, ἀναμιμνήσχεσϑαι δ᾽ ἐχ τῶνδε ἐχεῖνα οὐ δάδιον ἁπάσῃ, οὔτε ὅσαι βραχέως εἶδον τότε ταχεῖ, οὔτε αἱ δεῦρο πεσοῦσαι ἐδυστύχησαν, ὥστε ὑσιό τινων ὁμιλιῶν ἐπὶ τὸ ἄδιχον τραπόμεναι λήϑην ὧν τότε εἶδον ἱερῶν ἔχειν. ὀλίγαι δὴ λείπονται, αἷς τὸ τῆς μνήμης ἱχανῶς πιἀρεστιν" αὗται ÖL, ὅταν τι τῶν ἐχεῖ ὁμοίωμα ἴδωσιν, ἐχτελήττονται χαὶ οὐχέϑ᾽ αὑτῶν γίγνον- ται, ὃ δ᾽ ἔστι τὸ πάϑος ἀγνοοῦσι διὰ τὸ μὴ ἱχανῶς δεαι- σϑάνεσϑαι. δικαιοσύνης μὲν οὖν χαὶ σωφροσύνης, καὶ ὅσα ἄλλα τίμια ψυχαῖς, οὐχ Eveorı φέγγος οὐδὲν ἐν τοῖς τῇδε δὁμοιώμασιν, ἀλλὰ δι ἀμυδρῶν ὀργάνων μόγις αὐ- τῶν χαὶ ὀλίγοι ἐπὶ τὰς εἰχόνας ἰόντες ϑεῶνται τὸ τοῦ εἰχκασϑέντος γένος" κάλλος δὲ τότ᾽ mv ἰδεῖν λαμτερόν, σὺν εὐδαίμονι χορῷ μαχαρίαν ὄψιν τὲ καὶ ϑέαν, ἑπόμενοι μετὰ μὲν Διὸς ἡμεῖς, ἄλλοι δὲ μετ᾽ ἄλλου ϑεῶν, εἶδόν τε χαὶ ἐτελοῦντο τῶν τελετῶν ἣν ϑέμις λέγειν μαχαριωτά- τὴν, ἣν ὠργιάζομεν δλόχληροι μὲν αὐτοὶ ὄντες xal ἀπτα- ϑεῖς χαχῶν, ὅσα ἡμᾶς ἐν ὑστέρῳ χρόνῳ ὑπέμενεν, δλό- χληρα δὲ καὶ ἁπλᾷ καὶ ἀτρεμῆ χαὶ εὐδαέμονα φάσματα μυούμενοί Te nal ἐττοτετεύοντες ἐν αὐγῇ χαϑαρᾷ, καϑαροὶ ὄντες χαὶ ἀσήμαντοι τούτου, ὃ νῦν σῶμα ττιερεφέροντες ὀνομάζομεν, ὀστρέου τρότιον δεδεσμευμένοι.
81. Ταῦτα μὲν οὖν μνήμῃ χεχαρίσϑω, δε ἣν πόϑῳ
schen Schönheit Flügel bekommt und wie ein Vogel nach oben schaut und sich nicht um das da unten kümmert, heifst er ja ein μανικῶς διαχείμενος — ist, wie wir im Eingange unserer Rede sag- ten; von allen Begeisterungen die beste u. 5. w.
Weiterhin ist darauf aufmerksam zu machen, dafs das αὐτῶν in den W. δι᾿ ἀμυδρῶν ὀργάνων μόγις αὐτῶν zu dem folgenden εἰχόνας zu ziehen ist „die Abbilder von ihnen“ d. h. von den kurz zuvor
erwähnten δικαιοσύνη und ow- φροσύνη. Die Stellung der W. in diesem und dem folg. Kapitel er- innert eben vielfach an den Dichter; die zusammengehörigen W. sind oft getrennt, wie gleich im Anf. des Kap.: τὸ τῇδέ τις ὀρῶν κάλλος u. a. Einen Anflug von Scherz enthält aber wohl das ἡμεῖς in ἑπόμενοι μετὰ τοῦ Διὸς ἡμεῖς, mit welchem S. auch dem Ph. die Seele eines Philosophen zuspricht.
eap. 31. In diesem und dem folg. Tan erklärt S, das Entstehen
ΦΑΙΔΡΟΣ. 47
τῶν τότε νῦν μαχρότερα εἴρηται" ττερὶ δὲ κάλλους, ὥστιερ εἴχεομεν, μετ᾿ ἐχείνων re ἔλαμττεεν ὄν, δεῦρό τε ἐλϑόντες χατειλήφαμεν αὐτὸ διὰ τῆς ἐναργεστάτης αἰσϑήσεως τῶν ἡμετέρων στίλβον ἐναργέστατα. διμις γὰρ ἡμῖν ὀξυτάτῃ τῶν διὰ τοῦ σώματος ἔρχεται αἰσϑήσεων, ἡ φρόνησις οὐχ δρᾶται" δεινοὺς γὰρ ἂν παρεῖχεν ἔρωτας, εἴ τι τοιοῦτον ἑαυτῆς ἐναργὲς εἴδωλον παρείχετο εἰς ὄψιν ἰὸν καὶ τἀλλα ὅσα ἐραστά" γῦν δὲ χάλλος μόνον ταύτην᾽ ἔσχε μοῖραν, ὥστ᾽ ἐχφανέστατον εἶναι χαὶ ἐρασμιώτατον. ὃ μὲν οὖν μὴ νεοτελὴς ἢ διεφϑαρμένος οὐκ ὀξέως ἐνθένδε ἐχεῖσε φέρεται τιρὸς αὐτὸ τὸ χάλλος, ϑεώμενος αὐτοῦ τὴν τῇδε ἐχεωνυμίαν, ὥστε οὐ σέβεται προσορῶν, ἀλλ᾽ ἡδονῇ τεαρα- δοὺς τετράποδος νόμον βαίνειν ἐπειχειρεῖ καὶ στεαιδοστιορεῖν, χαὶ ὕβρει προσομιλῶν οὐ δέδοιχεν οὐδ᾽ αἰσχύνεται πιαρὰ φύσιν ἡδονὴν διώχων᾽ ὃ δὲ ἀρτιτελής, ὃ τῶν τότε πτολυ- ϑεάμων, ὅταν ϑεοειδὲς πρόσωττον ἴδῃ κάλλος εὖ μεμιμη- μένον ἢ τινα σώματος ἰδέαν, πιρῶτον μὲν ἔφριξε χαί τι τῶν τότε ὑτεῆλϑεν αὐτὸν δειμάτων, εἶτα προσορῶν ὡς ϑεὸν σέβεται, χαὶ εἰ μὴ dedıein τὴν τῆς σφόδρα μανίας δόξαν, ϑύοι ἂν ὡς ἀγάλματι χαὶ ϑεῷ τοῖς τταιδικοῖς. ἰδόν- τα δὲ αὐτὸν οἷον ἐχ τῆς φρίχῃς μεταβολή τε χαὶ ἱδρὼς χαὶ ϑερμότης ἀήϑης λαμβάνει" δεξάμενος γὰρ τοῦ χάλλους τὴν ἀττορροὴν διὰ τῶν ὀμμάτων ἐθερμάνϑη, ἡ ἡ τοῦ χεν --- εἰς ὄψιν ἐὸν schliefst Ὁ, F.
Hermann mit Unrecht in Paren- these; die folg. W. zul τάλλα
der Liebe: sie entsteht, indem der Liebende im Geliebten einen Ab- glanz der während der Präexistenz
der Seele geschauten Schönheit wahrnimmt; den Eindruck dieser Schönheit nimmt er auf mittels des Auges, des Gesichtssinnes, und, aufgenommen, wirkt er in ihm auf seine Seele und auf deren Befähi- gung, Schwingen zu treiben; er weckt gewissermalsen die schlum- mernde Natur, den schlummernden Keim der Schwingen; er beginnt zu schwellen und versetzt nun den Liebenden in jene bekannte Unruhe, die man μανία nennt.
Die W. δεινοὺς γὰρ ἂν παρεῖ-
ὅσα ἐραστὰ schweben alsdann in der Luft und verlieren jede Bedeu- tung. Denn das χαὲ in diesen W. korrespondiert mit dem vorherge- henden τοιοῦτον und entspricht dem lateinischen atque nach Aus- drücken der Ähnlichkeit. Der Ge- danke ist: Mittels der sinnlichen Wahrnehmung gewinnen wir nur eine Wiedererinnerung an das Ideal der Schönheit, das wir während der Präexistenz unserer Seele einmal geschaut haben, nicht aber an das Ideal der φρόνησις: denn dies würde
nn — —_ ὁ
48 ΠΛΆΤΩΝΟΣ
πτεροῦ φύσις ἄρδεται, ϑερμανϑέντος δὲ ἐτάχη τὰ πιερὶ τὴν ἔχφυσιν, ἃ στιάλαι VO σχληρότητος συμμεμυχότα εἶργε μὴ βλαστάνειν, ἐπιρρυείσης δὲ τῆς τροφῆς ᾧδησέ τε χαὶ ὥρμησε φύεσθαι ἀτιὸ τῆς ῥίζης ὁ τοῦ πτεροῦ χαυλὸς ὑττὸ σἂν τὸ τῆς ψυχῆς εἶδος" 700 γὰρ ἢν. τὸ aha πεερωτή.-
32. Zei οὖν ἐν τούτῳ ὅλη χαὶ ἀγαχηχκίει, καὶ ὅ7ιερ τὸ τῶν ὁδοντοφυούντων τιάϑος zregl τοὺς ὀδόντας γίγνεται, ὅταν ἄρτι φυῶσι, χνῆσίς τὲ καὶ ἀγανάχτησις περὶ τὰ οὖλα, ταὐτὸν δὴ πέπονϑεν ἢ τοῦ πτεροφυεῖν ἀρχομένου ψυχή" ζεῖ τὲ χαὶ ἀγαναχτεῖ χαὶ γαργαλίξεται φύουσα τὰ χύτερᾶ. ὅταν μὲν οὺν βλέπουσα πρὸς τὸ τοῦ παιδὸς χάλλος ἐχεῖϑεν μέρη ἐπιόντα καὶ δέοντα, ἃ δὴ διὰ ταῦτα ἵμερος χαλεῖται, δεχομένη τὸν ἵμερον ἄρδηταί τὲ χαὶ ϑερμαίνη- ται, λωφᾷ τὲ τῆς ὀδύνης χαὶ γέγηϑεν" ὅταν δὲ χωρὶς γένηται χαὶ αὐχμήση, τὰ τῶν διεξόδων στόματα, ἡ τὸ γτερὸν ὁρμᾷ, Ovvavamvousva μύσαντα ἀπτοχλείει τὴν βλά- στὴν τοῦ σιτεροῦ, ἡ δ᾽ ἐντὸς μετὰ τοῦ ἱμέρου ἀποχεχλῃ- μένη, πηδῶσα οἷον τὰ σφύζοντα, τῇ διεξόδῳ ἐγχρίει ἑχάστῃ τῇ χαϑ' αὑτήν, ὥστε πᾶσα χεντουμένη χύχλῳ ἡ ψυχὴ οἰστρᾷ καὶ ὀδυνᾶται" μνήμην δ᾽ αὖ ἔχουσα τοῦ χα- λοῦ γέγηϑεν. ἐχ δ᾽ ἀμφοτέρων μεμιγμένων ἀδημονεῖ τε τῇ ἁτοττίᾳ τοῦ wadovs χαὶ ἀποροῦσα λυττᾷ καὶ ἐμμανής οὖσα οὔτε νυχτὸς δύναται χαϑεύδειν οὔτε ueF ἡμέραν
eine ganz gewaltige Liebe verur- Eber vergleicht, so sprudelt dies sachen, wenn es ein Abbild von Kapitel von lustigem Humor über.
sich durch den Gesichtssinn auf- nehmen lielse, wie dies das übrige der Liebe Würdige thut.
Τὴν τῇδε ἐπωνυμίαν erklärt Stallbaum richtig: id quod ab ipsa pulchritudinis specie nomen acce- pit suum, sive res pulchras. Ἢ ἐπωγυμία ist gesagt worden für τὸ ὀνομαζόμενον.
cap. 32. Hat S. schon im vor. Kapitel gespalst, z. B. wenn er in den W. ἀλλ᾽ ἡδονῇ παραδοὺς τετράποδος νόμον x. τ. 4. den Menschen den brutis animantibus (St.), etwa dem Hengste oder dem
Schon der ganze Vergleich an sich hat ja viel des Komischen, die An- schaulichkeitaber, mit derS. spricht, der Vergleich desLiebenden mit dem Zahnenden, die grolse Fülle des Aus- drucks — ζεῖ χαὲ ἀναχηκέει, χρὴ- σις καὶ ἀγανάκτησις, ζεῖ χαὶ ‚ey α- ναχτεῖ χαὶ γαργαλίξεται, οἰστρᾷ χαὶ ὀδυνᾶται, ἀδημονεῖ καὶ ἀπο- οοῦσα λυττᾷ ὃ. 8. w. reizt immer mehr zum Lachen, bis man schliels- lich bei der Zusammenstellung des δουλεύειν ἑτοίμη καὶ χοιμᾶσϑαι ὅπου ἂν ἐᾷ τις ἐγγυτάτω τοῦ πόϑου und endlich gar bei den
ΦΑΙΔΡΟΣ. 49
οὗ ἂν ἢ μένειν, ϑεῖ δὲ ποϑοῦσα, ὅτιου ἂν οἴηται ὄψεσθαι τὸν ἔχοντα τὸ χάλλος" ἰδοῦσα δὲ καὶ ἐτιοχετευσαμένη ἵμε- ρον ἔλυσε μὲν τὰ τότε συμτύεφραγμένα, ἀνατιγοὴν δὲ λα- βοῦσα χέντρων τε χαὶ ὠδένων ἔληξεν, ἡδονὴν δ᾽ αὖ ταύ- τὴν γλυχυτάτην ἐν τῷ παρόντι καρποῦται. ὅϑεν δὴ ἑχοῦσα εἶναι οὐχ ἀπτολεδίτεεται, οὐδέ τινα τοῦ καλοῦ περὶ zehelovog ποιεῖται, ἀλλὰ μητέρων τε καὶ ἀδελφῶν καὶ ἑταίρων σπτάν- τῶν λέλησται, χαὶ οὐσίας δι᾿ ἀμέλειαν ἀττολλυμένης rag οὐδὲν τίϑεται, νομίμων δὲ χαὶ εὐσχημόνων, οἷς 7700 τοῦ ἐχαλλωσίέζετο, πάντων καταφρονήσασα δουλεύειν ἑτοίμη χαὶ χοιμᾶσϑαι ὅπου ἂν ἐᾷ τις ἐγγυτάτω τοῦ πόϑου" πρὸς γὰρ τῷ σέβεσϑαι τὸν τὸ κάλλος ἔχοντα ἰατρὸν εὕρηχε μό- γον τῶν μεγίστων πόνων. τοῦτο δὲ τὸ πιάϑος, ὦ ai καλέ, πρὸς ὃν δή μοι ὃ λόγος, ἄνϑρωποι μὲν Ἔρωτα ὀνομά- ζουσι, ϑεοὶ δὲ ὃ καλοῦσιν ἀχούσας εἰχότως διὰ νεότητα γελάσει. λέγουσι δέ, οἶμαι, τινὲς Ὁμηριδῶν ἐχ τῶν ἀπο- ϑέτων ἐπῶν δύο ἔπη εἰς τὸν Ἔρωτα, ὧν τὸ ἕτερον ὑβρι- στιχὸν στάνυ χαὶ οὐ σφόδρα τι ἔμμετρον" ὑμνοῦσι δὲ ὧδε" τὸν δ᾽ ἤτοι ϑνητοὶ μὲν Ἔρωτα χαλοῦσι ποτηγόν, ἀϑάνατοι δὲ Πτέρωτα, διὰ πτερόφοιτον ἀνάγχην. τούτοις δὴ ἔξεστι μὲν τεείϑεσθαι, ἔξεστι δὲ μή" ὅμως den γε αἰτία χαὶ τὸ πάϑος τῶν ἐρώντων τοῦτο ἐχεῖνο τυγχά- γει ὃν.
33. Τῶν μὲν οὖν Διὸς ὀπαδῶν ὃ ληφϑεὶς ἐμβρι- ϑέστερον δύναται φέρειν τὸ τοῦ πτερωνύμου ἄχϑος" ὅσοι δὲ Aoswg τε ϑερατιδυταὶ καὶ μετ᾽ ἐχείνου τυξριξτεόλουν, ὅταν ὑπ Ἔρωτος ἁλῶσι χαί τι οἰηϑῶσιν ἀδιχεῖσϑαι ὑπὸ τοῦ ἐρωμένου, φονιχοὶ χαὶ ἕτοιμοι χαϑιερεύειν αὑτούς TE
\ / 7 ou > x χαὶ τὰ παιδιχά zal οὕτω χαϑ ἕχαστον ϑεόν, οὗ ἕχα-
einem verlorenen Gedichte der Ho- meriden entnommenen Versen laut auflachen möchte. Plato weils auch, dafs er hier übermütig scherzt und verrät es mit den W. ἀχούσας εἰ- χότως διὰ νεότητα γελάσει, die in den W. διὰ νεότητα aber auch wieder einen Scherz bergen. Sonst
Plato, Phädrus.
ist wohl nur aufmerksam zu ma- chen auf den Anklang in den W. ἐχεῖϑεν μέρη ἐπιόντα καὶ ÖE- οντα, ἃ δὴ διὰ ταῦτα ἵμερος καλεῖται.
cap. 88. 5. schildert die Wir- kungen des Eros, die Art, wie sich der Liebende gegen den Geliebten
4
|
50 IIAATQNOZ
0708 ἦν χορευτής, ἐχεῖνον τιμῶν τὲ χαὶ μιμούμενος εἰς τὸ δυνατὸν ζῇ, ἕως ἂν ἡ ἀδιάφϑορος, καὶ τὴν τῇδε πρώ- τὴν γένεσιν βιοτεύει, χαὶ τούτῳ τῷ τρόπῳ πρός TE τοὺς ἐρωμένους χαὶ πρὸς τοὺς ἄλλουξ ὁμιλεῖ τὲ καὶ προσφέρε- ται. τόν τὲ οὐν Ἔρωτα τῶν χαλῶν πρὸς τρόπου ἐκλέγεται ἕχαστος, χαὶ ὡς ϑεὸν αὐτὸν ἐχεῖνον ὄντα ἑαυτῷ οἷον ἄγαλμα τεχταίνεταί τὲ χαὶ χαταχοσμεῖ, ὡς τιμήσων τὲ χαὶ ὀργιάσων. οἱ μὲν δὴ οὖν Aıög Atov τινα εἶναι ζητοῦσι τὴν ψυχὴν τὸν ὑφ᾽ αὑτῶν ἐρώμενον" σχοττοῦσιν οὖν, el φιλόσοφός TE χαὶ ἡγεμονιχὸς τὴν φύσιν, καὶ ὅταν αὑτὸν εὑρόντες ἐρασϑῶσι, πᾶν ποιοῦσιν ὅπτως τοιοῦτος ἔσται. ἐὰν οὖν μὴ πρότερον ἐμβεβῶσι τῷ ἐπιτηδεύματι, τότε ἐπιχειρήσαντες μανϑάγνουσί τὲ ὅϑεν ἄν τι δύνωνται καὶ αὐτοὶ μετέρχονται, ἰχνεύοντες δὲ παρ᾽ ἑαυτῶν ἀνευρί- σχειν τὴν τοῦ σφετέρου ϑεοῦ φύσιν εὐποροῦσι διὰ τὸ συντόγως ἠναγχάσϑαι πρὸς τὸν ϑεὸν βλέπειν, χαὶ ἐφα- σιτόμενοι αὐτοῦ τῇ μνήμῃ ἐνθουσιῶντες ἐξ ἐχείνου λαμ- Bavovoı τὰ ἔϑη χαὶ τὰ ἐπιτηδεύματα, καϑ' ὅσον δυνατὸν ϑεοῦ ἀνϑρώτιῳ μετασχεῖν" χαὶ τούτων δὴ τὸν ἐρώμενον αἰτιώμενοι ἔτι τὲ μᾶλλον ἀγαπιῶσι, χὰν ἐχ “ιὸς ἀρύτω- σιν. ὥσπερ αἱ βάχχαι, ἐπὶ τὴν τοῦ ἐρωμένου ψυχὴν ἔσταν- τλοῦντες ποιοῦσιν ὡς δυνατὸν ὁμοιότατον τῷ σφετέρῳ ϑεῷ. ὅσοι δ᾽ αὖ μεϑ' Ἥρας εἵποντο, βασιλικὸν ζητοῦσι, καὶ
geriert. Der Hauptton ist auf die zug auf den Liebenden, dann auch
W. διὰ τὸ συντόνως ἠναγκάσϑαι πρὸς τὸν ϑεὸν βλέπειν zu legen. Die wahre Liebe zwingt den Lie- benden beständig und ohne Unter- lafs seinen Gott, dem er vor der Menschwerdung folgte, im Auge zu haben. Ihrem Ansturm erliegt schliefslich jeder, aber nicht jeder gleich schnell. Der Philosoph, der aus dem Gefolge des Zeus stammt, „vermag der Wucht des πτερώ- νυμὸς in gesetzterer Weise zu wi- derstehen (ἐμβριϑέστερον); aber auch er giebt sich ihm schliefslich hin und zeigt sich dann thätig im Sinne seines Gottes, zuerst in Be-
in "Bezug auf andere Menschen“ (zei τούτῳ τῷ τρόπῳ --- καὶ πρὸς τοὺς ἄλλους owdsel). Es wird also die wahre Liebe den Charakter des einzelnen offenbaren und entwik- keln; er wird handeln je nach dem Gotte, der einst sein Führer war. Im Gegensatze zu dem Lie- benden, wie ihn die früheren Re- den schilder ten, sucht der wahr- haft Liebende dem Geliebten sowie sich selbst zu nützen. Er nützt sich selbst dadurch, dals er die Bestrebungen seines Gottes zu den seinigen macht und in Bezug hier- auf von andern zu lernen sucht
@AIAPOR. 5l
, m ’ m \ > , > ’ εὑρόντες τιερὶ τοῦτον zcavra δρῶσι τὰ αὐτά" οἱ δὲ Anoh- ” ’ m m co \ \ ’ λωγός TE χαὶ ἑχάστου τῶν ϑεῶν οὕτω χατὰ τὸν ϑεὸν ἰόντες
» \ , Pr , co 7 ζητοῦσι τὸν σφέτερον παῖδα πεφυχέναι, χαὶ ὁταν χτήσων- ται, μιμούμενοι αὐτοί τὲ καὶ τὰ παιδικὰ τιείϑοντες χαὶ ς 2 δ 2 N: 2 ὃ \ [ὃ ΥΥ̓͂ ῥυϑμίζοντες εἰς τὸ ἐχείνου ἐπιτήδευμα χαὶ ἰδέαν ἀγουσιν, «“ c 7 ,ὔ 2 3 > x) 3 N von ἑχάστῳ δύναμις, οὐ φϑόνῳ οὐδ᾽ ἀνελευϑέρῳ δυσμε-
΄, \ \ ‚ 2 2 3 ς ’ ς
γείᾳ χρώμενοι τιρὸς τὰ παιδικά, ἀλλ᾽ εἰς ὁμοιότητα αὖ- Δι ee m « Pi} m » ’ « oO I
τοῖς τῷ FEW, ὃν av τιμῶσι, πᾶσαν πάντως ὁ τι μάλιστα
΄ - 5 -
χεειρώμεγοι ἄγειν οὕτω ποιοῦσι. προϑυμία μὲν οὖν τῶν
ἐΝ -"Ἢ 4 ν , ’ ,ὔ c ὡς ἀληϑῶς ἐρώντων καὶ τελετή, ἐάν γε διατιράξωγται ὃ
» a fi Ὁ 7 \ > N προϑυμοῦνται, ἣν λέγω, οὕτω χαλή τὲ χαὶ εὐδαιμονικὴ - 2» [2 / ες 7, , ὑπὸ τοῦ δι ἔρωτα μανέντος φίλου τῷ φιληϑέντι γίγνεται, ἐὰν αἵρεϑῆ᾽ ἁλίσχεται δὲ δὴ ὃ αἱρεϑεὶς τοιῷδε τρόπῳ.
’, 2 -» -“ »-»"ἭἪ x -
94, Kasarıeg ἐν ἀρχῇ τοῦδε τοῦ μύϑου τριχῆ διει- λόμην ψυχὴν ἕχάστην, ἱτυπτομόρφω μὲν δύο τινὲ εἴδη, ἡνιοχιχὸν δὲ εἶδος τρίτον, χαὶ νῦν Erı ἡμῖν ταῦτα μενέτω.
τ Y x ΚΓ ς ΄, ὔ 2 ’ 4 2 ΩΝ 2 \ τῶν δὲ δὴ Inııwv ὃ μέν, φαμέν, ἀγαϑός, ὁ δ᾽ οὐ" ἀρετὴ
, u n N - , I h - δὲ τίς τοῦ ἀγαϑοῦ ἢ χαχοῦ χαχία, οὐ διείπομεν, νῦν δὲ ” , E y > Li -» N 7, ὃν N λεχτέον. ὃ μὲν τοίνυν αὑτοῖν Ev τῇ χαλλίονι στάσει ὧν TO
΄' > \ \ ᾽ ς ’ 2 ,ὔ re εἶδος ὀρϑὸς χαὶ διηρϑρωμένος, ὑψαύχην, ἐπέγρυττος, λευχὸς ἰδεῖν, μελανόμματος, τιμῆς ἐραστὴς μετὰ σωφρο-
4 \ 2 - \ I - 7 ς εἰ 2 σύνης TE χαὶ αἰδοῦς, καὶ ἀληϑινῆς δόξης ἑταῖρος, ἀτελη- χτος, χελεύματι μόνον χαὶ λόγῳ ἡγιοχεῖται" ὃ δ᾽ αὖ σχοΞ ΡΨ ’ 2 γενεν ,ὔ ’ h λιός, πολύς, εἰχῇ συμπτεφορημένος, χρατεραύχην, βρα-
7 ’ ’ χυτράχηλος, σιμοτιρόσωττος, μελάγχρως, γλαυχόμματος, “ “ Ὁ 5 “ ᾿ 4: 3 Ν, vpaıuog, υβρεως χαὶ ἀλαζονείας ἑταῖρος, 7τερὶ ὦτα λάσιος, χωφός, μάστιγι μετὰ χέντρων μόγις ὑπείχων. ὅταν δ᾽ οὖν ὃ ἡνίοχος ἰδὼν τὸ ἐρωτιχὸν ὄμμα, πᾶσαν αἰσϑήσει
(denn ὅϑεν ἄν τι δύνωνται ist im Hinblick auf das folgende αὐ- τοί = παρὰ τῶν ἄλλων) als auch selber forscht; er nützt dem Ge- liebten dadurch, dafs er dessen Na- turanlage ebenfalls im Geiste ihres gemeinsamen Gottes zu entwickeln sucht.
cap. 34. Die Art, wie der ein- zelne von der Liebe ergriffen wird,
leitet S. aus der Natur seiner Seele ab, ausder Art, wie der ἡ νέοχος seine beiden Rosse zu zügeln imstande ist. S. beschreibt zu dem Zwecke die Ge- stalt und den Charakter der beiden Rosse und die Menge der Epitheta wirkt insofern komisch, als sie das eine derselben karikiert, als sie den Gegensatz beider bis zur äu- [sersten Schärfe hervorhebt. Spals-
4*
52 HAATQNOZ
διαϑερμήνας τὴν ψυχήν, γαργαλισμοῦ τὲ χαὶ πόϑου χέν- τρῶν ὑποπλησϑῆ, ὁ μὲν εὐπειϑὴς τῷ ἡνιόχῳ τῶν Troy, ἀεί τὲ χαὶ τότε αἰδοῖ βιαζόμενος, ἑαυτὸν χατέχει μὴ ἐπίι- σπηδᾷν τῷ ἐρωμένῳ" ὃ δὲ οὔτε χέντρων ἡγνιοχικῶν οὔτε μάστιγος ἔτι ἐντρέπεται, σχιρτῶν δὲ βίᾳ φέρεται, καὶ πάντα πράγματα τταρέχων τῷ σύζυγί τε καὶ ἡνεόχῳ avay- χάζει ἰέναι TE πρὸς τὰ παιδικὰ καὶ μνείαν σιοιεῖσϑαι τῆς τῶν ἀφροδισίων χάριτος. τῶ δὲ κατ᾽ ἀρχὰς μὲν ἀντιτεί- γετον ἀγαγαχτοῦντε, ὡς δεινὰ καὶ παράνομα ἀναγχαζο- μένω" τελευτῶντες δέ, ὅταν μηδὲν ἢ πέρας χαχοῦ, πο- ρεύεσϑον ἀγομένω, εἴξαντε χαὶ ὁμολογήσαντε ποιήσειν τὸ χελευόμενον. χαὶ πρὸς αὐτῷ τ᾽ ἐγένοντο χαὶ εἶδον τὴν ὄψιν τὴν τῶν τταιδιχῶν ἀστράπτουσαν.
35. ἸΙἰδόντος δὲ τοῦ ἡνιόχου ἣ μνήμῃ πρὸς τὴν τοῦ χάλλους φύσιν ἠνέχϑη, χαὶ πάλιν εἶδεν αὐτὴν μετὰ σω- φροσύνης ἐν ἁγνῷ βάϑρῳ βεβῶσαν᾽ ἰδοῦσα δὲ ἔδεισέ τε χαὶ σεφϑεῖσα ἀνέπεσεν ὑπτία, χαὶ ἅμα ἠἡναγχάσϑη εἰς τοὐπίσω ἑλχύσαι τὰς ἡνίας οὕτω σφόδρα, ὥστε ἐπὶ τὰ ἰσχία ἄμφω χαϑίσαι τὼ ἵππω, τὸν μὲν ἑχόντα διὰ τὸ μὴ ἀντιτείνειν, τὸν δὲ ὑβριστὴν μάλα ἄχοντα. ἀτπεελϑόντε δὲ ἀπωτέρω, ὃ μὲν Un αἰσχύνης τε χαὶ ϑάμβους ἱδρῶτι πᾶσαν ἔβρεξε τὴν ψυχήν, ὁ δὲ λήξας τῆς ὀδύνης, ἣν ὑπὸ
τοῦ χαλινοῦ τε ἔσχε χαὶ τοῦ πτώματος, μόγις ἐξανατενεύ- , u -» x ᾽ 4 ,͵ σας ἐλοιδόρησεν δργῆ, πολλὰ χαχίζων τόν τὲ ἡνίοχον χαὶ
τὸν ὁμόζυγα ὡς δειλίᾳ τὲ χαὶ ἀνανδρίᾳ λιπόντας τὴν τά- Ev χαὶ ὁμολογίαν" χαὶ πάλιν οὐχ ἐϑέλοντας προσιέναι ἀναγχάζων μόγις συνεχώρησε δεομένων εἰσαῦϑις ὑπεερ- βαλλέσϑαι. ἐλθόντος δὲ τοῦ συντεϑέντος χρόνου, [οὗ]
haft ist sodann auch die derbe Sinn- cap. 35. Ἰδοῦσα δὲ ἔδεισε χ. τ. ὃ.
lichkeit der Sprache, Ausdrücke wie γαργαλισμοῦ καὶ πόϑου κέντρων ὑποπλησϑῇ — μὴ ᾿ἐπιπηδᾶν τῷ ἐρωμένῳ --- σχιρτῶν δὲ βίᾳ φε- θεται U. ἃ. ὅταν μηδὲν ἡ πέρας χαχοῦ „da der Not kein Ende ist“ (M.) „wenn des Ungemaches kein Ende ist“ (Sch!.).
Subjekt ist ἢ μνήμη τοῦ ἡνιόχου 1. 6. ὃ ἡνίοχος. Amövres τὴν τάξιν χαὶ δμολογίαν ist gleich τὴν ὡμολογὴμ μένην ν τάξιν oder τὴν τεταγμέν ογίαν, das fest- gesetzte U selon nach wel- chem sie sich dem Geliebten nähern sollten. Ὑπερβαλλεσϑαι im folg.
ΦΑΙΔΡΟΣ. 53
ΉΡ σεροστιοιουμένω ἀγαμιμνήσχων, βιαζόμενος, χρεμετίζων, ἕλκων ἡνάγχασεν au τροσελϑεῖν; τοῖς πύαυ- διχοῖς det τοὺς αὐτοὺς λόγους, χαὶ ἐγειδὴ ἐγγὺς ἦσαν, ἐγκύψας καὶ ἐχτείνας τὴν χέρχον, ἐνδαχὼν τὸν χαλινόν, μετ᾿ ἀγαιδείας ἕλχει" ὃ δ᾽ ἡνίοχος ἔτι μᾶλλον ταὐτὸν σπιά- ϑὸς παϑών, ὥστιερ ἀττὸ ὕστύληγος ἀναπεσών, ἔτι μᾶλλον τοῦ ὑβριστοῦ ἵσεπου ἐχ τῶν ὀδόντων βίᾳ ὀτείσω στιάσας τὸν χαλινόν, τήν TE καχηγόρον γλῶτταν χαὶ τὰς γγάϑους χκαϑήμαξε χαὶ τὰ σχέλη τε χαὶ τὰ ἰσχία τερὸς τὴν γῆν ἐρεί- σας ὀδύναις ἔδωχεν. ὅταν δὲ ταὐτὸν πολλάκις πτάσχων ὃ πονηρὸς τῆς ὕβρεως λήξῃ, ταπεινωϑεὶς Erreraı ἤδη τῇ τοῦ ἡνιόχου προνοίᾳ, καὶ ὅταν ἴδῃ τὸν χαλόν, φόβῳ διόλ- Aura" ὥστε ξυμβαίνει τότ᾽ ἤδη τὴν τοῦ ἐραστοῦ ψυχὴν τοῖς zraudınoig αἰδουμένην τε χαὶ δεδοιχυῖαν ἕσεεσϑαι. 96. Are οὖν σπιᾶσαν ϑερατίείαν ὡς ἰσόϑεος ϑερα- γεευόμεγος οὐχ ὑπὸ σχηματιζομένου τοῦ ἐρῶντος, ἀλὴὶ ἀληϑῶς τοῦτο “τετονϑότος, χαὶ αὐτὸς ὧν φύσει φίλος τῷ ϑερατιεύοντι, ἐὰν ἄρα χαὶ ἐν τῷ τιρόσϑεν Uno ξυμφοιτη- τῶν ἢ τινων ἄλλων διαβεβλημένος ἢ, λεγόντων ὡς αἷ- σχρὸν ἐρῶντι πλησιάζειν, χαὶ διὰ τοῦτο ἀτεωϑῇ τὸν ἐρῶν-
τὰ, τιροϊόντος δὲ ἤδη τοῦ χρόνου 7 τε ἡλικία χαὶ τὸ χρεὼν
hat die seltenere. Bedeutung „auf- schieben“. Sonst bietet das Ver- ständnis keine Schwierigkeit. Die sinnlichen Ausdrücke wiederholen sich auch in diesem Kap. in Hülle und Fülle: χφεμετίζων, ἕλκων ἡνάγ- χασεν KT. ἑ. -- ἐγκύψας καὶ ἐχτείνας τὸν χέρχον, ἐνδαχὼν τὸν χαλινόν --- τὰς γνάϑους χαϑη;- μαξε ἃ. 8. Ww,
θᾶ. 36. Die W. εἰς ταὐτὸν ἄγει τὴν φιλίαν (zei αὐτὸς ὧν φύσει φίλος εἰς ταὐτὸν ἄγει τὴν
ιλίαν) sind mit Stallb. nach den
esten Handschriften zu streichen. Denn der Ausdruck φύσει φίλος verlangt, richtig aufgefalst, ein Ob- jekt, wie es in zo ϑεραπεύοντι gegeben ist. Die haben näm- lich sicherlich nicht die Bedeutung,
welche ihnen auch Schleiermacher unterschiebt, wenn er übersetzt: „und er auch selbst von Natur zur Freundschaft geneigt ist“; denn so würden die ganzen W. χαὶ αὐτὸς — φίλος ein sehr müfsiger Zusatz sein; sondern sie sind mit St. da- hin zu erklären, dafs der Geliebte deshalb dem Liebenden φύσει pl- λος ist, weil sie beide vor dem Eintritt in das Menschenleben dem- selben Gotte gefolgt waren — nam utergue eidem deo est quasi de- dicatus. Das δὲ in προϊόντος δὲ ist das δὲ des Nachsatzes, der mit προϊόντος beginnt. Die Konstruk- tion des Satzes ist also: Are ϑε- ραπευόμενος καὶ φύσει φίλος ἐὰν χαὶ δια βεβλημένος ἡ καὶ ἀποϑῇ, ἥ ΤῊΝ χαὶ τὸ χρεὼν ἤγαγεν
-- > Er στα πα
54 ΠΛΆΤΩΝΟΣ
”
ἤγαγεν εἰς τὸ πιροσέσϑαι αὐτὸν εἰς ὁμιλίαν. οὐ γὰρ δή score εἵμαρται χαχὸν χαχῷ φίλον οὐδ᾽ ἀγαϑὸν μὴ φίλον ἀγαϑῷ εἶναι. προσεμένου δὲ χαὶ λόγον χαὶ ὁμιλίαν δεξα- μένου, ἐγγύϑεν ἡ εὔνοια γιγνομένη τοῦ ἐρῶντος ἐχητλήτ- reı τὸν ἐρώμενον διαισϑανόμεγον, ὅτι οὐδ᾽ οἱ ξύμπαντες ἄλλοι φίλοι τε χαὶ οἰχεῖοι μοῖραν φιλίας οὐδεμίαν ζεαρ- ἔχονται πρὸς τὸν ἔνϑεον φίλον. ὅταν δὲ χρονέζῃ τοῦτο δρῶν χαὶ τιλησιάζῃ μετὰ τοῦ ἄπτεσϑαι ἔν τὲ γυμνασίοις χαὶ ἐν ταῖς ἄλλαις ὁμιλίαις, Tor ἤδη ἡ τοῦ δεύματος ἐχείνου senyn, ὃν ἵμερον Ζεὺς Γανυμήδους ἐρῶν ὠνό- μασε, τιολλὴ φερομένη πρὸς τὸν ἐραστὴν, ἡ μὲν εἰς αὐ- τὸν ἔδυ, ἢ δ᾽ ἀπομεστουμένου ἔξω ἀπτορρεῖ" χαὶ οἷον σινεῦμα ἢ τις ἠχὼ ἀπὸ λείων τὲ καὶ στερεῶν ἁλλομένη πάλιν ὅϑεν ὡρμήϑη φέρεται, οὕτω τὸ τοῦ κάλλους δεῦμα σάλιν εἰς τὸν χαλὸν διὰ τῶν ὀμμάτων ἰόν, ἡ πέφυχεν ἐπεὶ τὴν ψυχὴν ἰέναι ἀφιχόμενον, καὶ ἀνατιτερῶσαν τὰς διό- δους τῶν πτερῶν, ἄρδει τὲ χαὶ ὥρμησε πτεροφυεῖν τὲ χαὶ τὴν τοῦ ἐρωμένου αὖ ψυχὴν ἔρωτος ἐνέπλησεν. ἐρᾷ μὲν οὖν, ὅτου δέ, ἀπορεῖ᾽ χαὶ οὐδ᾽ ὅ τι πέπονθεν οἶδεν οὐδ᾽ ἔχει φράσαι, ἀλλ᾽ οἷον dr ἄλλου ὀφϑαλμίας ἄττολε- λαυχὼς πρόφασιν εἰτιεῖν οὐχ ἔχει, ὥσττερ δὲ ἐν χκατότιτρῳ ἐν τῷ ἐρῶντι ἑαυτὸν δρῶν λέληϑε. χαὶ ὅταν μὲν ἐχεῖνος σαρῖ, λήγει χατὰ ταὐτὰ ἐχείνῳ τῆς ὀδύνης" ὅταν δὲ ἀττῆ, χατὰ ταὐτὰ αὖ ποϑεῖ χαὶ πτοϑεῖται, εἴδωλον ἔρωτος ἀντέ- ρωτα ἔχων" χαλεῖ δὲ αὐτὸν χαὶ οἴεται οὐχ ἔρωτα ἀλλὰ φι- λέαν εἶναι. ἐτειϑυμεῖ δὲ ἐχείνῳ “ταραπλησίως μέν, ἀσϑενε- στέρως δέ, ὁρᾷν, ἅπτεσϑαι, φιλεῖν, συγχαταχεῖσθαι" χαὶ δή, οἷον εἶχός, ποιεῖ τὸ μετὰ τοῦτο ταχὺ ταῦτα. ἐν οὖν Τῇ συγχοιμήσει τοῦ μὲν ἐραστοῦ ὃ ἀχόλαστος ἵσιπος ἔχει
αὐτὸν.χ. τ. Δ. Der langen Periode Scherze ein: ἡ μὲν εἰς αὐτὸν ἔδυ,
folgt, wie der gute Stil es ver- langt, ein Kurzer Satz, der Redner und Zuhörer aufatmen lälst (so oft Demosthenes), die W. οὐ γὰρ δὴ — εἶναι, welche das τὸ χρεὼν des vorhergehenden Satzes erklären.
Weiterhin flicht S. wieder kleine
ἡ δ᾽ ἀπομεστουμένου ἔξω ἀποῤῥεῖ — οἷϑον πνεῦμα καί τις ἠχὼ κ. τ. ἕ. — und endlich mit dem lachenden οἷον an’ ἄλλου ὀφϑαλμίας ἀπο- λελαυχώς. Diese scherzenden Ver- gleiche bewirken, dafs die sinnliche Darstellung nicht sinnlich erregt.
PAIAPOR. 55
0 τι λέγει τιρὸς τὸν ἡνίοχον, καὶ ἀξιοῖ ἀντὶ τολλῶν τόνων σμιχρὰ ἀπολαῦσαι" ὃ δὲ τῶν :ταιδιχῶν ἔχει μὲν οὐδὲν ei- zeeiv, στιαργῶν δὲ χαὶ ἀπορῶν περιβάλλει τὸν ἐραστὴν χαὶ φιλεῖ, ὡς σφόδρ᾽ εὔνουν ἀσπαζόμενος" ὅταν τὲ συγ- χαταχέωνται, οἷός ἐστι μὴ ἀπταρνηϑῆναι τὸ αὑτοῦ μέρος χαρίσασϑαι τῷ ἐρῶντι, εἰ δεηϑείη τυχεῖν" ὁ δὲ ὁμόζυξ αὖ μετὰ τοῦ ἡνιόχου πρὸς ταῦτα μετ᾽ αἰδοῦς καὶ λόγου ἀντιτείνει.
87. Ἐὰν μὲν δὴ οὖν εἰς τεταγμένην τὲ δίαιταν καὶ φιλοσοφίαν vıryon τὰ βελτίω τῆς διανοίας ἀγαγόντα, μαχάριον μὲν χαὶ ὁμογνοητιχὸν τὸν ἐνθάδε βίον διάγου- σιν, ἐγχρατεῖς αὑτῶν χαὶ χόσμιοι ὄντες, δουλωσάμενοι μὲν ᾧ χαχία ψυχῆς Eveyiyvero, ἐλευϑερώσαντες δὲ ᾧ ἂἀρε- τή τελευτήσαντες δὲ δὴ ὑπόπτεροι χαὶ ἐλαφροὶ γεγονό- τες τῶν τριῶν παλαισμάτων τῶν ὡς ἀληϑῶς ᾿Ολυμτειαχῶν ἕν γεγιχήχασιν, οὗ μεῖζον ἀγαϑὸν οὔτε σωφῥοσύνη ἂν- ϑρωτείνη οὔτε ϑεία μανία δυνατὴ τιορίσαι ἀνθρώπῳ. ἐὰν δὲ δὴ διαίτῃ φορτιχωτέρᾳ ve καὶ ἀφιλοσόφῳ, φιλοτίμῳ δὲ χρήσωνται, τάχ᾽ ἂν που ἐν μέϑαις ἢ τινι ἄλλῃ ἀμελείᾳ τὼ ἀχολάστω αὐτοῖν ὑττοζυγίω λαβόντε τὰς ψυχὰς ἀφρού- ρους, ξυναγαγόντε εἰς ταὐτόν, τὴν ὑττὸ τῶν “τολλῶν μα- χαριστὴν αἵρεσιν εἱλέτην τε χαὶ διετιράξαντο᾽ χαὶ δια- τραξαμένω τὸ λοιπὸν ἤδη χρῶνται μὲν αὐτῇ, orcavia δέ, ἅτε οὐ πάσῃ δεδογμένα τῇ διανοίᾳ τιράττοντες. φίλω μὲν οὖν χαὶ τούτω, ἧττον δὲ ἐχείνων, ἀλλήλοιν διά TE τοῦ ἔρωτος χαὶ ἔξω γενομένω διάγουσι, πίστεις τὰς μεγίστας ἡγουμένω ἀλλήλοιν δεδωχέναι τε χαὶ δεδέχϑαι, ἃς οὐ ϑεμιτὸν εἶναι λύσαντας εἰς ἔχϑραν ττοτὲ ἐλϑεῖν. ἐν δὲ τὴ
cap. 37, Mit den W. τῶν τριῶν παλαισμάτων — ἕν νενιχήχασιν weist 5, zurück auf das oben cap. 29 Gesagte: woran δὲ τρίτῃ περιόδῳ τῇ χιλιετεῖ κχ. τ. δ., nachdem der Phi- losoph erst durch ein dreimaliges Le- ben, einen dreimal glücklich bestan- denen Kampf zum Olympos sich zu erheben vermag. Auch in den Olym- pischen Spielen mulste der Ringer
den Gegner dreimal geworfen haben
S. stelit in diesem Kap. die edle, wahre Freundschaft denkender Män- ner der flacheren gegenüber. Die erste ist das gröfste Gut, das mensch- liche Weisheit und göttliche Begei- sterung gewähren kann. Eine δίαιτα ἀφιλόσοφος hat aber nur dann Wert, wenn die φιλοτιμία den ἀφιλόσο- φος leitet,
56 IIAATQNOZ
τελευτῇ ἄπτεροι μέν, ὡρμηκότες δὲ πδροῦσϑαι ἐχβαί- γουσι τοῦ σώματος, ὥστε οὐ σμικρὸν ἀϑλον τῆς ἐρωτιχῆς μανέας φέρονται" εἰς γὰρ σκότον καὶ τὴν ὑττὸ γῆς ττορείαν οὐ νόμος ἐστὶν ἔτι ἐλϑεῖν τοῖς χκατηργμένοις ἤδη τῆς ἐτεόυ- ρανίου πορείας, ἀλλὰ φανὸν βίον διάγοντας εὐδαιμονεῖν μετ᾿ «ἀλλήλων σεορδυομένους, καὶ δμοτττέρους ἔρωτος χά- ριν, ὅταν γένωνται, γενέσϑαι.
38. Ταῦτα τοσαῦτα, (ὐ 7ταῖ, χαὶ ϑεῖα οὕτω σοι δω- ρήσεται ἡ παρ᾽ ἐραστοῦ φιλία ἡ δὲ ἀπὸ τοῦ μὴ ἐρῶν- τος οἰχειότης, σωφροσύνῃ ϑνητῇ χεχραμένη, ϑνητά τὲ χαὶ φειδωλὰ οἰχονομοῦσα. ἀνελευϑερίαν ὑτεὸ πλήϑους ἐπαινουμένην ὡς ἀρετὴν τῇ φίλῃ ψυχῇ ἐντεχοῦσα, ἐννέα χιλιάδας ἐτῶν περὶ γὴν κυλινδουμένην αὐτὴν χαὶ ὑπὸ γῆς ἄνουν σπιαρέξει. αὕτη co; ὦ φίλε Ἔρως, εἰς ἡμετέραν δύναμιν ὅ τι καλλίστη καὶ ἀρίστη δέδοταί τὲ χαὶ ἐχτέτισται παλινῳδία, τά τὲ ἄλλα καὶ τοῖς ὀνόμασιν ἠναγχασμένη ποιητιχοῖς τισὶ διὰ Φαῖδρον εἰρῆσϑαι. ἀλλὰ τῶν περοτέ- ρων TE “συγγνώμην καὶ τῶνδε χάριν ἔχων, εὐμενὴς χαὶ ἵλεως τὴν ἐρωτιχήν μοι τέχνην. ἣν ἔδωχας. μήτε ἀφέλῃ μήτε σττηρώσῃς δι᾽ ὀργήν, δέδου δ᾽ ἔτι μᾶλλον ἢ) νῦν παρὰ τοῖς χαλοῖς τίμιον εἶναι. τῷ πρόσϑεν δ᾽ εἴ τι λόγῳ σοι arınves εἴσυομεν Φαῖδρός re καὶ ἐγώ, “υσίαν τὸν τοῦ λό- γου πατέρα αἰτιώμενος παῦε τῶν τοιούτων λόγων, Ezel φι- λοσοφίαν δέ, ὥσπερ ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ Πολέμαρχος τέτρα- σται, τρέψον, ἵνα καὶ ὃ ἐραστὴς Ode αὐτοῦ μηχέτε ἔτταμι-
cap. 38. Am Schlufs spicht 8. zunächst sein Endurteil aus über die Liebe des der Begeisterung Un- fähigen und über diesen selbst. Das ist keine φιλέα und kein ἔρως, die ihn bewegen, sondern nur eine οὐ- κειότης, eine Vertraulichkeit, wie Schleiermacher zart übersetzt. Diese istim Gegensatz zu der ϑεία μανία eine σωφροσύνη ϑνητή ; Sie schafft nur Vergängliches und Unvollkom- menes; sie bietet nur das, was der grolse Haufen ἀρετὴ nennt, was aber in Wahrheit nwürdigkeit ist,
und bewirkt so, dafs, der sich ihr hingiebt, eine unendlich lange Zeit, ein ἄνους, dem Schattenleben an- heimfällt.
In dem schönen Gebet an Eros end- lich weist S. auf die einleitenden W. der Rede zurück. Dals er eigentlich ein Gedicht gegeben, bittet er den Gott zu verzeihen; die Rücksicht auf Ph. habe das geboten, dessen Gemüt gerade einer solchen Dar- stellung zugänglich sei. Es ist das ein palsendes Kompliment für Ph., mit welchem ὅδ. seiner Widerlegung
@AIAPOR. 57
φοτερίζη καϑάγιερ νῦν, ἀλλ᾽ ἁπλῶς πρὸς Ἔρωτα μετὰ φιλοσόφων λόγων τὸν βίον ποιῆται. :
39. ΦΑ͂Ι. Συνεύχομαί σοι, ὦ Σώκρατες, εἴσιερ ἄμεινον ταῦϑ' ἡμῖν εἶναι, ταῦτα γίγνεσθαι. τὸν λόγον δέ σου πάλαι ϑαυμάσας ἔχω, ὅσῳ καλλίω τοῦ τιροτέρου ἀτξιργάσω" ὥστε ὀχνῶ μή μοι ὃ Avolag ταπεινὸς φανῇ, ἐὰν ἄρα χαὶ ἐθελήσῃ τιρὸς αὐτὸν ἄλλον avrıragarsivaı. χαὶ γάρ τις αὐτόν, ὦ ϑαυμάσιε, ἔναγχος τῶν πτολιτιχῶν τοῦτ᾽ αὐτὸ λοιδορῶν ὠνείδιζε, zal διὰ sraong τῆς λοιδορίας ἐχάλει λογογράφον᾽ τάχ᾽ οὖν ἂν ὑπὸ φιλοτιμίας ἐγίσχοι ἡμῖν ἂν τοῦ γράφειν.
ΣΩ. ΓΕελοῖόν γ᾽, ὦ νεανία, τὸ δόγμα λέγεις, καὶ τοῦ ἑταίρου συχνὸν διαμαρτάνεις, εἰ αὐτὸν οὕτως ἡγεῖ τινὰ ψοφοδεᾶ. ἴσως δὲ καὶ τὸν λοιδορούμενον αὐτῷ οἴει νομέ- ζοντα λέγειν ἃ ἔλεγεν.
DAI. Ἐφαίνετο γάρ, ὦ Σώχρατες᾽ χαὶ σύνοισϑά σίου χαὶ αὐτὸς ὅτι οἱ μέγιστον δυνάμενοί τε χαὶ σεμγνότα- τοι ἐν ταῖς πόλεσιν αἰσχύνονται λόγους τε γράφειν χαὶ
der knabenhaften Ansichten des- denn λόγον τείνειν heifst auch bei selben die Bitterkeit nimmt. Eben- Plato, sich mit einer Rede abmühen,
so wirkt S. versöhnend, wenn er in den letzten W. den Gott bittet, auch den Lysias, wie schon dessen Bruder Polemarchos, πρὸς ἔρωτα μετὰ φιλοσόφων λόγων zu führen.
cap. 39. Aus der edlen Sprache des S. fällt Ph. vollständig in die Prosa zurück, wenn er dem ovvev- χομαί σοι ταῦτα γενέσθαι das philiströse εἴπερ ἄμεινον ταῦτ ἡμῖν εἶναι binzufügt, und wenn er im folgenden statt des εἰπεῖν λόγον das handwerksmälsige ἀπερ- γάζεσϑαι einschiebt. Das χαὲ vor ἐϑελήσῃ verrät, wie es dem 8. voll- ständig gelungen ist, Ph. an seinem Lehrer irre zu machen: „wenn er sich auch (wie ich nicht zweifle) entschliefsen wird, gegen sie eine andere auszuarbeiten“. In avrınaoe- τεῖναι liegt aber nicht blofs ein op- ponere certaminis gratia (Stallb.);
eine lange Rede halten“ (Gorgias 519, E). Diesen Begriff verlangt aber auch der Gedanke des folgenden mit zei γὰρ eingeleiteten Satzes: „denn einen Redeschreiber schimpft man ihn ἃ. i. einen Mann, der seine Rede mühselig ausarbei- tet“.
In un σοφισταὶ χαλῶνται würde ich σοφισταὶ mit „Schulmeister“ übersetzen ; denn der Gedanke ist: „sie fürchten, für Leute gehalten zu werden, welche, gleich dem So- phisten Lysias, Rhetorenschulen hielten und in diesen für ihre Schü- ler Reden ausarbeiteten.
Die Erwähnung der δυνάμενοί TE zul σεμνότατοι ἐν ταῖς πόλεσιν giebt S.Gelegenheit zu einem scher- zenden Excurs über die Staatsmän- ner, welche in ihren Gesetzesan- trägen sich auch als Redeschreiber
58 ΠΛΑΤΩ͂ΝΟΣ
χαταλείτιειν συγγράμματα ἑαυτῶν, δόξαν φοβούμενοι τοῦ ἔγιειτα χρόνου, μὴ σοφισταὶ καλῶνται.
ΣΩ. Γλυχὺς ἀγκών, ὦ Φαῖδρε, λέληϑέ σε ὅτι Arco τοῦ μαχροῦ ἀγχιῶνος τοῦ χατὰ Νεῖλον ἐχλήϑη" χαὶ πρὸς τῷ ἀγχῶνι λανϑάνει ὅε, ὅτι οἱ μέγιστον φρονοῦντες τῶν γπολιτιχῶν μάλιστα ἐρῶσι λογογραφίας τε χαὶ χαταλεέψεως συγγραμμάτων, οἵ γε καὶ Erreidav τινα γράφωσι λόγον, οὕτως ἀγαττῶσι τοὺς ἐπιαινέτας, ὥστε τιροστταραγράφουσι πρώτους, οἱ ἂν ἑχασταχοῦ ἐπαινῶσιν αὐτούς.
Φ.1. Πῶς λέγεις τοῦτο; οὐ γὰρ μανϑάνω.
ΣΩ. Οὐ μανϑάνεις ὅτι ἐν ἀρχῇ ἀνδρὸς ττολιτιχοῦ συγγράμματι τιρῶτος ὃ ἐπαινέτης γέγραπται;
®AI. Πῶς;
ΣΩ. Ἔδοξέ τού φησι τῇ βουλῇ ἢ τῷ δήμῳ ἢ ἀμφο- τέροις, χαὶ ὃς else, τὸν αὑτὸν δὴ λέγων μάλα σεμνῶς καὶ ἐγκωμιάζων ὃ συγγραφεύς, ἔπειτα λέγει δὴ μετὰ τοῦτο, ἐσειδεικγύμενος τοῖς ἐπαινέταις τὴν ἑαυτοῦ σοφίαν, ἐνέοτε γάνυ μαχρὸν σποιησάμενος σύγγραμμα" ἢ σοι ἄλλο τι φαί- vera τὸ τοιοῦτον ἢ λόγος συγγεγραμμένος;
DAI. Οὐχ ἔμοιγε.
IR. Οὐχοῦν ἐὰν μὲν οὗτος ἐμμένῃ, γεγηθὼς ἀτπιέρ- χεται Ex τοῦ ϑεάτρου ὃ σιοιητής᾽" ἐὰν δὲ ἐξαλιφῇ καὶ ἄμοι-
und zwar als sehr eitle zeigen. Die W. γλυχὺς ἀγχών -ὀἰχλήϑη machen für das Verständnis einige Schwie- rigkeit. Der Gedanke, den sie ent- halten, ist zwar klar: „du übersiehst bei deiner Bemerkung einen Haupt- punkt“, die Worte aber sind nicht leicht zu erklären; denn sie sind offenbar (was den Erklärern ent- gangen zu sein scheint) ein Citat aus dem Werke eines Dichters, wel- ches wir nicht kennen. TAvxvc ἄγκων ist der Schlufs eines Hexa- meters und zum folgenden Hexa- meter fehlt nur die erste Länge:
Ich glaube, man muls bei derlei Stellen einfach bekennen: sie sind für uns nicht zu erklären; wir müssen uns mit Klarstellung des Gedankens zufrieden geben. Und der ist ja klar. Am gefälligsten, aber doch auch gewagt, erklärt Hier. Müller: „Zu den für die Schif- fahrt beschwerlichsten und gefähr- lichsten Stellen gehört des Nils west- lichster Bug oder Arm (& yon), der deshalb nur bei sehr en Wasserstande befahren, sonst aber durch Beschiflung des Kanals ver-
Ir χὺς ἀγχὼν
(ἀλλ ἀπὸ τοῦ μαχροῦ ἀγχῶνος τοῦ χατὰ Νεῖλον
ἐχλήϑη κ. τ. λ.
ΦΑΙ͂ΔΡΟΣ. 59
ρος γένηται hoyoygapiag re καὶ τοῦ ἄξιος εἶναι συγγρά- φειν, πιενϑεῖ αὐτὸς τε καὶ οἱ ἑταῖροι. ®AI. Καὶ μάλα.
ΣΩ. 47λόν γε ὅτι οὐχ ὡς ὑπιερφρονοῦντες τοῦ ἐπίι- τηδεύματος, ἀλλ᾽ ὡς τεϑαυμαχότες.
ΦΑ͂Ι. Πάνυ μὲν οὖν.
ΣΩ. Τί δέ; ὅταν inavög γένηται ῥήτωρ ἢ βασιλεὺς ὥστε λαβὼν τὴν Avroveyov ἢ Σόλωνος ἢ 4;αρείου δύνα- μιν ἀϑάνατος γενέσϑαι λογογράφος ἐν πόλει, ag” οὐχ ἰσόϑεον ἡγεῖται αὐτός τε αὑτὸν Erı ζῶν, καὶ οἱ ἔπειτα γι- γγόμενοι ταὐτὰ ταῦτα περὶ αὐτοῦ νομίζουσι, ϑεώμενοι αὐτοῦ τὰ συγγράμματα;
ΦΑ͂Ι. Καὶ μάλα.
ΣΩ. Οἴει τινὰ οὖν τῶν τοιούτων, ὅστις καὶ ὅττωσ- τιοῦν δύσνους Avoig, ὀνειδίζειν αὐτὸ τοῦτο ὅτι συγγράφει;
ΦΑ͂Ι. Οὔκουν einog γε ἐξ ὧν σὺ λέγεις" καὶ γὰρ ἂν τῇ ἑαυτοῦ ἐπιϑυμίᾳ, ὡς ἔοικεν, ὀνειδίζοι.
40. ΣΩ. Τοῦτο μὲν ἄρα παντὶ δῆλον, ὅτι οὐχ al- σχρὸν αὐτό γε τὸ γράφειν λόγους.
ΦΑ͂Ι. Τί γαρ;
ΣΩ. AU ἐκεῖνο οἶμαι αἰσχρὸν ἤδη, τὸ μὴ καλῶς λέγειν TE χαὶ γράφειν, ἀλλ᾽ αἰσχρῶς τε Kal χαχῶς.
ΦΑ͂Ι. Ζῆλον δή.
ΣΩ. . Τίς οὖν ὃ τρόπος τοῦ καλῶς τε καὶ μὴ γράφειν; δεόμεϑά τι, ὦ Φαῖδρε, “υσίαν τε περὶ τούτων ἐξετάσαι χαὶ ἄλλον, ὅστις τεώττοτέ τι γέγραφεν ἢ γράψει, εἴτε στολι-
mieden wurde. Ein auch sonst mit Schneider die Lesart ändern häufig vorkommender Volks- oder und πικροῦ satt μαχροῦ lesen. Matrosenwitz hannte nun diesen von Mit οἱ ἑταῖροι in πενϑεῖ αὐτὸς
den Schiffern gefürchteten, ihnen also herben Bug den sülsen, geradeso wie man den klippen- vollen stürmischen und sonach un- wirtlichen (ἄξεινος) Pontos den wirt- lichen (εὔξεινος) nannte u. 8. w.* Wie gesagt: mir will es gewagt scheinen, zur Erklärung den Ma- trosenwitz heranzuziehen. Müller mufs dann zu seiner Erklärung auch
τε χαὶ οἱ Er. hat 8. die Hetärie, die politische Genossenschaft, wel- che damals jeder Staatsmann um sich versammelte, im Auge.
cap. 40. Das Thema der folgen den Betrachtung bietet die Frage: τίς ὃ τρόπος τοῦ καλῶς τε καὶ μὴ γράφειν; Mit den folg. W. δεό- μεϑα bis ἰδιώτης persifliert S. noch einmal den Lysias und seine Sprech-
60 ΠΆΛΤΩ͂ΝΟΣ
τιχὺν σύγγραμμα εἴτε ldıwrınov, ἐν μέτρῳ ὡς στοιητής, 1 ἄνευ μέτρου ὡς ἰδιώτης;
DAI. Ἐρωτᾷς εἰ δεόμεϑα; τίνος μὲν οὖν ἕνεχα κἂν τις ὡς εἰτεεῖν ζῴη, ἀλλ᾽ ἢ τῶν τοιούτων ἡδονῶν ἕνεκα; οὐ γάρ που ἐχείνων γε ὧν τιρολυτηϑῆναι δεῖ ἢ μηδὲ ἡσθῆναι, ὃ δὴ ὀλίγου πᾶσαι ai περὶ τὸ σῶμα ἡδοναὶ ἔχου- σι" διὸ χαὶ δικαίως ἀνδραποδώδεις χέχληνται.
ΣΩ. χολὴ μὲν δή, ὡς ἔοικε" χαὶ ἅμα μοι δοχοῦσιν ὡς ἐν τῷ πνίγει ὑτιὲρ χεφαλῆς ἡμῶν οἵ τέττιγες ἄδοντες. χαὶ ἀλλήλοις διαλεγόμενοι χαϑορᾷν. εἰ οὖν ἴδοιεν χαὶ νῷ χαϑάτεερ τοὺς “τολλοὺς ἐν μεσημβρίᾳ μὴ διαλεγομένους, ἀλλὰ νυστάζοντας nal χηλουμένους ὕφ᾽ αὑτῶν δι᾽ ἀργέαν τῆς διανοίας, δικαίως ἂν καταγελῷεν, ἡγούμενοι ἀνδρά- scoda ἄττα σφίσιν ἐλϑόντα εἰς τὸ καταγώγιον ὥστστερ τερο- βάτια μεσημβριάζοντα “περὶ τὴν χρήνην εὐδειν" ἐὰν δὲ δρῶσι διαλεγομένους καὶ τ.αραπλέοντάς σφας ὥσπερ Σει-
ρῆνας ἀχηλήτους, ὃ γέρας παρὰ ϑεῶν ἔχουσιν ἀνθϑρώττοις , , N - ’
διδόναι, τάχ᾽ ἂν δοῖεν ἀγασϑέντες. 41. Φ.11. Ἔχουσι δὲ δὴ τί τοῦτο; ἀνήχοος γάρ, ὡς
2 4 ἔοικε, τυγχάνω ὧν.
weise, wozu ihm die Erwähnung des Rhetors Gelegenheit bietet. Denn die W. ὅστις — ἰδιώτης sind mit ihren flachen Gegensätzen γέγρα-
εν ἢ γράψει, εἴτε πολιτικὸν εἴτε ἰδιωτικόν, ἐν μέτρω und ἄνευ μέ- τρου, nahen und ἰδιώτης ganz im Tone der Rede des Lysias ge- halten. Den Ph. haben sie natür- lich angeheimelt; er greift das deo- μεϑὰα des 5. auf und ergeht sich nun ebenfalls im Stile des Lysias in einer Deklamation über den fla- chen Gedanken, dafs geistige Lust über weltliche Lust, über leibliche Lust gehe. Durch solche kleine Episoden flegt Plato das Interesse an seinem Thema aufzufrischen. S. antwortet auf die Deklamation des Ph., wie ein gescheiter Alter ant- worten mufs, mit einem Scherze.
„Wir haben also Zeit — sagte er — und weiter wollte ich nichts wissen. Wenn du aber von leib- lichen Freuden redest, so kannst du unter unseren jetzigen Verhält- nissen an nichts denken, als an eine Mittagsruhe. Die Hitze drückt dich wohl etwas. Du hast aber ganz recht, wenn du die leibliche Lust des Mittagsschlafes verach- test; denn die Cieaden über uns würden uns, wollten wir schlafen, für keine ἐλεύϑεροι halten, sondern für Sklaven, die unedler Weise ge- wöhnt sind, wo sie können, dem Leibe zu frönen. Nur, wenn wir uns von ihnen nicht einschläfern lassen, werden sie uns ihr Götter- geschenk mitteilen.“
‚eap. 41. Die Erwähnung des γέρας παρὰ τῶν ϑεῶν eiweckt
ΦΑΙΔΡΟΣ. 61
Z2.. Οὐ μὲν δὴ zrg&mei γὲ φιλόμουσον ἄνδρα τῶν τοιούτων ἀνήχοον εἶναι" λέγεται δ᾽ WG or’ σαν οὗτοι ἄνθρωποι τῶν πρὶν Movoag γεγονέναι, γενομένων δὲ ἸΠουσῶν χαὶ φανείσης φδῆς οὕτως ἄρα τινὲς τῶν τότε ἐξεχιλάγησαν ὑφ᾽ ἡδονῆς, ὥστε ἄδοντες ἡμέλησαν σίτων TE Kal ποτῶν, χαὶ ἔλαϑον τελευτήσαντες αὑτούς" ἐξ ὧν τὸ τεττίγων γένος μετ᾽ ἐχεῖνο: φύεται, γέρας τοῦτο παρὰ Πουσῶν λαβόν, μηδὲν τροφῆς δεῖσθαι γενόμενον, ἀλλ᾽ ἄσιτόν τε καὶ ἄποτον εὐθὺς ἄδειν, ἕως ἂν τελευτήσῃ, καὶ μετὰ ταῦτα ἐλϑὸν παρὰ Movoas ἀπαγγέλλειν, τίς τένα αὖ- τῶν τιμᾷ τῶν ἐνθάδε. Τερψιχόρᾳ μὲν οὖν τοὺς ἐν τοῖς χοροῖς τετιμηχότας αὑτὴν ἀτταγγέλλοντες ποιοῦσι προσφι- λεστέρους, τῇ δὲ Ἔρατοῖ τοὺς ἐν τοῖς ἐρωτιχοῖς, χαὶ ταῖς ἄλλαις οὕτω, χατὰ τὸ εἶδος ἑχάστης τιμῆς" τῇ δὲ πρεσβυ- τάτῃ Kalkıorın χαὶ τῇ μετ᾽ αὐτὴν Ovgavig τοὺς ἐν φιλο- σοφίᾳ διάγοντάς Te χαὶ τιμῶντας τὴν ἐχείνων μουσικὴν ἀγγέλλουσιν, αἵ δὴ μάλιστα τῶν Πουσῶν περί τε οὐρα- γὸν χαὶ λόγους οὖσαι ϑείους τε χαὶ ἀνθρωπίνους ἱᾶσι καλ- λίστην φωνήν. πολλῶν δὴ οὖν ἕνεχεν λεχτέον τι χαὶ οὐ χαϑευδητέον ἐν τῇ μεσημβρίᾳ.
ο ΦΑ͂Ι. «“Ζεκτέον γὰρ οὖν.
4%. ΣΩ, Οὐκοῦν, ὅπερ νῦν πρροὐϑέμεϑα σχέψασϑαι, τὸν λόγον ὅπῃ καλῶς ἔχει λέγειν τε χαὶ γράφειν καὶ oem un, σχεττέον.
®AI. Anlov.
die folg. Frage des neugierigen Ph. 5. erwidert mit einer ebenso sinni- ‚gen, wie launigen Erzählung von den Cicaden, in welcher er mit den W. τιμᾷ, τετιμηχότες τιμῆς, τι- uovras ganz nach seiner Art auf die Etymologie des Namens τέττεγξ anspielt. Seine Erzählung gipfelt in den lustigen W. ἄσιτόν τε καὶ
ἄποτον -- τελευτήσῃ. „Du sag- test — heilst das — leibliche Lust tauge nichts, - Die Cicaden aber wer- den uns auf die höchste Stufe geisti- ger Lust führen, so dafs wir Hunger
und Durst nicht mehr empfinden und vor lauter geistiger Freude unser Ende finden. Dafür werden sie uns aber der Kalliope und der Urania empfehlen und „deshalb — οὐ κα- ϑευδητέον ἐν τῇ μεσημβοίᾳ." Sieht 68 Richt nach bin W. Ba als ob Ph., gewöhnt an einen Mittags- schlaf, ein Gähnen zu unterdrücken versucht habe?
cap. 42, Die nächsten drei Kap. bilden zusammen einen Absehnitt, in welchem S. den Ph. zwingt ein-
zugestehen, dals, wer ein guter
62 HAATONOZ E
20. He’ οὖν οὐχ ὑτιάρχειν δεῖ τοῖς εὖ γε χαὶ καλῶς ῥηϑησομένοις τὴν τοῦ λέγοντος διάνοιαν εἰδυῖαν τὸ ἀλη- Hs ὧν ἂν ἐρεῖν σιέρι μέλλῃ;
DAI. Οὑτωσὶ zregl τούτου ἀκήκοα, © φίλε Σώκχρα- τὲς, οὐκ εἶναι ἀνάγχην τῷ μέλλοντι ῥήτορι ἔσεσϑαι τὰ τῷ ὄντι δίκαια μανϑάνειν, ER τὰ δόξαντα ὁ ἂν συλήϑει, οἵπερ δικάσουσιν, οὐδὲ τὰ ὄντως ἀγαϑὰ ἢ καλά, ἀλλ᾽ ὅσα δό- ξεε" ἐκ γὰρ τούτων εἶναι τὸ πιείϑειν, ἀλλ᾽ οὐχ ἐκ τῆς ἀλη- ϑείας.
ΣΩ. Οὔτοι ἀπόβλητον ἔπος εἶνει δεῖ, ὦ Φαῖδρε, ὃ ὃ ἂν εἴσεωσι σοφοί, ἀλλὰ oxrosveiv μή τι λέγωσι" χαὶ δὴ χαὶ τὸ νῦν λεχϑὲν οὐχ ἀφετέον.
DAI. Ὀρϑῶς λέγεις.
ΣΩ. ὭὩδε δὴ στιοπῶμεν αὐτό.
®AI. Πῶς;
22. Εἴ σε πείϑοιμι ἐγὼ :τολεμίους ἀμύνειν χτησά- μενον ἵχύστον, ἄμφω δὲ ἵγυσεον ἀγνοοῖμεν, τοσόνδε μέντοι τυγχάνοιμι εἰδὼς τιερὶ σοῦ, ὅτι Φαῖδρος ὕ Lrercov ἡγεῖται τὸ τῶν ἡμέρων ζώων μέγιστα ἔχον ὦτα --
DAI. ΓΕελοῖόν γ᾽ ἄν, ὦ Σώχρατες, εἴη.
ΣΩ. Οὔπω γε" ἀλλ᾽ ὅτε σπουδῇ σὲ γείϑοιμι, συν- τιϑεὶς λόγον ἔπαινον χατὰ τοῦ ὄνου, ἵτεστον ἐττονομάζων χαὶ λέγων ὡς παντὸς ἄξιον τὸ ϑρέμμα οἴχοι τε χεχτῆσϑαι χαὶ ἐγεὶ στρατείας, ἀτιοτιολεμεῖν τὲ χρήσιμον χαὶ 770008- γεγχεῖν δυνατὸν σχεύη χαὶ ἄλλα volle ὠφέλιμον.
Redner werden will, vor allem die οὐ τοι arg et ἔπος er? Wahrheit der Dinge kennen mufs. und mit de σοφοί, mit wel-
Sobald S. diesen Satz als Frage aufwirft — do’ οὖν οὐχ ὑπάρχειν det x. τ. A. — kramt der Schüler der Sophisten seine Gelehrsamkeit aus und antwortet mit dem sophi- stischen Hauptdogma, der Schein sei die Hauptsache und nicht das Sein, die Wahrheit. Dies Dogma wollte S. haben, und er legt des- halb in seine Antwort einen kleinen Hohn mit der formula Homerica (ll. II, 361), den Worten des Nestor:
chem er die Sophisten oft bezeich- net. Auch die Wendung oxoneiv un τι λέγωσι charakterisiert viel- leicht die W. des 5. Der abge- droschene, flache Satz der Sophistik erhält sodann eine derbe Wider- legung in dem Beispiel vom Esel, welchen der Rhetor zum Schlacht- rosse stempelt. Dabei neckt S. den Ph. trefflic mit den W.: Φαῖδρος ἵππον ἡγεῖται — ὦτα, ein Satz, den wir uns nur recht langsam ge-
@AIAPOZ. 63
®AI. Παγγέλοιόν γ᾽ ἂν ἤδη εἴη.
ΣΩ. Ho’ οὖν οὐ κρεῖττον γελοῖον ἢ δεινόν τὲ nal ἐχϑρὸν εἶναι φέλον;
®AI. Φαίνεται.
ΣΩ. Ὅταν οὖν ὃ ῥητορικὸς ἀγνοῶν ἀγαϑὸν χαὶ χα- χόν, λαβὼν πόλιν ὡσαύτως ἔχουσαν zreidn, μὴ περὶ ὄνου σκιᾶς ὡς ἵππου τὸν ἔπαινον ποιούμενος, ἀλλὰ περὶ κακοῦ ὡς ἀγαϑοῦ, δόξας δὲ πλήϑους μεμελετηχὼς πείση κακὰ χιράττειν ἄντ᾽ ἀγαϑῶν, ποῖόν τινα οἴει μετὰ ταῦτα τὴν ῥητορικὴν καρττὸν ὧν ἔσπειρε ϑερίζειν;
DAI. Οὐ πάνυ γε ἐπιειχῆ.
48. ΣΩ. Ao’ οὖν, ὦ γαϑέ, ἀγροικότερον τοῦ δέον- τος λελοιδορήχαμεν τὴν τῶν λόγων τέχνην; ἡ δ᾽ ἴσως ἂν εἴποι" τί ποτ᾽, ὦ ϑαυμάσιοι, ληρεῖτε; ἐγὼ γὰρ οὐδέν ἀγνοοῦντα τἀληϑὲς ἀναγχάζω μανϑάνειν λέγειν, ἀλλ᾽, εἴ τις ἐμῇ ξυμβουλῇ κτησάμενος ἐκεῖνο οὕτως ἐμὲ λαμβάνει, τόδε δ᾽ οὖν μέγα λέγω, ὡς ἄνευ ἐμοῦ τῷ τὰ ὄντα εἰδότι
> n » ,ὔ 7 οὐδέν τι μᾶλλον ἔσται σπιείϑειν τέχνῃ.
sprochen denken müssen, um das Schlagende des letzten Wortes recht zu empfinden. Ph. antwortet dann auch auf das Schlagwort mit einem Ausrufe des Unwillens, der den $S. aber nicht hindert fortzufahren in seiner Auseinandersetzung. Nach- dem dann, die Nutzanwendung des Beispiels nicht ahnend, Ph. seinem ελοῖον ein παγγέλοιον hat folgen assen, trifft ihn die folg. Wendung um so derber: sobald S. statt des ἵππος und des ὄνος die abstrakten Begriffe τὸ ἀγαϑὸν und τὸ zuxov einsetzt, muls Ph. klein beigeben.
Der Ausdruck περὶ ὄνου σχιᾶς wird vom Scholiasten und nach ihm von den Erklärern für eine sprüch- wörtliche Redensart erklärt, wie denn das Grautier vielfach beim Griechen wie bei uns auch zu scher- zenden Sprüchwörtern verwendet wird. Hier haben wir aber diese Erklärung wohl kaum nötig. Der Rhetor erhebt ja den Esel über
dessen Wert hinaus; er spricht also eigentlich nicht von ihm selber, sondern von seinem Schattenbilde; das, was er greift, ist nichts Wirk- liches, sondern nur Schattenbild. cap. 43. Der Ausdruck Aoıdo- εἴν im Anf. ἃ. Kap. heilst „ver- ächtlich. von etwas reden“. Warum Stallb. und C. F. Hermann an dem Dativ ἐμῇ ξυμβουλῆ Anstols neh- men, sehe ich nicht recht ein. Ich behalte den Dativ bei, lese mit Stallb. und C. F. Hermann λαμβάνει statt der Vulgata λαμβάνειν, interpun- giere aber so, dals ich nach Aau- βάνει nur ein Komma und nicht ein Semikolon setze und übertrage dann: „sondern wenn jemand nach meinem Rate sich das erworben hat und so an mich herantritt, so behaupte ich zu meinem Ruhme, dafs ohne mich der, welcher das Wesen kennt, um nichts mehr im- stande sein wird zu überzeugen in kunstgerechter Form“. Dagegen
64 ΠΛΆΤΩΝΟΣ
@®Al. Οὐχοῦν δίκαια ἐρεῖ, λέγουσα ταῦτα; *
22. Φημί, ἐὰν οἵ γε ἐπτιόντες αὑτῇ λόγοι μαρτυρῶ- σιν εἶναι τέχνῃ. ὥστπιερ γὰρ ἀχούειν δοχῶ τινῶν 7r00010V- τῶν χαὶ διαμαρτυρομένων λόγων, ὅτι ψεύδεται χαὶ οὐχ ἔστι τέχνη ἀλλ᾽ ἄτεχνος τριβή" τοῦ δὲ λέγειν, φησὶν. ὃ Aa- χων, ἔτυμος τέχνη (ἄνευ τοῦ ἀληϑείας ἧφϑαι) οὔτ᾽ ἔστιν οὔτε μή ποϑ' ὑστέρον γένηται.
ΦΑ͂Ι. Τούτων δεῖ τῶν λόγων, ὦ Σώχρατες" ἀλλὰ δεῦρο αὐτοὺς “ταράγων ἐξέταζε, τί καὶ πῶς λέγουσιν.
ΣΩ. Παάριτε δή, ϑρέμματα γενναῖα, χαλλίπαιδά τε Φαῖδρον χείϑετε, ὡς ἐὰν μὴ ἱχανγῶς φιλοσοφήσῃ, οὐδὲ ἱκανός ποτε λέγειν ἔσται περὶ οὐδενός. ἀποχρινέσϑω δὴ 0 Φαῖδρος.
AI. Ἐρωτᾶτε.
ΣΩ, Ag οὖν οὐ τὸ μὲν ὅλον ἡ ῥητορικὴ ἂν εἴη τέχνη ψυχαγωγία τις διὰ λόγων, οὐ μόνον ἐν δικαστηρίοις χαὶ ὅσοι ἄλλοι δημόσιοι σύλλογοι, ἀλλὰ καὶ ἐν ἰδίοις, ἡ αὐτὴ σμιχρῶν τὲ χαὶ μεγάλων “πέρι , χαὶ οὐδέν ἐντιμότερον τό γε ὀρϑὸν περὶ σπουδαῖα ἢ πιερὶ φαῦλα γιγνόμενον; ἢ πῶς
σὺ ταῦτ᾽ ἀχήχοας; ;
verteile ich die folg. W. οὐχοῦν δίχαια — φημί mit St. an 5. und Ph.; denn die W, οὐχοῦν — ταῦτα kennzeichnen besser die gespannte Aufmerksamkeit des Ph., während das blolse φημί, wie es ihm Schleier- macher zuweist, nach den kurzen vorhergehenden "Antworten φαίνε- ταιυπὰ οὐ πάνυ γε ἐπιεικῆ zu matt klingt. Die W. ἐὰν — μαρτυρῶ- σιν εἶναι τέχνῃ weisen dann brachy- logisch auf die letzten W. des 5. zurück und sind zu vervollständi- gen: μαρτυρῶσιν οὐδέν τε μᾶλλον ἄνευ αὐτῆς εἶναι πείϑειν τέχνῃ. „Ich gebe es zu, wenn eben die folgenden Sätze zeugen, dafs ohne sie eine kunstgerechte Überzeugung nicht möglich ist.“ Die folg. W. τοῦ δὲ λέγειν — γένηται scheinen mir in dem Ausdrucke ἄνευ τοῦ
ἀληϑείας ἧφϑαι die Randglosse eines Abschreibers zu enthalten. Ohne diese W, ist die Stelle klar und weist hin auf die Sitte der Lake- dämonier, sich möglichst kurz aus- zudrücken: „Eine wirkliche Rede- kunst, heilst esin Lakedämon, giebt es nicht und soll es nimmermehr geben!“
Mit dem παράγων in δεῦρο αὐ- τοὺς παράγων deutet Ph. ein Bild an; denn das Verbum ist der tech- nische Ausdruck für „vorbei mar- schieren lassen“. S. " erwidert in dem Bilde: πάριτε d. h. „so mar- schiert denn auf“,
Spafshaft klingt im folg. die starke Verneinung des Ph., mit welcher er des Sokrates Definition der, ör- τοριχὴ τέχνη zurückweist: οὐ μὰ τὸν 4 οὐ παντάπασιν οὕτως.
ΦΑΙΔΡΟΣ. 65
\ \ " > ΄ ca 3 \
DAI. Οὐ μὰ τὸν Ai’ οὐ τταντάτιασιν οὕτως, ἀλλὰ μάλιστα μέν τέως τιερὶ τὰς δίκας λέγεταί ve nal γράφεται , ’ Ἀ 7, 3 τέχνῃ, λέγεται δὲ χαὶ περὶ δημηγορίας" ἐπὶ sch£ov δὲ οὐχ
> ’ ἀχῆχοα.
ἘΠῚ “41λ᾽ n τὰς Νέστορος χαὶ Ὀδυσσέως τέχνας μόνον τιδρὶ λόγων ἀχήχοας, ἃς ἐν ᾿Ιλίῳ σχολάζοντες συν- ἐγραψάτην, τῶν δὲ Παλαμήδους ἀνήκοος γέγονας;
®AI. Καὶ ναὶ μὰ Ai’ ἔγωγε τῶν Νέστορος, εἰ μὴ Γοργίαν Νέστορά τινα χατασχευάζεις, ἢ τινα Θρασύμα- χόν τε χαὶ Θεόϑωρον Ὀδυσσέα.
44, 20. Ἴσως. ἀλλὰ γὰρ τούτους ἐῶμεν" σὺ δ᾽ εἰστέ, ἐν δικαστηρίοις οἱ ἀντίδιχοι τί δρῶσιν; οὐχ ἀντι- λέγουσι μέντοι, ἢ τί φήσομεν;
®AI. Τοῦτ᾽ αὐτό.
4 , 9 98, ΣΩ. Περὶ τοῦ δικαίου τε χαὶ ἀδίχου;
Φ “4:1. Ναί.
2 -» ς , “» » ’ » ΣΩ. Οὐχοῦν ὁ τέχνῃ τοῦτο δρῶν ποιήσει φανῆναι 2 \ > > Pr N C G τὸ αὐτὸ τοῖς αὑτοῖς τοτὲ μὲν δίκαιον, ὅταν δὲ βούληται,
ἄδιχον; DAI. Τί μήν;
ΣΩ. Καὶ ἐν δημηγορίᾳ δὴ τῇ πόλει δοχεῖν τὰ αὑτὰ
Y \ 2 ΄ \ ‚2 3 τοτὲ μὲν ἀγαϑά, τοτὲ ὃ αὖ
cap. 44. Das Kapitel ist ein Muster Sokratischer Beweisführung ; der Beweis schreitet so sicher und klar vorwärts, dals er jeden Wider- spruch unmöglich macht. Aufmerk- sam zu machen ist auf die äulfserst prägnante Wortstellung, die unsere Übersetzer fast niemals beachten, obwohl ja auch der Deutsche zumal im Dialog die grammatische Wort- stellung gar nicht liebt. So über- setzt Müller gleich den Anfang des Kap. nicht gut, wenn er sagt: „Du aber sage mir, was thun vor den Gerichtshöfen die Gegenanwalte?“ Eine solche grammatische Überset- zung nimmt der Platonischen Rede- weise ihren ganzen Zauber, ja ihre ganze Eigentümlichkeit. Die ein-
Plato, Phädrus.
2 ΄ὔ ταναγτία;
fache Stelle heilst: „Du aber sage mir, vor Gericht die Gegenanwalte, was thun sie?“ Auf eine solche Wiedergabe der natürlichen Wortstellung sollte man aulser bei Plato hauptsächlich bei den beiden gröfsten griechischen Rednern, dem Thukydides und dem Demosthenes halten. Es ist das um so weniger schwierig, als diese drei grölsten Stilisten der Attiker eine geradezu naive Wortstellung lieben, gleich unserem Göthe; eine Thukydidei- sche Rede lälst sich, ohne dafs man unserer Sprache Gewalt anthut, mit fast vollständiger Beibehaltung der Wortstellung deutsch wiedergeben.
Unter dem eleatischen Palame- des soll Plato nach dem Scholiasten
Ὁ
| |
66 ΠΛΆΤΩΝΟΣ
@®AI. Οὕτως.
ΣΩ. Τὸν οὖν Ἐλεατιχὺν Παλαμήδην λέγοντα οὐχ ἴσμεν τέχνῃ, ὥστε φαίνεσϑαι τοῖς ἀχούουσι τὰ αὐτὰ ὅμοια χαὶ ἀνόμοια, χαὶ ἕν nal πολλά, μένοντά τὲ αὖ καὶ φε- ρόμεγα;
®AI. ἥϊάλα γε.
ΣΩ. Οὐκ ἄρα μόνον περὶ δικαστήριά τέ ἐστιν ἡ ἂν- τιλογικὴ καὶ περὶ δημηγορίαν, ἀλλ᾽, ὡς ἔοικε, περὶ τιάντα τὰ λεγόμενα μία τις τέχνη, εἴτεερ ἔστιν, αὕτη ἂν εἴη, ἡ τις οἷός τ᾽ ἔσται πᾶν παντὶ ὁμοιοῦν τῶν δυνατῶν χαὶ οἷς δυνατόν, χαὶ ἄλλου ὁμοιοῦντος καὶ ἀποχρυτιτομένου εἰς φῶς ἄγειν.
®AI. Πῶς δὴ τὸ τοιοῦτον λέγεις ;
ΣΩ. Tide δοχῶ ζητοῦσι φανεῖσϑαι. ἀττάτη σιότερον ἐν πολὺ διαφέρουσι γίγνεται μᾶλλον ἢ ὀλίγον;
AI. Ἔν τοῖς ὀλίγον.
ΣΩ, Alla 7ε δὴ χατὰ σμικρὸν μεταβαίνων μᾶλλον λήσεις ἐλϑὼν ἐπὶ τὸ ἐναντίον ἢ κατὰ μέγα.
®AI. Πῶς δ᾽ οἵ;
ΣΩ. Hei ἄρα τὸν μέλλοντα ἀπατήσειν. μὲν ἄλλον, αὐτὸν δὲ μὴ ἀπιατήσεσϑαι, τὴν ὁμοιότητα τῶν ὄντων χαὶ ἀνομοιότητα ἀχριβῶς διειδέναι.
DAI. Avayın μὲν οὖν.
ΣΩ. Ἦ οὖν οἷός τε ἔσται, ἀλήϑειαν ἀγνοῶν ἔχά- στου, τὴν τοῦ ἀγνοουμένου ὁμοιότητα σμιχράν TE χαὶ μεγάλην ἐν τοῖς ἄλλοις διαγιγνώσχειν;
ΦΑ͂Ι, ᾿Αδύνατον.
ΣΩ, Οὐχοῦν τοῖς τεαρὰ τὰ ὄντα δοξάζουσι καὶ ἄττα- τωμένοις δῆλον ὡς τὸ πάϑος τοῦτο δι᾿ ὁμοιοτήτων τινῶν εἰσερρύη.
Ὁ.411. Γίγνεται γοῦν οὕτως. ἡ der Eleaten Zeno verstehen. Mit eap. 45. Auf die Frage des S., ob den W. τῇδε δοχῷ ζητοῦσι φανεῖ- eran desLysiasRede darlegen solle, σϑαι eitiert S. wieder, was den Er-- was Kunst und was nicht Kunst sei, klärern entgangen zu sein scheint, antwortet Ph. zustimmend, begrün- einen Vers. det aber seine Zustimmung nicht
ΦΑΙ͂ΔΡΟΣ. 67
32. Ἔστιν οὖν ὅγτως τεχνιχὸς ἔσται μεταβιβάξειν χατὰ σμιχρὸν dıa τῶν ὃ ὁμοιοτήτων ἀπὸ τοῦ ὄντος ἑκάστοτε ἐπεὶ τοὐναντίον ἀπάγων, ἢ αὐτὸς τοῦτο διαφεύγειν, ὃ μὴ ἐγνωριχὼς ὃ ἔστιν ἕχαστον τῶν Ὄντων;
AI. Οὐ μή ποτε.
ΣΩ. “Ἤόγων ἄρα τέχνην, ὠ ἑταῖρε, ὃ τὴν ἀλήϑειαν μὴ εἰδώς, δόξας δὲ τεϑηρευχώς, γελοίαν τινά, ὡς ἔοιχε, χαὶ ἄτεχνον σιαρέξεται.
DAI. Κινδυνεύει.
45. ΣΩ. Βούλει οὖν ἐν τῷ Avolov λόγῳ, ὃν φέρεις, χαὶ ἐν οἷς ἡμεῖς εἴπτομεν ἰδεῖν τε ὧν φαμὲν ἀτέχνων τε χαὶ ἐνγτέχνων εἶναι;
Φ.71. Πάντων γέ που μάλιστα, ὡς νῦν γε ψιλῶς πως λέγομεν, οὐχ ἔχοντες ἱχανὰ τταραδείγματα.
ΣΩ. Καὶ μὴν χατὰ τύχην γέ τινα, ὡς ἔοικεν, ἐρρη- ϑήτην τὼ λόγω ἔχοντέ τι παράδειγμα, ὡς ἂν ὃ εἰδὼς τὸ ἀληϑὲς τεροστιαίζων ἐν λόγοις σπταράγοι τοὺς ἀχούοντας. χαὶ ἔγωγε, ὦ Φαῖδρε. αἰτιῶμαι τοὺς ἐντοπίους ϑεούς" ἔσως δὲ χαὶ οἱ τῶν ουσῶν προφῆται οἱ ὑπὲρ χεφαλῆς ᾧδοὶ ἐτχειτιετινευχότες ἂν ἡμῖν εἶεν τοῦτο τὸ γέρας" οὐ γάρ
σου ἔγωγε τέχνης τινὸς τοῦ λέγειν μέτοχος. ®AI. Ἔστω ὡς λέγεις" μόνον δήλωσον ὃ φῇς. ΣΩ. Ἴϑι δή μοι ἀνάγνωθι τὴν τοῦ Avotov λόγου
ἀρχήν.
AI. Περὶ μὲν τῶν ἐμῶν zegayuarwv Erriotaoaı, καὶ γ / - 2 ’ ὡς νομίζω συμφέρειν ἡμῖν τούτων γενομένων, AANAOAS.
richtig mit dem ὡς νῦν γε --- παρα- δείγματα, in welchen Worten das ψιλῶς durch οὐκ ἔχοντες ἱκανὰ παραδείγματα erklärt wird. Ph. hält eben nur die aufgeschriebene Rede für eine solche, an der sich ein παράδειγμα statuieren läfst. Da- her erinnert ihn S. an seine beiden Reden (das zei in χαὶ μὴν κατὰ τύχην heifst deshalb „auch“) und giebt dabei den Zweck seiner bei- den Reden mit den W. ὡς ἂν — ἀχούοντας an. Das προσπαίζων
in diesen W. beweist, dals, wenn man die Reden verstehen will, man dem in ihnen liegenden Humor nach- forschen. mufs. Da die W. in ö εἰδὼς τὸ ἀληϑὲς eine Art Selbst- lob either, so schränkt durch die Erwähnung der Götter der Um- gebung und der Cicaden S. dies Lob wieder ein, scherzend hinzu- fügend, dafs er der Redekunst gar nicht teilhaftig sei. Ph. läfst diese Bescheidenheit auch gelten; denn er wünscht, über den Wert der Rede
5*+
68 IIAATQNOZ
ἀξιῶ δὲ μὴ διὰ τοῦτο ἀτυχῆσαι ὧν δέομαι, ὃ ὅτι οὐχ ἐρα-
στὴς ὧν σοῦ τυγχάγω. ΣΩ, Παῦσαι.
AI. Net.
ὡς ἐκείνοις μὲν τότε μεταμέλει --
τί δὴ οὖν οὗτος ἁμαρτάνει χαὶ ἄτε- xvov σιοιεῖ, λεχτέον. ἢ γάρ
3 2) 3 2 - ΄ ΄ 46. ΣΩ. Ho οὖν οὐ παντὶ δῆλον τό γε τοιόνδε, ὡς περὶ μὲν ἔνια τῶν τοιούτων ὁμονοητιχῶς ἔχομεν, περὶ
δ᾽ ἔγεα στασιωτιχῶώς;
DAI. ΖΔοχῶ μὲν ὃ λέγεις μανϑάνειν, ἔτι δ᾽ εἰπὲ σα-
φέστερον.
ΣΩ. Ὅταν τις ὄνομα εἴπῃ σιδήρου ἢ ἀργύρου, ag’ οὐ τὸ αὐτὸ πάντες διενοήϑημεν;
ΦΑ͂Ι. Καὶ μάλα.
ΣΩ. Τί δ᾽ ὅταν δικαίου ἢ ἀγαϑοῦ; οὐκ ἄλλος ἄλλῃ φέρεται, καὶ ἀμφισβητοῦμεν ἀλλήλοις τε χαὶ ἡμῖν αὐτοῖς;
®AI. Πάνυ μὲν οὖν.
>, , N - - f 22. "Ev μὲν ἄρα τοῖς συμφωνοῦμεν, ἐν δὲ τοῖς οὔ.
ΦΑ͂Ι. Οὕτως.
ΣΩ. Ποτέρωϑιε οὖν εὐαπατητότεροί ἐσμεν, χαὶ N ῥητοριχὴ ἐν ποτέροις μεῖζον δύναται;
ΦΑ͂Ι. Ankov ὅτι ἐν οἷς πλανώμεϑα.
ΣΩ, Οὐκοῦν τὸν μέλλοντα τέχνην ῥητορικὴν μιδτιέ- γαι σπιρῶτον μὲν δεῖ ταῦτα ὁδῷ διῃρῆσϑαι, χαὶ εἰληφέναι τινὰ χαραχτῆρα ἑκατέρου τοῦ εἴδους, ἐν ᾧ τὲ ἀνάγχη τὸ
σχίλῆϑος τιλανᾶσϑαι χαὶ ἐν ᾧ
seines Meisters genauer belehrt zu werden und geht deshalb auf S. Aufforderung, die Rede zu verlesen, schnell ein. ὅδ. unterbricht aber sehr schnell und etwas derb; denn er redet nur von ἁμαρτάνειν und ἄτεχνον ποιεῖν, schliefst also das ἔντεχνον seiner früheren Worte von vornherein aus.
cap. 46. S. beginnt seine Be- weisführung mit einem allgemeinen Satze: περὶ μὲν ἔνια δμονοητι- κῶς ἔχομεν, περὶ δ᾽ ἔνια στασιω- τιχῶς. Dieser Satz hat in dem
un.
τῶν τοιούτων etwas Unklares und zwingt Ph. zu dem Geständnis, dafs er ihn nicht verstanden habe oder, wie er sich behutsam ausdrückt, dafs er ihn nur beinahe begreife. S. teilt nun die Begrifle in zwei Arten, in sinnlich wahrnehmbare, über die ein Zweifel nicht statt- findet, und in geistig begreifbare, in Bezug auf welche die Menschen nicht übereinstimmen. Die Frage des S., welcher von beiden Arten der Eros nun zuzuzählen sei, be- antwortet Ph. wieder mit vollem
ΦΑΙ͂ΔΡΟΣ. 69
DAI. Καλὸν γοῦν ἄν, ὦ Σώχρατες, εἶδος εἴη zara- γεγοηχὼς ὃ τοῦτο λαβών. ;
ΣΩ. Ἔπειτά γε οἶμαι πρὸς ἑχάστῳ γιγνόμεγον μὴ λανϑάνειν, ἀλλ᾽ ὀξέως αἰσϑάνεσθϑαι, :τερὶ οὗ ἂν μέλλῃ ἐρεῖν, τιοτέρου ὃν τυγχάνει Tod γένους.
®AI. Τί μήν;
ΣΩ. Τί οὖν; τὸν Ἔρωτα πότερον φῶμεν εἶναι τῶν ἀμφισβητησίμων ἢ τῶν μή;
DAI. Τῶν ἀμφισβητησίμων δή που" ἢ οἴει ἂν σοι συγχωρῆσαι εἰπεῖν ἃ νῦν δὴ εἶχεες πιερὶ αὐτοῦ, ὡς βλάβη τέ ἐστι τῷ ἐρωμένῳ χαὶ ἐρῶντι, χαὶ αὖϑις ὡς μέγιστον τῶν ἀγαϑῶν τυγχάνει;
ΣΩ. ζριστα λέγεις" ἀλλ᾽ εἰτιὰ καὶ τόδε --- ἐγὼ γάρ τοι διὰ τὸ ἐνθουσιαστιχὸν οὐ τεάνυ μέμνημαι — εἰ ὠρι- σάμην ἔρωτα ἀρχόμεγος τοῦ λόγου.
DAI. Νὴ Ai’ ἀμηχάνως γε ὡς σφόδρα.
ΣΩ. Φεῦ, ὅσῳ λέγεις τεχνικωτέρας Νύμφας τὰς Ayskıyov χαὶ Πᾶνα τὸν Eouov Avciov τοῦ Κεφάλου πρὸς λόγους εἶναι. ἢ οὐδὲν λέγω, ἀλλὰ καὶ 6 Avolag ἀρχόμε- γος τοῦ ἐρωτιχοῦ ἠνάγχασεν ἡμᾶς ὑπολαβεῖν τὸν Ἔρωτα ἕν τι τῶν ὄντων, ὃ αὐτὸς ἐβουλήϑη, καὶ τερὸς τοῦτο ἤδη συνταξάμενος πάντα τὸν ὕστερον λόγον dıescegavaro; βούλει πάλιν ἀναγγῶμεν τὴν ἀρχὴν αὐτοῦ;
DAI. Ei σοί γε δοχεῖ" 6 μέντοι ζητεῖς, οὐχ ἔστ᾽ αὐτόϑι.
Zn. “έγε, ἵν᾿ ἀχούσω αὐτοῦ ἐκείνου.
Munde: 7 οἴει ἄν σοι συγχωρῆσαι εἰπεῖν ἃ νῦν δὴ εἶπες περὶ αὐτοῦ — eine breite Phrase für ein kurzes Wort. 5. erwidert ihm dann auch mit dem übertriebenen: ἄριστα λέ- ysız und mit dem schelmischen διὰ TO ἐνθουσιαστικὸν οὐπάνυ μέμνη- μαι, dem dann die Hauptfrage folgt, ob in den beiden Reden des 5. (τὼ λόγω ἔχοντέ τι παράδειγμα) mit einer Definition des Eros begonnen sei. Ph. erinnert sich der Definition der ersten Rede mit ihren wunder-
lichen Etymologieen und verrät sein Gefallen an ihr durch die allzu starke Versicherung: νὴ Ai’ ἀμηχάνως γε ὡς σφόδρα. Nun fällt 8. klar zurück in seinen ironischen Ton, in wel- chem er den Lysias, den Sohn des Kephalos, den Nymphen, den Töch- tern des Goltes Achelous, und gar dem Gott Pan, dem Sohn des Hermes, gegenüberstellt oder, was die Ironie noch schärfer macht, dem Ph. eine solche Gegenüberstellung mit dem ὅσῳ λέγεις unterschiebt. Die Ant-
70 ΠΑΛΤΏΝΟΣ
41. ΦΑ͂Ι. Περὶ μὲν τῶν ἐμῶν πραγμάτων ἐτπιί- στασαι, χαὶ ὡς EI συμφέρειν ἡμῖν τούτων γενομέ- vo, ἀχήχοας. ἀξιῶ δὲ μὴ διὰ τοῦτο ἀτυχῆσαι ὧν δέομαι, ὅτι οὐχ ἐραστὴς ὧν σοῦ τυγχάνω. ὡς ἐχείνοις μὲν τότε μεταμέλει (ὧν ἂν εὖ ποιήσωσιν, ἐπειδὰν τῆς ἐπιϑυμίας ζιαύσωνται.
ΣΩ. Ἢ πολλοῦ δεῖν ἔοιχε ποιεῖν ὅδε γε ὃ ζητοῦμεν, ὃς οὐδὲ ἀπ᾽ ἀρχῆς ἀλλ᾽ ἀπὸ τελευτῆς ἐξ ὑπτίας ἀνάτταλιν διανεῖν ἐτειχειρεῖ τὸν λόγον, καὶ ἄρχεται ἀφ᾽ ὧν ττεπαυμέ- γος ἂν ἤδη ὃ ἐραστὴς λέγοι τιρὸς τὰ παιδικά. ἢ οὐδὲν eircov, Φαῖδρε, φίλη κεφαλή;
ΦΑ͂Ι. Ἔστι γέ τοι δή, ὦ Σώκρατες, τελευτή, περὶ οὗ τὸν λόγον ποιεῖται.
ΣΩ. Τί δὲ τἀλλα; οὐ χύδην δοχεῖ βεβλῆσϑαι τὰ τοῦ λόγου; ἢ φαίνεται τὸ δεύτερον εἰρημένον ἔχ τινος ἀνάγ- χης δεύτερον δεῖν τεϑῆναι, ἢ τι ἄλλο τῶν δηϑέντων; ἐμοὶ μὲν γὰρ ἔδοξεν, ὡς μηδὲν εἰδότι, οὐχ ἀγεννῶς τὸ ἐπιὸν εἰρῆσϑαι τῷ γράφοντι" σὺ δ᾽ ἔχεις τινὰ ἀγάγκην λογο- γραφιχήν, ἧ ταῦτα ἐχεῖνος οὕτως ἐφεξῆς rag’ ἄλληλα ἔϑηχεν;
DAI. Χρηστὸς εἶ, ὅτι μὲ ἡγεῖ inavor εἶναι τὰ ἐχεί- γου οὕτως ἀχριβῶς διιδεῖν.
ΣΩ. Alla τόδε γε olual σε φάναι av, δεῖν στάντα λόγον ὥσπερ ζῶον συνεστάναι σῶμά τι ἔχοντα αὐτὸν αὗ-
τοῦ, ὥστε μήτε ἀχέφαλον εἶναι μήτε ἄγεουν, ἀλλὰ μέσα τε ἔχειν χαὶ ἄχρα, πρέποντ᾽ ἀλλήλοις χαὶ τῷ ὅλῳ yeyoau- μένα.
Φ.1. Πῶς γὰρ οὔ;
wort des Ph. ist dann auch klein- I Ka mit welchem W. er
laut und erst auf die zweite Auf- forderung hin liest er noch einmal den Eingang der Rede des Lysias.
cap. 47. 5. giebt sein Urteil über des Lysias Rede mit Schärfe ab, wie sie in dem Ausdrucke δια- γεῖν in der Häufung ἀπὸ re) ευτῆς ἐξ ὑπτίας πάλιν, in dem χύδην δοχεῖ βεβλῆσϑαι, in dem avayan
erwähnten Worte εἰρημέ- vov ἔχ τινος avayans zurückweist, dem logischen Zwange eine Art Zwang der Logographen, der Rede- schreiver, entgegenstellend. Die Schleiermachersche und die Müller- sche Übersetzung geben den Aus- druck nicht klar wieder. S. Urteil steigt dann zum bittersten Hohne
®AIAPOR. 71
22. Σκχέψαι τοίνυν τὸν τοῦ ἑταίρου σου λόγον, εἴτε οὕτως εἴτε ἄλλως ἔχει" καὶ εὑρήσεις τοῦ ἐπιγράμματος οὐδὲν διαφέροντα, ὃ Πίδᾳ τῷ Φρυγέ φασί τινες ἐπι- γεγράφϑαι.
®Al. Ποῖον τοῦτο, καὶ τί τυξττονϑός;
ΣΩ. Ἔστι μὲν τοῦτο τόδε"
χαλχῆ τταρϑένος εἰμί, Mida δ᾽ ἐπὶ σήματι κεῖμαι. ὄφρ᾽ ἂν ὕδωρ τὲ van nal δένδρεα μαχρὰ τεϑήλῃ, αὐτοῦ τῆδε μένουσα πολυχλαύτου ἐπὶ τύμβου, ἀγγελέω παριοῦσι Midas ὅτι τῇδε τέϑατται. orı δὲ οὐδὲν διαφέρει αὐτοῦ πιρῶτον ἢ ὕστατόν τι λέγε- σϑαι, ἐννοεῖς που, ὡς ἐγῴμαι.
DAI. Σχώπτεις τὸν λόγον ἡμῶν, ὦ Σώχρατες.
48. ΣΩ. Τοῦτον μὲν τοίνυν, ἵνα μὴ σὺ ἄχϑηῃ, ξάσω- μὲν" χαί τοι συχνά γε ἔχειν μοι δοχεῖ τταραδείγματα, τιρὸς a τις βλέπων ὀνίναιτ᾽ ἄν, μιμεῖσϑαι αὐτὰ ἐπιχειρῶν μὴ πάνυ τι᾿ εἷς δὲ τοὺς ἑτέρους λόγους ἴωμεν. ἣν γάρ τι ἐν αὑτοῖς, ὡς δοχῶ, τιροσῖχον ἰδεῖν τοῖς βουλομένοις rregl λόγων σχοπεῖνγ.
ΦΑ͂Ι. To ποῖον δὴ λέγεις;
ΣΩ. ’Evavriw που ἔστην" ὃ μὲν γάρ, ὡς τῷ ἐρῶντι, ὃ δ᾽ ὡς τῷ μὴ δεῖ χαρίζεσϑαι, ἐλεγέτην.
DAI. Καὶ μάλ᾽ ἀνδριχώῶς.
ΣΩ. Ὥιμην 08 τἀληϑὲς ἐρεῖν, ὅτι μανιχῶς" ὃ μέντοι ἐζήτουν, ἐστὴν αὐτὸ τοῦτο. μανίαν γάρ. τινα ἐφήσαμεν εἶναι τὸν ἔρωτα. ἢ γάρ;
®AI. Ναί.
ΣΩ. ’ Maviag δέ γε εἴδη δύο, τὴν μὲν ὑπὸ νοσημά-
in den Versen auf Midas, die er Anfange des folg. Kap. darthun. anführt, vier Verse, denen man, cap. 48. S. falst sein Urteil über ohne dem Sinn zu schaden, jede des Lysias Rede in aller Schärfe beliebige Reihenfolge geben kann. noch einmal zusammen in den W. Ph. wird dann auch verdriefslich πρὸς ἅ τις βλέπων — μὴ πάνυ in seiner Antwort (σχώπτεις τὸν τι und giebt dann die Disposition λόγον ἡμῶν d.i. „Du ziehst unsere seiner zweiten Rede. Im letzten Unterhaltung ins Lächerliche*), wie Abschnitte des Kap. würde ich nicht dies die W. ἵγα μὴ σὺ ἀἄχϑῃ im mit Stallbaum, der Imm. Becker
| |
72 ΠΛΑΤΩΝΟΣ
τῶν ἀνϑρωσίνων, τὴν δὲ ὑπὸ ϑείας ἐξαλλαγῆς τῶν εἰω- ϑότων γνομέμων γιγνομένην.
®AI. Ilavv γε.
22. Τῆς δὲ ϑείας τευτάρων ϑεῶν τέτταρα μέρη διελόμενοι, μαντιχὴν μὲν ἐτείσινοιαν ᾿Απόλλωνος ϑέντες, “ΦΙ΄ονύσου δὲ τελεστικήν, Movoo» δ᾽ αὐ ποιητικήν, τετάρ- τὴν δὲ “Ἀφροδίτης χαὶ Ἔρωτος ἐρωτικὴν μαγίαν ἐφήσα- μέν τε ἀρίστην εἶναι, χαὶ οὐχ οἶδ᾽ ὅπῃ τὸ ἐρωτικὸν πάϑος ἀτιειχάζοντες, ἴσως μὲν ἀληϑοῦς τινὸς ἐφατιτόμενοι, τάχα δ᾽ ἂν χαὶ ἄλλοσε παραφερόμενοι, χεράσαντες οὐ παντά- σασιν ἀπιίϑανον λόγον, μυϑιχόν τινα ὕμνον τιροσεπαίσα- uev μετρίως τὲ χαὶ εὐφήμως τὸν ἐμόν TE χαὶ σὸν δεσττό- τὴν Ἔρωτα, ὦ Φαῖδρε, χαλῶν παίδων | ἔφορον.
DAI. Καὶ μάλα ἔμοιγε οὐκ ἀηδῶς ἀχοῦσαι.
49. ΣΩ. Tode τοίνυν αὐτόϑεν λάβωμεν, ὡς ἀπὸ τοῦ ψέγειν πρὸς τὸ ἐπαινεῖν ἔσχεν ὃ λόγος μεταβῆγαι.
®AI. Πῶς δὴ οὖν αὐτὸ λέγεις;
ΣΩ. Ἐμοὶ μὲν φαίνεται τὰ μὲν ἄλλα τῷ ὄντι παιδιᾷ σεπαῖσϑθαι᾽" τούτων δέ τινων ἕχ τύχης ῥδηϑέντων δυοῖν eidoiv, εἰ αὐτοῖν τὴν δύναμιν τέχνῃ λαβεῖν δύναιτό τις, οὐχ ἄχαρι.
®AI. Τίνων δή;
und Buttmann folgt, μυϑικόν τινὰ ὕμνον προσεπαίσαμεν ϑεὸν νοῖ- binden, so dals ϑεὸν Objekt zu ὕμνον" προσεπαίσαμεν wäre, auch nicht mit Schleiermacher den Aceu- sativ ἀπέϑανον λόγον in den Dativ verwandeln. Mir scheint vielmehr nach Heindorf und Ast μυϑικόν τινὰ ὕμνον explicativ zu οὐ παν- τάπασιν ἀπίϑανον λόγον zu stehen und zwar, wie mir παντάπασιν an- zudeuten scheint, für ὡς μυϑικόν τινὰ ὕμνον. Denn wenn 8. nicht von vorn herein durch das beschrän- kende παντάπασιν hätte hindeuten wollen auf μυϑικὸν ὕμνον, würde er wohl einfach οὐχ ἀπίϑανον λό- γον gesagt haben.
cap. 49. In den Worten rov- τῶν δέ τινων — οὐχ ἄχαρι ist δυοῖν εἰδοῖν nicht zu τούτων ge- höriger Genetiv, sondern Dativ, wie das folgende αὐτοῖν zu beweisen scheint; denn so sehr auch Plato seinen Sokrates die freiere Um- gangssprache gebrauchen lälst, er würde ihn doch wohl kaum das nur durch das tonlose εἰ von εὐδοῖν ge- trennte αὐτοῖν haben gebrauchen lassen, wenn er mit dem αὐτοῖν nicht einen anderen (asus, den hier notwendigen Genetiv, hätte an- deuten wollen. Die W, sind zu er- klären: „Da dies zufällig in zwei Formen gesprochen worden ist“ u. s. w. Die beiden Formen, Ge-
ΦΑΙΔΡΟΣ. 73
22. Eis μίαν τε ἰδέαν συνορῶντα ἄγεεν τὰ τιολλαχῇ διεσπαρμένα — ἵν᾽ ἕκαστον δριζόμενος δῆλον τιοιῇ, τιξερὶ οὗ ἂν ἀεὶ διδάσκειν ἐθέλῃ. ὥσπερ τὰ νῦν δὴ περὶ Ἔρω- τος, ὃ ἔστιν δρισϑέν, εἴτ᾽ εὖ εἴτε χαχῶς ἐλέχϑη. τὸ γοῦν σαφὲς χαὶ τὸ αὐτὸ αὑτῷ ὁμολογούμενον διὰ ταῦτ᾽ ἔσχεν εἰγιεῖν ὃ λόγος.
®_AI. Τὸ δ᾽ ἕτερον δὴ εἶδος τί λέγεις,. ὦ Σώχρατες; ;
ΣΩ. Τὸ πάλιν κατ᾽ εἴδη δύνασθαι τέμνειν, xar ἄρϑρα ἡ πέφυχε, χαὶ μὴ ἐπιχειρεῖν καταγνύναι μέρος μηδέν, χαχοῦ μαγείρου τρότεῳ χρώμενον" ἀλλ᾽ ὥσπερ ἄρτι τὼ λόγω τὸ μὲν ἄφρον τῆς διανοίας ἕν τι κοινῇ εἶδος ἐλαβέτην, ὥστιερ δὲ σώματος ἐξ ἑνὸς dıscha καὶ ὁμώνυμα γέφυχε, σχαιά, τὰ δὲ δεξιὰ κληϑέντα, οὕτω χαὶ τὸ τῆς στα- oavoiag ὡς ἕν ἐν ἡμῖν πιεφυχὸς εἶδος ἡγησαμένω τὼ λόγω, ὃ μὲν τὸ E77 ἀριστερὰ τεμγόμεγος μέρος, πάλιν τοῦτο τέμνων οὐχ ἐπτανῆχε, zugiv ἐν αὐτοῖς ἐφευρὼν ὀνομαζό- μενον σχαιόν τινὰ ἔρωτα ἐλοιδόρησε μάλ᾽ ἐν δίκῃ, ὃ δ᾽ εἰς τὰ ἐν δεξιᾷ τῆς “μανίας ἀγαγὼν ἡμᾶς, ὁμώνυμον μὲν ἐχεί-
, ϑεῖον δ᾽ αὖ τιν᾽
ἔρωτα ἐφευρὼν χαὶ χυροτεινάμεγος
, Ἂς 3 m Se ὡς μεγίστων αἴτιον ἡμῖν ἀγαϑῶν.
staltungen führt dann S. an in den W. εἰς μίαν τε ἰδέαν συνορῶντα ἄγειν τὰ πολλαχῇ διεσπαρμένα und τὸ πάλιν χατ εἰδὴ δύνασϑαι τέμνειν κατ᾽ ἄρϑρα, in welchen W. das τὲ auf das olgende πάλιν hinweist oder vielmehr das πάλιν auf das τὲ zurückzeigt. S. hat offenbar auf die Frage τίνων δή; antworten wollen: εἰς μίαν τε ἰδέαν συνο- ρῶντα ἄχειν. τὰ πολλ. διεσπαρμένα zul zur εἴδη δύνασϑαι τέμνειν, hat aber durch seinen Zusatz zum ersten Gliede und durch die Frage des Ph. verleitet das dem r& logisch entsprechende ‚al fallen lassen.
Die W. 6 ἔστιν δρισϑὲν sind absolut gesagt „nachdem, was sie ist, bestimmt war“.
In den W. ἕν τι χοινῇ εἶδος ist χοινῇ Verstärkung des Hesrißien,5 ἕν.
Die Periode τὸ πάλιν κατ᾽ εἰδὴ δύνασϑαι τέμνειν — ἧς μέγε- στων αἴτιον ἡμῖν ἀγαϑῶν bietet ein vorzügliches Beispiel echt So- kratischer, populärer Redeweise. In streng grammatischer Ordnung würden die W, laufen: To πάλιν κατ ᾿ εἰδη, δύνασϑαι τέμνειν, κατ᾽ ἄρϑρα ἢ πέφυχε, καὶ μὴ ἐπι- χειρεῖν καταγνύναι μέρος μηδέν, καχοῦ μαγείρου τρόπῳ χρωμε- γον, ἀλλ οὕτω ποιεῖν ὥσπερ ἄρτι τῷ λόγω, οἱ τὸ μὲν ἄφρον τῆς διανοίας ἕν τι χοινῇ εἰδος ἐλᾳβέτην χαὶ, ὥσπερ σώματος ἐξ ἑνὸς διπλᾶ zal ὁμώνυμα TLE- PURE, τὰ μὲν σχαιά, τὰ δὲ δεξιὰ κλ᾽ ϑέντα, οὕτω καὶ τὸ τῆς παρα- γοίας ὡς ἕν ἐν ἡμῖν πεφυκὸς εἶδος ἡγήσαντο (oder ἡγησάσϑην), Ὁ μὲν x. τ, ἃ,
74 ΠΛΆΤΩΝΟΣ
Φ.1. ᾿ληϑέστατα λέγεις.
50. ΣΩ. Τούτων δὴ ἔγωγε αὐτός ve ἐραστής, ὦ Φαῖ- ὃρε, τῶν διαιρέσεων nal συναγωγῶν, ἵν᾿ οἷός τὲ ὦ λέ- yeır TE χαὶ φρονεῖν" ἐάν τέ τιν᾽ ἄλλον ἡγήσωμαι δυνατὸν εἰς ἕν χαὶ Erct ττολλὰ τιεφυχὸς ὁρᾷν, τοῦτον διώκω κατότει- σϑε μετ᾽ ἴχνιον ὥστε ϑεοῖο. καὶ μέντοι χαὶ τοὺς δυναμένους αὐτὸ δρᾷν εἰ μὲν ὀρϑῶς ἢ μὴ πιροσαγορεύω, ϑεὸς οἶδε, χα- λῶ δὲ οὖν μέχρι τοῦδε διαλεχτιχούς. τὰ δὲ νῦν σπταρὰ σοῦ τε χαὶ Avoiov μαϑόντας εἰπὲ τί χρὴ καλεῖν" ἢ τοῦτο ἐκεῖνό ἐστιν ἡ λόγων τέχνη, ἡ Θρασύμαχός τε χαὶ οἱ ἄλλοι χρώ- μενοι. σοφοὶ μὲν αὐτοὶ λέγειν γεγόνασιν, ἄλλους Te ττοιοῦ- σιν, οἱ ἂν δωροφορεῖν αὐτοῖς ὡς βασιλεῦσιν ἐϑέλωσιν;
®AI. Βασιλιχοὶ μὲν ἄνδρες, οὐ μὲν δὴ ἐσειστήμονές γε ὧν ἐρωτᾷς. ἀλλὰ τοῦτο μὲν τὸ εἶδος ὀρϑῶς ἔμοιγε δο- χεῖς χαλεῖν, διαλεχτιχὸν χαλῶν" τὸ δὲ δητοριχὸν δοχεῖ μοι διαφεύγειν EI ἡμᾶς.
ΣΩ. Πῶς φής; καλόν πού τι ἂν εἴη, ὃ τούτων ἄτιο- λειφϑὲν ὅμως τέχνῃ λαμβάνεται; πάντως δ᾽ οὐχ ἀτιμα- στέον αὐτὸ σοί τε χαὶ ἐμοί, λεχτέον δὲ τί μέντοι χαὶ ἔστι τὸ λειπόμενον τῆς ῥδητοριχῆς.
cap. 50. S. geht mit Scherz und ae statt δορυφορεῖν gesagt wor-
Ironie über zur Betrachtung der en ist. Die Antwort des Ph. klingt Lehrbücher und der Lehrer der Rhe- etwas albern in dem Zugeständnis
torik. Spafshaft ist es, zumal nach den vorhergegangenen Erörterungen über das Verhältnis des ἐραστὴς zu dem Geliebten, sich einen £o«- στὴς τῶν διαιρέσεων καὶ συναγω- γῶν zu nennen und die neckende Ironie der W. ἐάν τέ tw’ ἄλλον — διώκω verrät zur Genüge das folgende Bruchstück eines Homeri- schen Verses: κατόπισϑε μετ᾿ ἔχνι- ον ὠστεϑεοῖο.. Auch die Wendung εἰ μὲν ὀρϑῶς ἢ UN προσαγορεένω, ϑεὸς οἷδε ist scherzhaft. Im fol- genden wird dann die Ironie zum bitteren Sarkasmus in der Wendung σοφοὶ μὲν αὐτοὶ λέγειν γεγόνασιν, ἄλλους TE ποιοῦσιν und in dem Ausdruck δωροφορεῖν αὐτοῖς ὡς βασιλεῦσιν, in welchem δωροφο-
βασιλικοὶ μέν, οὐ μὲν δὴ ἐπιστή- μονες, in der Art, wie er ganz πᾶς
dem Wunsche des 85. das önro- 0x0» dem διαλεχτικὸν entgegen- stellt und endlich in der kleinen Un- bescheidenheit, mit welcher er sagt διαφεύγειν ἔϑ᾽ ἡμᾶς, statt ἐμέ. Dies ἡμᾶς löst S. dann auch in seiner Antwort lächelnd in seine Faktoren σοί re χαὲ ἐμοὶ auf, wäh- rend das Sarkastische in dieser Ant- wort, die von Schleiermacher und von Hier. Müller nicht gut übersetzt ist, vornehmlich in dem τούτων ἀπολειφϑὲν und dem τὸ Asıno- μενον τῆς ῥητορικῆς liegt. „Wie meinst du? Es giebt irgendwo ein Schönes, das, hiervon verlassen, dennoch auf dem Wege der Kunst
ΦΑΙ͂ΔΡΟΣ. 75
DAI. Καὶ μάλα που συχνά, ὦ Σώχρατες, τά γ᾽ ἐν τοῖς βιβλίοις τοῖς τιερὶ λόγων τέχνης γεγραμμένοις.
51. 22. Kai καλῶς γε ὑπέμνησας. προοίμιον μὲν οἶμαι τιρῶτον ὡς δεῖ τοῦ λόγου λέγεσϑαι ἐν ἀρχῇ" λέγεις -- ἢ γάρ; -- τὰ χομψὰ τῆς τέχνης;
®AI. Ναί.
ΣΩ. Ζεύτερον δὲ δὴ διήγησίν τινα μαρτυρίας τ᾽ ἐπ᾽ αὐτῇ, τρίτον τεχμήρια, τέταρτον εἰχότα᾽ καὶ τειίστωσιν οἷ- μαι χαὶ Errırciorwoıw λέγειν τόν γε βέλτιστον λογοδαίδα- λον Βυζάντιον ἄνδρα.
ΦΑ͂Ι. Τὸν χρηστὸν λέγεις Θεόδωρον;
ΣΩ. Τί μήν; καὶ ἔλεγχόν γε nal ἐπεξέλεγχον ὡς γσεοιητέον ἐν χατηγορίᾳ τὲ καὶ ἀπολογίᾳ. τὸν δὲ κάλλιστον Πάριον Εὐηνὸν εἰς μέσον οὐχ ἄγομεν, ὃς ὑποδύλωσίν τὲ πρῶτος εὗρε καὶ τταρετταίνους" οἱ δ᾽ αὐτὸν χαὶ σπταραψό-
ταῦτα
γους φασὶν ἐν μέτρῳ λέγειν μνήμης χάριν᾽
sich gewinnen läfst? Gewils, wir dürfen nicht stolz darüber hinweg- sehen, du und ich, müssen erklären, was es trotzdem noch ist, das da bleibt von der Rhetorik.“ Ph. hat die Bitterkeit dieser W. nicht ver- standen. „Eine ganze Menge bleibt!“ sagt er und giebt dann in den W. τὰ ἐν τοῖς βιβλίοις — γεγραμ- μένοις dem 5. gewissermalsen die Überschrift für die folgende Be- trachtung.
cap. 51. Das Kapitel verdient es, als Vorwort auch unseren Rhetori- ken beigegeben zu werden, die auch heute noch mit grolsem Ernste vor- tragen, was verständigen Männern schon zu Platos Zeiten lächerlich vor- kam. Augenscheinlich hätte Ph. gern selbst ein Referat aus den Werken des Theodoros u. a. gegeben; 8. aber kommt ihm zuvor und läfst ihn eine ganze Weile nicht zu Worte kommen. Er beginnt mit dem spals- haften Anklange der Worte προυί- zıov μὲν οἶμαι und mit dem lustigen Gedanken, dafs das Proömium im
σοφὸς γὰρ
Anfange der Rede stehen müsse. Er giebt dann für seine weiteren Aufzählungen den Gesamtbegriff in τὰ κομψὰ τῆς τέχνης, ein Begriff, der dem Ernste der Kunst entgegen- steht, wie dem Wesentlichen das Un wesentliche, das Nebensächliche. Ph. ist offenbar überrascht; denn er antwortet nur mit dem kurzen ναί. Und nun überstürzt ihn 5. mit Aufzählung all dieser χομψά, der "διήγησις, "der τεκμήρια, der εἰχότα, der πίστωσις und Enıni- στωσις u. 5. W. u. S. w.- Die Auf- zählung wird aber nicht langweilig, weil sie des Spottes sehr viel ent- hält, spottende Beiwörter, wie βέλ- τιστος λογοδαίδαλος, οοἰλλώσφος u. 5. w. und höhnende Gedanken, wie das kostbare οἱ δ᾽ αὐτὸν καὶ παραψόγους φασὶν ἐν μέτρῳ λέ- γειν μνήμης χάριν, wobei man glaubt, S. werde dem vorhergehen- den εὑρε entsprechend nach φασὶν fortfahren mit εὑρεῖν, aber über- rascht wird durch das ἐν ΜΡ λέγειν und das μνήμης χάριν,
HAATQNOZ
I] ©
ἀνήρ. Τισίαν δὲ Γοργίαν τε ἐάσομεν εὕδειν, οἱ τιρὸ τῶν ἀληϑῶν τὰ εἰχότα εἶδον ὡς τιμητέα μᾶλλον, τά τε αὖ σμι- χρὰ μεγάλα χαὶ τὰ μεγάλα σμιχρὰ φαίνεσϑαι τιοιοῦσι διὰ ῥώμην λόγου, χαινά τὲ ἀρχαίως τά τ᾽ ἐναντία χαινῶς, συντομίαν τε λόγων χαὶ ἄτεειρα μήχη τιερὶ τεάντων ἀνεῦ- ρον. ταῦτα δὲ ἀχούων ποτέ μου Πρόδικος ἐγέλασε, xal μόνος αὐτὸς εὑρηχέναι ἔφη ὧν δεῖ λόγων τέχνην" δεῖν δὲ
οὔτε μαχρῶν οὔτε βραχέων, ἀλλὰ μετρίων.
DAI. Σοφώτατά 7, ὠ Πρόδικε.
ΣΩ. Ἱππίαν δὲ οὐ λέγομεν; οἶμαι γὰρ ἂν σύμψηφον αὐτῷ καὶ τὸν Ἠλεῖον ξένον γεγέσϑαι.
DAI. Τί δ᾽ οὔ
IR. .,Taıde Πώλου σῶς φράσομεν αὖ μουσεῖα λό- γων, ὃς διπελασιολογίαν καὶ γνωμολογίέαν χαὶ εἰχονολογίαν, 3 G ’ ΄ / ὀνομάτων τὲ Aırvuveiwv ἃ ἐχείνῳ ἐδωρήσατο 77008 ττοίη-
2 , σιν EVErteiag;
, , 3 , 2 3 , DAI. Πρωταγόρεια δέ, ὦ Σώχρατες, οὐκ ἣν μέντοι
“. | ! τοιαῦτ ἄττα;
ΣΩ, ᾿ὈὈρϑοέπειά γέ τις, ὦ παῖ, καὶ ἄλλα πολλὰ χαὶ καλά. τῶν γε μὴν οἰχτρογόων ἑπὶ γῆρας χαὶ πενίαν ἕλχο- μένων λόγων κεχρατηχέναι τέχνῃ μοι φαίνεται τὸ τοὺ Χαλχηδονίου σϑένος, ὀργίσαι τε αὖ πολλοὺς ἅμα δεινὸς
die Windigkeit des Euenos so recht ins Licht stellt. Ebenso überrascht das nicht erwartete εὕδειν nach ἐάσομεν. Unter den andern Flach- heiten der Sophisten ist dann von S. die des Prodikos besonders her- vorgehoben. Den lälst er auf den klugen Gedanken kommen, der σὺν- τομίᾳ λόγων und der « ἄπειρα μήκη das οὔτε μαχρὸν οὔτε βοαχὺ ent- gegenzustellen, das μέτριον. Den Hohn, welcher in dem überaus fla- chen Gedanken liegt, erkennt Ph. nicht ; denn sein Einwurf σοφώτατά γε ist wohl ernstlich gemeint und er versteht unter dem μέτριον wohl nicht das Sokratische οὔτε μακρὸν οὔτε βραχύ, sondern etwa ein οὐχ
ἄγαν. Weiterhin ist auch in dem Ausdrucke uovosle λόγων gewils nicht die Überschrift, der Titel eines Werkes des Polos zu suchen, son- dern hinter diesem „Musentempel von Ausdrücken“ steckt auch nichts als bitterer Hohn. Aber Ph. will doch wenigstens andeuten, dalsauch er all diese Dinge kenne. Wie er oben schnell verriet, dals er den Ao- yodaldakog Βυζάντιος wohl kenne, so glaubt er hier an Protagoras er- innern zu müssen, und sofort fällt S. wieder mit einer langen Litanei ein. Darin bekommt das höchste Lob d. i, den bittersten Hohn der Chalkedonier Thrasymachos, τὸ τοῦ Naixndoviov σϑένος, wie S. mit
ΦΑΙ͂ΔΡΟΣ. 77
ἀνὴρ γέγονε, χαὶ zcahım ὠργισμένοις Eradwv κηλεῖν, ὡς ἔφη᾽ διαβάλλειν τε nat ἀπολύσασϑαι διαβολὰς ὁϑενδὴ χράτιστος. τὸ δὲ δὴ τέλος τῶν λόγων κοινῇ πᾶσιν ἔοιχε συνδεδογμένον εἶναι, ᾧ τινὲς μὲν ἐπάνοδον, ἄλλοι δὲ ἀλλο τίϑενται ὄνομα.
ΦΑ͂Ι. Τὸ ἐν κεφαλαίῳ ἕκαστα λέγεις ὑττομνῆσαι Erel τελευτῆς τοὺς ἀχούοντας περὶ τῶν εἰρημένων;
ER. Ταῦτα λέγω, καὶ εἴ τι σὺ ἄλλο ἔχεις elmeiv λό- γων τέχνης πέρι.
ΦΑ͂Ι. Σμιχρά γε χαὶ οὖχ ἄξια λέγειν.
ΣΩ. Ἐῶμεν δὴ τά γε σμιχρά" ταῦτα δὲ Urt αὐγὰς μᾶλλον ἴδωμεν, τίνα καί ποτ᾽ ἔχει τὴν τῆς τέχνης δύναμιν.
ΦΑ͂Ι. Καὶ μάλα ἐρρωμένην, ὦ Σώχρατες, ἔν γε δὴ σλήϑους συνόδοις.
ΣΩ. Ἔχει γάρ᾽ ἀλλ᾽, ὦ δαιμόνιε, ἰδὲ καὶ σύ, εἰ ἄρα χαὶ σοὶ φαίνεται διεστηχὸς αὐτῶν τὸ ἡτρίον ὥσττερ ἐμοί.
®AI. Ζείχνυε μόνον.
52. ΣΩ. Εἰπὲ δή μοι εἴ τις προσελϑὼν τῷ Erai-
3 ͵ a +: er Se ah or
0m σου Ἐρυξιμάχῳ ἢ τῷ πατρὶ αὑτοῦ Axovuevo εἴτπτοι ὅτι ἐγὼ ἐπίσταμαι. τοιαῦτ᾽ ἄττα σώμασι. προσφέρειν ; ὥστε ϑερμαίνειν τ᾽ ἐὰν βούλωμαι χαὶ ψύχειν, χαὶ ἐὰν μὲν δόξῃ μοι, ἐμεῖν ττοιεῖν, ἐὰν δ᾽ αὖ, κάτω I aa er vor ἄλλα rraurcohhe τοιαῦτα" χαὶ ἐπιστάμενος αὐτὰ ἀξιῶ ἰατριχὸς εἶναι χαὶ ἄλλον ποιεῖν, ᾧ ἂν τὴν τούτων ἐττιστήμην ττα- ραδῶ; τί ἂν οἴει ἀχούσαντας εἰτχτεῖν;
spöttischem Anklang an Homer ihn nennt. Aus dem ἐπάδων leuchtet die ἐπῳδὴ hervor, derZauberspruch, und er χηλεῖν ist gleich ϑέλγειν. Ph. hat dann schliefslich auch, nach- dem 5. vom Proömium bis zur ἐπά- vodog gelangt ist, nichts mehr vor- zubringen, was er etwasungeschickt einer Einschränkung zugesteht: Pay® γε χαὶ οὐχ ἄξια λέγειν, = ugeständnis, das 5. mit den W. ἐῶμεν τά γε σμικρὰ auf seinen richtigen Wert zurückführt. Zu dem Ausdrucke ὀνομάτων
“ιχυμναίων bemerkt Stallb. nach Aristoteles: Lieymnius, qui fuit Poli magister, imprimis de fingendis apte suaviterque vocabulis elaborasse narratur.
cap. 52. S. zeigt an drei klaren Beispielen den Unterschied zwischen dem Handwerk und der Kunst, zwi- schen der Kunst und den technischen Kunstgriffen (τεχνήματα). Zuerst giebt er ein etwas derbes Beispiel aus einem Kreise, in welchem Ph. zu Hause ist; denn Akumenos und Eryximachos sind seine Freunde,
- ΘΟ. χει ΠΡ BES Fu
78 ITAATQNOZ
@®AI. Ti γε ἄλλο ἢ ἐρέσϑαι, εἰ προσεπίσταται καὶ οὕστινας δεῖ καὶ διιότε ἕκαστα τούτων σιοιεῖν, καὶ μέχρι ἈΝ 07000V;
SQ. Ei οὖν εἴποι ὅτι οὐδαμῶς" ἀλλ᾽ ἀξιῶ τὸν ταῦτα ag ἐμοῦ μαϑόντα αὐτὸν οἷόν τ᾽ εἶναι στοιεῖν ἃ ἐρωτᾷς;
Φ.11. Εἴποιεν ἄν, οἶμαι, ὅτε μαίνεται ἄνϑρωτστος, καὶ ἐχ βιβλίου τεοϑὲν ἀκούσας ἢ περιτυχὼν φαρμαχίοις ἰατρὸς οἴεται γεγονέναι, οὐδὲν ἐπεαΐων τῆς τέχνης.
ΣΩ. ΤΙί δ᾽ εἰ Σοφοχλεῖ av προσελϑὼν χαὶ Εὐριπίδῃ τις λέγοι, ὡς ἐπίσταται περὶ σμικροῦ πράγματος ῥήσεις παμμήκεις ποιεῖν χαὶ περὶ μεγάλου σεάνυ σμικράς, ὅταν te βούληται οἰκτράς, χαὶ τοὐναντίον αὖ φοβερὰς καὶ ἀτιξιλητιχάς, ὅσα T ἄλλα τοιαῦτα, χαὶ διδάσχων αὐτὰ τραγῳδίας ποίησεν οἴεται παραδιδόναι;
Φ.1. Καὶ οὗτοι av, ὦ Σώχρατες, οἶμαι, καταγε- λῷεν. εἴ τις οἴεται τραγῳδίαν ἄλλο τι εἶναι ἢ τὴν τούτων σύστασιν πρέπουσαν, ἀλλήλοις τε χαὶ τῷ ὅλῳ συνιστα- μένην.
ER. AAN οὐκ ἂν ἀγροίκως γε, οἶμαι, λοιδορήσειαν, ἀλλ᾽ ὥσπερ ἂν μουσιχὸς ἐντυχὼν ἀνδρὲ οἰομένῳ ἄρμο- γιχῷ εἶναι, ὅτι δὴ τυγχάνει ἐπιστάμενος ὡς οἷόν re ὀξυ- τάτην χαὶ βαρυτάτην χορδὴν ποιεῖν, οὐκ ἀγρίως εἴποι
und aus dem 1. Kapitel scheint πράγματος πάνυ σμικραί, deuten
hervorzugehen, dafs ihm mediei- nische Fragen nicht ganz fern lie- gen. Daher denn auch zuerst die verständige Antwort: τί γε ἄλλο ἢ ἐρέσϑαι x. τ. δ. und sodann nach er nächsten Frage des S. die grobe Abfertigung der in Frage stehen- den Leute mit dem μαΐνετρα ὃ ἄνϑρωπος x. r.&. Mit dem Bei- spiele des Sophokles und des Eu- ripides rückt ihm dann ὅδ. näher, die δήσεις παμμήχεις περὶ σμι- χροῦ πράγματος, die gar langen Deklamationen über einen unwich- tigen Gegenstand, und ihr Gegen- satz, die ῥήσεις περὶ μεγάλου
ziemlich klar auf einige im vori- gen Kapitel erwähnte Kunststück- chen der Rhetoren. Ph. wagt dem Sophokles nicht so grobe Worte unterzuschieben, wie dem Akume- nos; er antwortet nur mit einem χαταγελῷεν ἂν und giebt dann eine etwas nach der Schule schmek- kende Erklärung des Begriffes Tra- gödie. Die Antwort des S. ist sehr schön: sie straft vom ersten bis zum letzten Worte den Ph. wegen seines bäurischen μαίνεται ὸ ἄν- ϑρωπὸς mit dem οὐχ ἂν aygol- χως λοιδορήσειαν. dem das ue«i- νεται ὃ ἄνϑρωπος persiflierenden
ΦΑΙΔΡΟΣ. 79
ἄν" ὦ «μοχϑηρέ, μελαγχολᾷς, ἀλλ᾽ ἅτε μουσικὸς ὧν γιραό- τερον ὅτι, ὦ ἄριστε, ἀνάγκη μὲν χαὶ ταῦτ᾽ ἐπίστασϑαι τὸν μέλλοντα ἁρμονιχὸν ἔσεσϑαι, οὐδὲν μὴν χωλύει μηδὲ σμικρὸν ἁρμονίας ἐπαΐειν τὸν τὴν σὴν ἕξιν ἔχοντα" τὰ γὰρ πρὸ ἁρμονίας ἀναγχαῖα μαϑήματα ἐπίστασαι, ἀλλ᾽ οὐ τὰ ἁρμονικά.
®AI. Ὀρϑότατά 78:
ΣΩ. Οὐχοῦν καὶ ὃ Σοφοχλῆς τόν σφισιν ἀν ϑδιρλνον μενον τὸ πρὸ τραγῳδίας ἂν φαίη ἀλλ᾽ οὐ τὰ τραγικά, χαὶ ὃ Axovusvos τὰ τιρὸ ἰατρικῆς ἀλλ᾽ οὐ τὰ ἰατριχά.
®AI. Παντάπασιν μὲν οὖν.
53. ΣΩ. Ti δέ; τὸν μελίγηρυν “Ἄδραστον οἰόμε- ϑα ἢ καὶ Περιχλέα, εἶ ἀχούσειαν ὧν νῦν δὴ ἡ ἡμεῖς διῇμεν τῶν τιαγχάλων τεχνημάτων, βραχυλογιῶν TE χαὶ εἴχονο- λογιῶν καὶ ὅσα ἄλλα διελϑόντες Un αὐγὰς ἔφαμεν εἶναι σχεχτέα, 76008009 χαλεπῶς ἂν αὐτούς, ὥστιερ ἐγώ τε χαὶ σύ, ὕπο ἀγροικίας δῆμά τι elsceiv ἀπαίδευτον εἰς τοὺς ταῦτα γεγραφότας τε χαὶ διδάσχοντας ὡς ῥητορικὴν τέ- vun, ἢ ἅτε ἡμῶν ὄντας σοφωτέρους κἂν γῷν ἐτιιτιλῆξαι εἰσιόντας" ὦ Φαῖδρέ τε καὶ Σώχρατες, οὐ χρὴ χαλεπαίνειν
nicht empfunden zu haben scheint,
© ee μελαγχολᾷς und end- nicht so_ grob ὠσπέρ ἐγώ TE καὶ
lich mit er, urbanen Wendung ω
ἄριστε, ἀνάγχη μὲν κ. τ. ἕ.; ihm zugleich die Gelegenheit bietet, in drastischer Weise dem wovor- χκὸς den Gedanken in den Mund zu legen, auf welchen S. selbst hinaus will, den Gedanken, dals die Kenntnis der Vorbegriffe nicht den Künstler mache.
cap. 53. Wie der Arzt,derDichter, der Musiker es mit dem machen, der nur die Vorschule der Medicin, der Diehtkunst, der Musik besucht hat, so würden es auch künftige Redner, wie Antiphon, auf welchen Plato mit dem μελίγηρυς Ἄδραστος hin- deuten soll, und Perikles mit den sophistischen Rhetorikern machen; aber, und da wird der Hieb aus dem vorigen Kapitel mit vollerer Wucht wiederholt, weil Ph. ihn
” die σύ, wo 8. das σὺ betont, das ἐγὼ
aber hinzugefügt und sich selbst vor dem Vorwurfe der ἀργοιχία sichert. Sehr deutlich spricht er dann im folgenden zu Ph.; er ge- braucht das Verbum des starken Tadels ἐπιπλήσσειν ἃ. i. auf den Mund klopfen, schliefst aber wie- der seine Person in den Tadel des Perikles ein, freilich so, dals er den Ton auf das ὦ Φαῖδρε legt; denn in der Anrede liegt der Ton wohl stets auf dem Namen des zu- erst Genannten, weshalb der Grieche oft den zunächst Genannten in den vokativischen Ausdruck gar nicht mit einschlielst, sondern sagt ὦ “ακεδαιμόνιοι 'χαὶ οἱ σύμμαχοι. Der Tadel der Sophisten hat trotz der mafsvollen Ausdrücke des Pe-
80 ΠΛΑΤΏΝΟΣ
ἀλλὰ συγγιγνώσχειν, εἴ τινὲς μὴ ἐνιστάμενοι διαλέγεσϑαι ἀδύνατοι ἐγένοντο ὁρίσασϑαι, τί ποτ᾽ ἔστι δητοριχή, ἐχ δὲ τούτου τοῦ ττάϑους τὰ τιρὸ τῆς τέχνης ἀναγχαῖα μαϑή- ματα ἔχοντες δητοριχὴν ὠήϑησαν εὑρηχέναι, χαὶ ταῦτα δὴ διδάσχοντες ἄλλους ἡγοῦνταί σφισι τελέως ῥητορικὴν δεδιδάχϑαι, τὸ δ᾽ ἕκαστα τούτων τιιϑανῶς λέγειν τὲ χαὶ τὸ ὅλον συνίστασϑαι, οὐδὲν ἔργον, αὐτοὺς δεῖν rag’ ἕαυ- τον τοὺς μαϑητάς σφων πορίζεσϑαι ἐν τοῖς λόγοις.
DAI ᾿Τλλὰ μήν, ὦ Σώχρατες, χινδυνεύει τοιοῦτόν τι εἶναι τὸ τῆς τέχνης, ἣν οὗτοι οἱ ἄνδρες ὡς ῥητορικὴν διδασχουσί TE χαὶ γράφουσι" καὶ ἔμοιγε δοχεῖς ἀληϑὴ εἰρηχέναι" ἀλλὰ δὴ τὴν τοῦ τῷ ὄντι δητοριχοῦ τε καὶ στι- ϑανοῦ τέχνην πῶς χαὶ ττόϑεν ἂν τις δύναιτο ττορίσασϑαι;
ΣΩ. Τὸ μὲν δύνασϑαι, ὦ Φαῖδρε, ὥστε ἀγωνιστὴν τέλεον γενέσϑαι, εἰχός, ἴσως δὲ nal ἀναγχαῖον, ἔχειν ὥστεερ τάἀλλα. εἶ μέν σοι ὑττάρχει φύσει δητοριχῷ εἶναι, ἔσει δή- zwo ἐλλόγιμος, τιροσλαβὼν Erruomunv ve χαὶ μελέτην" ὅτου δ᾽ ἂν ἐλλίπης τούτων, ταύτῃ ἀτελὴς ἔσει. ὅσον δὲ αὐτοῦ τέχνη, οὐχ ἡ Τισίας τε χαὶ Θρασύμαχος πορεύεται, δοχεῖ μοι φαίνεσθαι ἢ μέϑοδος.
DAI Alla zen δή;
ΣΩ. Κινδυνεύει, ὦ ἄριστε, εἰχότως ὃ MegızÄng τεάν-
τῶν τελεώτατος εἰς τὴν δητοριχὴν γενέσϑαι.
®AI. Ti 9;
rikles doch etwas sehr Stechendes, wie es in den W. el τινὲς — ῥη- τοριχή, „von Leuten, die keine Lo- gik haben, darf man "keine richtige Definition verlangen“, in τὰ πρὸ τῆς τέχνης ἀναγχαῖα μαϑήματα ἔχοντες „mil den notdürftigen
enntnissen eines Vorschülers“, in den W. πάϑος, in der Wieder- aufnahme des Schulausdruckes τὸ ὅλον συνίστασϑαι ausgedrückt ist. Mit diesem, dem allgemein unter seinen Zeitgenossen für den besten Redner geltenden Manne in den Mund gelegten Urteile ist dann auch eigentlich das endgiltige Wort ge-
sprochen. Ph. widerspricht nicht mehr, sondern fragt nun nach dem Wesen der wahren Redekunst. Und da giebt S. dreierlei an, was, wie jeden Künstler, so auch den Redner ausmacht, die φύσις vor allem, und sodann die ἐπιστήμη und die “Die. Die ὅσον δὲ αὐτοῦ τέχνη — ἡ μέϑοδος übersetzt Stallb.: quan- tum autem in ea re ars sit, ejus rei ratio non videtur emergere ea via, qua Tisias et Thrasymachus ingressi sunt.
eap. 54. Den Anfang des Ka- pitels übersetzt Schleiermacher:
ΦΑΙΔΡΟΣ. 81
54. ΣΩ. Πᾶσαι ὅσαι μεγάλαι τῶν τεχνῶν, Eu δέονται ἀδολεσχίας χαὶ uerewgohoyias φύσεως πέρι" τ γὰρ ὑψηλόνουν τοῦτο χαὶ πάντῃ τελεσιουργὸν ἔοικεν ἐν-
τευϑέν σποϑεν εἰσιέναι. εἶναι ἐχτήσατο᾽"
“Ἀναξαγόρᾳ,
ὃ χαὶ Περικλῆς 7008 τῷ εὐφυὴς γεροσττεσὼν μετεωρολογίας ἐμτυλησϑεὶς χαὶ ἐπὶ φύσιν
γάρ, οἶμαι, τοιούτῳ ὄντι
᾿γοῦ TE χαὶ ἀνοίας ἀφιχόμενος, ὧν δὴ πέρι τὸν πολὺν λό- γον ἐποιεῖτο “Τναξαγόρας, ἐντεῦϑεν εἵλκυσεν. ἐπὶ τὴν τῶν λόγων τέχνην τὸ πρόσφορον αὐτῇ.
®AI. Πῶς τοῦτο λέγεις;
IR. Ὃ αὐτός που τρόπος τέχνης ἰατριχῖς, 007089
χαὶ ῥητοριχῆς. ΦΑ͂Ι. Πῶς δή;
„Alle gröfseren Künste bedürfen doch etwas von spitzfindigem und hochfliegendem Geschwätz über die Natur. Denn nur hieraus kann jene Würde und Zuversichtlichkeit im Erfolg entstehen, welche Peri- kles u. s. w.“ Hier. Müller sagt: „Alle Künste, welche zu den gro- [sen gehören, bedürfen nebenbei des Geredes und der Grübeleien über die Natur; denn von daher wohl scheint ihnen das Hochsin- nige und in jeder Beziehung Voll- endete zu kommen“. Beide Über- setzer weichen also wenig dem Sinne nach von einander ab, Auch Stallb. falst die beiden Ausdrücke ἀδολεσχία und μετεωρολογία in ihrer tadelnden Bedeutung auf. Nun frage ich mich zuerst: Ist ein Ge- danke, wie ihn die Übersetzungen bieten, des Sokrates und des Plato
würdig? Ist das ein Sokratischer
Gedanke, der eines Mannes, dem alles auf das Wesen der Dinge ankommt? Ich mufs mir dann ant- worten: 5. könnte höchstens im Scherze so gesprochen haben. Nun verkenne ich nicht, dafs auch im folgenden die Ausdrücke προσπε- σὼν Ἀναξαγόρᾳ, μετεωρολογίας ἐμπλησϑεὶς und’ ἐπὶ φύσιν. γοῦ τε zul ἀνοίας ἀφικόμενος, εἵλκυσεν Plato, Phädrus.
eine scherzhafte Deutung zu ver- langen scheinen. Dennoch schei- nen die angeführten Erklärer den Sinn zu derb wiederzugeben, wie der doch wohl ernst gemeinte Aus- druck τὸ ὑψηλόνουν χαὶ πάντῃ τελεσιουργὸν beweisen dürfte, so- wie die Erwähnung des Perikles, von welchem Plato doch gewils in vollem Ernste redet. Ich würde die Stelle übersetzen: „Alle grölse- ren Künste (wie neben der Bered- samkeit die lyrische, die dramati- sche Dichtkunst) haben als Beiwerk (προσδέονται) Fülle des Ausdrucks und schwungvolle Auffassung in Bezug auf die Natur, das Wesen, nötig; denn jenes Hochsinnige und allseitig Vollendete scheint hierher zu kommen. Und das hatte auch Perikles zu seiner trefflichen Anlage erworben. Er stiels ja, meine ich, auf einen solchen Mann in Ana- xagoras, füllte sich, sättigte sich mit Schwung und trat der Natur des Verstandes und Unverstandes näher, worüber ja Anaxagoras den langen Vortrag hielt, und zog von da zur Redekunst herbei, was ihr nützte“*. Der Ausdruck bleibt da- bei etwas geschraubt; aber das soll er, glaube ich, auch sein; denn Ph. verstehtihn janicht; und das Scherz-
6
En 82 ΠΛΑΤΩΝΟΣ
ΣΩ, Ἐν ἀμφοτέραις δεῖ διελέσϑαι φύσιν, σώματος Ι μὲν ἐν τῇ ἑτέρᾳ, ψυχῆς δὲ ἐν τῇ ἑτέρᾳι, εἰ μέλλεις μὴ τριβῆ μόνον καὶ ἐμπειρίᾳ, ἀλλὰ τέχνῃ, τῷ μὲν φάρμαχα χαὶ τροφὴν προσφέρων ὑγίειαν χαὶ ῥώμην ἐμττοιήσειν, τῇ δὲ λόγους τε χαὶ ἐπιτηδεύσεις vouluovg πειϑὼ ἣν ἂν βούλῃ χαὶ ἀρετὴν παραδώσειν.
Φ.41. Τὸ γοῦν εἰχός, ὦ Σώχρατες, οὕτως.
ΣΩ. Ψυχῆς οὖν φύσιν ἀξίως λόγου κατανοῆσαι οἴει δυνατὸν εἶναι ἄνευ τῆς τοῦ ὅλου φύσεως;
Φ.41. Εἰ μὲν Ἱπητοχράτει γε τῷ τῶν Aorımruadov δεῖ τι πειϑέσϑαι, οὐδὲ περὶ σώματος ἄνευ τῆς μεϑόδου ταύτης.
ΣΩ. Καλῶς γάρ, ὦ ἑταῖρε, λέγει" χρὴ μέντοι πρὸς τῷ Ἱπποχράτει τὸν λόγον ἐξετάζοντα σχοπεῖν, εἰ συμφωγεῖ.
DAI. Φημί.
55. 22. Τὸ τοίνυν περὶ φύσεως σχότιει τί ποτε λέγει Ἱπποχράτης τὲ καὶ ὃ ἀληϑὴς λόγος. ag οὐχ ὧδε δεῖ διανοεῖσθαι περὶ ὁτουοῦν φύσεως" πρῶτον μέν, ἁτελοῦν ἢ πολυειδές ἔστιν, οὗ πέρι βουλησόμεϑα εἶναι αὐτοὶ τε- χνιχοὶ χαὶ ἄλλον δυνατοὶ ποιεῖν, ἔσχιξδιτα δέ, ἂν μὲν ἁπλοῦν ἢ» Oxorcelv τὴν δύναμιν αὐτοῦ, τίνα πρὸς τί πέφυχεν εἰς τὸ δρᾷν ἢ ἔχον ἢ tiva εἰς τὸ παϑεῖν ὑπὸ τοῦ, ἐὰν δὲ πλείω εἴδη ἔχῃ, ταῦτα ἀριϑμησαμένους, 07189 ἐφ᾽ ἑνός, τοῦτ᾽ ἰδεῖν ἐφ᾿ ἑκάστου, τῷ τί ποιεῖν αὐτὸ πέφυχεν ἢ τῷ τί παϑεῖν ὑπὸ τοῦ;
hafteliegt wohl eben nur in dieser Ge- eap. ὅθ. Neckend identifieiert schraubtheit. S. giebt sodann den S. den Hippokrates, den Mann des Gedanken, auf welchen esihm an- Vertrauens des Ph,, mit dem ἀλη- kommt, in aller Klarheit, insoferner #ng λόγος i. 6. ἀλήϑεια und be- den Redner Psychologie studieren lehrt sodann seinen Freund, dafs heifst. Der Ausdruck τῆς τοῦ ὅλου die φύσις, welche der Redner ken- φύσεως istvielleicht dem Werke des nen lernen müsse, wenn er seine Hippokratesentnommen; wenigstens gute Naturanlage verwerten, wenn scheintdies Ph. ‚der Freund der Ärzte, er ‚aufser einem εὐφυὴς ein ἐπι- mitseinem εἰμὲν Ἱπποχράτει x.T.E. στήμων werden wolle, die φύσις anzudeuten und auch des S. scherz- τῆς ψυχῆς sei, dals also das Stu- haftes πρὸς τῷ Ἱπποκράτει τὸν dium, welches den begabten Mann λόγον ἐξετάζοντα σχοπεῖν deutet zum Redner ausbilde, das der Psy- vielleicht darauf hin, dafs er den chologie sei. Dabei lälst es S. an Ph. nur zu einer Aufserung seiner Seitenhieben auf die Rhetorik nicht Belesenheit verleiten wollte, fehlen: wer unter dem τυφλὸς χαὶ
ΦΑΙ͂ΔΡΟΣ... 83
DAI. Κινδυνεύει, ὦ Σώκρατες.
ΣΩ. ἫἪ γοῦν ἄνευ τούτων μέϑοδος ἐοίχοι ἂν ὥστιεῤ τυφλοῦ πορείᾳ" ἀλλ᾽ οὐ μὴν ἀπειχαστέον τόν γε τέχγῃ μετιόντα ὁτιοῦν τυφλῷ οὐδὲ κωφῷ, ἀλλὰ δῆλον ὡς, ἂν τῴ τις τέχνῃ λόγους διδῷ, τὴν οὐσίαν δείξει ἀχριβῶς τῆς φύσεως τούτου, πρὸς ὃ τοὺς λόγους προσοίσει" ἔσται δέ που ψυχὴ τοῦτο.
®AIl. Ti μήν;
ΣΩ. Οὐκοῦν ἡ ἅμιλλα αὐτῷ τέταται πρὸς τοῦτο πᾶσα πειϑὼ γὰρ ἐν τούτῳ ποιεῖν ἐπιχειρεῖ" ἢ γάρ;
®AI. Ναί.
ΣΩ. “ῆλον ὁ ἄρα ὅτι ὃ Θρασύμαχός TE nal ὃς ἂν ἄλ- λος σπουδῇ τέχνην ῥητορικὴν διδῷ, πρῶτον χάσῃ angı- βείᾳ γράψει τε καὶ ποιήσει Woynv ἰδεῖν, πότερον ἕν καὶ ὅμοιον πέφυχεν ἢ κατὰ σώματος μορφὴν Aa A τοῦτο γάρ φαμεν φύσιν εἶναι δειχνύναι.
®AI. Παντάπασι μὲν οὖν.
ΣΩ. Δεύτερον δέ γε, ὅτῳ τέ ποιεῖν ἢ παϑεῖν Uno τοῦ πέφυχεν.
®AI. Τί μήν;
22. Τρίτον δὲ δὴ διαταξάμενος τὰ λόγων TE καὶ ψυχῆς γένη χαὶ τὰ τούτων παϑήματα δίεισι τὰς αἰτίας, προσαρμόττων ἕχαστον ἑχάστῳ χαὶ διδάσχων, οἵα οὖσα ὑφ᾽ οἵων λόγων δι᾿ ἣν αἰτίαν ἐξ ἀνάγχης ἡ μὲν πιείϑεται, ἡ δὲ ἀτπεειϑεῖ.
DAI. Κάλλιστα γοῦν ἄν, ὡς ἔοιχ᾽, ἔχοι οὕτως.
ΣΩ. Οὔτοι μὲν οὖν, ὦ φίλε, ἄλλως ἐνδειχνύμενον ἢ λεγόμενον τέχνῃ ποτὲ λεχϑήσεται ἢ γραφήσεται οὔτε τι ἄλλο